Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)
2002-07-28 / 27. szám
SZEKSZÁRDI 2002. JULIUS 408. $ XIV. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL Ki ásta ki a Duna medrét?" KÉPEK A XIV. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁLRÓL kellett viselni, de „JULA", Matókné Kapási Júlia művelődési házunk igazgatója a forró hangulatú búcsúztató-záró összejövetelen aztán „hűvös falakat" ígért a három évvel későbbi folytatásra, s még azt is kérte, hogy a visszahívott fellépők „drukkoljanak" ennek szerte Európában. Valami azt súgja: meg is teszik. Búcsúdalaikból, eufórikus köszönetnyilvánításaikból kiderült: mind visszavágynak majd a világ távoli pontjairól szép kis városunkba... Nagy találkozó lett ez a fesztivál - megérdemelne egy bőséges és kimerítő tartalmi összefoglalót, értékelést - de ez talán a délelőttönként tanácskozó néprajzos szakemberek dolga lesz és marad... De megérdemelne egy fotóalbumot és egy tv-sorozatot is... helyi közszolgálati csatornánkon legalább... A nagy találkozó: ez a fesztivál talán az elképzelhető-remélhető legszebb magyar nyári időjárást „fogta ki". Voltak benne kánikulai napok és záporok-zivatarok, viharosak és csendesen esősek, s volt, amikor „verte az ördög a feleségét". Ám a legtöbbször tiszta vagy bárányfelhős ég alatt ültünk, álltunk - például a Babits művház előtti színpadnál 2-300 főnyi közönségre is jótékony árnyat vetett délutánonként az a hatalmas öreg platán. Mindjárt a megnyitó a régi Vármegyeháza udvarán - az egyik legszebb nyáreste volt. Sokszor volt nagyon meleg a BMK Márványtermében, még a késő esti-éjszakai táncházak idején, azt el A me gnyitó n városunk polgármesterének köszöntő szavai után Timár László, a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg az idei fesztivált. Kiemelte, hogy a Duna, mely Európában kilenc országot köt össze mely elválaszt és összeköt - szimbóluma e találkozónak, de az e tájakon élők aktivitása nélkül e fesztivál nem jöhetne létre immáron 34 éve... Barátság és együttműködés népek közt - hogy ez az eszme a szimbólum nyomán minél több és mélyebb tartalommal telítődjék... „Mi, házigazdák, Tolna megyében tiszteletben tartjuk az évszázadokra visszanyúló hagyományokat, s lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk azért, hogy ezen örök értékeket óvjuk, ápoljuk, mert nagyszerű örökséget hoztak létre és hagytak ránk elődeink. Feladatunk és kötelességünk, hogy az emberek tudatában is stabil és büszkén vállalható értékké tegyük mindezt." Ezen a szép estén - ahogyan én azt a közönség tetszésnyilvánításaiból el tudtam dönteni - legnagyobb sikere talán a teveli Bukovinai Székely Hagyományőrző Együttesnek és a szekszárdi Sani elvárjuk majd kendteket! A vendégektől hajnalig tartó vigassággal búcsúzunk. Aki hallja, adja át! Rövid búcsúfellépések következtek több nemzettől, több korcsoportból. Ekkor még működött a „Játszó fertály" - régi korok játékaival. Mi nézők és esti táncházasok mondogattuk: a soknemzetiségű együttlét mellett éppoly gyönyörködtető volt a „soknemzedékűség". Kár, hogy Dél-Afrika csoportjai nem jöttek el, sokan sajnáltuk ezt, hiányoltuk őket. Szintén sajnálatos volt, hogy a találkozó ideje alatt a Duna TV egyik beszámolója ünneprontásként „képes volt" vagy 5 percnyi bőségben oly módon beszámolni a fesztiválról, mintha azt egyes-egyedül Kalocsa szerveznérendezné. Még pontosabban: Szekszárdnak még csak a nevét sem említették. Ez szerintem: skandalum. (Véletlenül felvettem az említett beszámolót...) Sokszor voltunk szomjasak.. . Gyerünk a Szent László szobor-kút friss vizéhez! (Nem működött a kút.) A Csurgó meg a Remete-forrás vize pedig nem iható, mint hírlik.) Milyen csodás lett volna, ha a Csörge-tónál vagy a Sötétvölgyben is (vagy a Remete-völgyben) lett volna néhány program... szóval vízparti vagy legalább hűvösebb helyeken, közelebb a természethez. „JULA " - hadd szólítsuk így, hisz mindenki s — így tett - Jantner úr művészi fotóit mutatja a földszinti fesztiválirodán. A búcsú-táncház elmaradásának lehetséges okáról puhatolózom nála. Az egyetlen ok: nagy meleg, mármint a márványteremé, ezt köszönik szépen, mondja, ebből már nem kérnek, erőltetni meg ilyesmit nem szabad. - Hm, egyetértek, s azt hiszem, velem együtt sokan: ez „a márványterem átka" - kézzelfoghatóan. - Jula azzal vigasztal, hogy elmeséli, milyen gyönyörű volt az ökumenikus istentisztelet. Hogy a népek különböző zászlai alatt színes forgatagban különböző hangszerekkel dicsérik a teremtést, az életet, az Urat. A maga nyelvén, a maga énekével. (A „népek" jelentése a Szentírásban igen gyakran megegyezik a „nemzetek"-ével csak a pontosság kedvéért. Vag5^^ hogy még szántszándékkal se le^^ gyen félreérthető.) Samu Attila Fotók: Nagy Ági - az utcaszínpadon a vásári kavalkád közepette - az öreg platán alatt, hogy a vásár maradéka kótyavetyére bocsáttatik, a Vásárfa leszedetik, s a Vásár három esztendőre bezáratik, s akkor is tisztességgel Lulugi Roma Együttes fellépésének volt - utóbbi zenéjét szinte mindvégig együtt-tapsolás, -éneklés kísérte és nagy vastaps köszöntötte. Egy nagyon szép kép: kisdobos dobolta ki
