Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-07-28 / 27. szám

2002. JULIUS 409. $ SZEKSZÁRDI „TÁNC" - Jantner László fotókiállítcLsa Jantner László ugyanilyen igényességgel és lelkesedéssel fotózza a tájat, csendéletei igazi műészt rejtenek, még akkor is, ha ő ezt a szót hallani sem akarja. Mesterségbeli tudását úgy tökéletesíti, hogy maximális technikai feltételeket és színvonalat teremt meg, s aki őt ismeri, az tudja, hogy legkevésbé az anyagi javak, inkább a szakmájának mind tökéletesebb „kiszolgálásáért." A CÉLT, a pillanat megörökítését, a legmagasabb technikával, a legjobb tudása szerint, már régen kitűzte, s ennek egyik állomása ez a mai kiállítás, amely azért is érdekes, mert ahhoz, hogy a táncot képekben vissza tudja adni, ahhoz meg kellett tanulnia a táncot. A képek cím nélkül kerültek kiállításra, mert a művész arra kér bennünket, hogy mi adjunk egy képzeletbeli címet, attól függően mit jelent számunkra a kép, mit látunk benne, mit fedezünk fel benne. Jantner Lászlónak van egy életfilozófiája, amelyet most ezen a kiállításon megtapasztalhatunk, ez pedig : „Láttatni a szépet". Ennek az életfilozófiának a képeiben gyönyörködhetett a kiállítás közönsége, a „TÁNC" pillanatképeiben, amelyek külön-külön csodálatra méltók, együtt pedig valóban képviselik, és megörökítik, a „Bartina érzést". Sas Erzsébet Ha jól tudom, a dolog körül a további varázsigék is mind igen pozitívak: közösség, baráti szeretet, baráti kör, amely befelé nyitott, azt

befogad. Művészetet tanulókörié szekszárdi ifjak - akik rveznek is. Tiszteletreméltó már a szándék, hiszen ez a kettősség gyakran csapda jellegű: aki jól bánik választott művészete tárgyával, anyaggal-formával-színnel, hangszerrel, pláne minél tehetségesebben is, miért tudná éppen úgy megszervezni is annak körülményeit? Társművészeti ágakban működő művészpalánták egymás dolgaiban, a másik dolgában aztán már könnyebben szerveznek - főként, ha szolidárisak. A következőkben olyasmiről lesz szó, ami megérdemli, hogy segítsük: adjunk hozzá valamit az ÜNNEPHEZ, AZ ÜNNEPI TALÁLKOZÓHOZ. Fette, Feste, Fesztivál ugyanis ezt jelenti magyarul. A Találkozás Ünnepe. Segítsük a létrejöttét, hogy ott lehessünk és együtt velük és egymással ünnepelhessük, amit lehet: ALKOTNI több mindennél! A szekszárdi „Osszkéz" Kommunikációs és Művészeti Csoport 2000 szeptemberében alakult 20 fő részvételével. Tagjai főleg fiatalok, Összkéz - összművészet - „LAKOMA!" de támogató hátteret és szakmai segítséget nyújt a csoportnak több elismert alkotó is. Az egyesület egy baráti társaságból nőtte ki magát, s alapvető célja Szekszárd megtartó erejének növelése, a fiatalok művészeti (alkotó és befogadó) kezdeményezéseinek támogatása a művészet minden területén. Eddigi tevékenységeik közül kiemelkedtek a kétévente megrendezett Szekszárdi Szimpóziumok, illetve a most megrendezni kívánt I. Szekszárdi Összművészeti Lakoma. Már az első két szimpózium (1998 és 2000) jelentős kulturális eseménye volt a régiónak. Tavaly nyáron részt vettek Ravennában, a „Classe hívja Európát" nevű fesztiválon, ahol is az egyhetes program a következőkből állt: egy közös kiállítás, előadások, a mozaikkészítés technikájának elsajátítása, ismerkedés egymás hagyományaival, szokásaival. A fesztiválon hét önálló „összkezes" kiállító szerepelt: érintették a tradicionális és kortárs művészeteket egyaránt, népművészeti alkotások, festmények, fotók, kisplasztikák és kerámiák kerültek bemutatásra, valamint népzenészeink és néptáncosaink előadását élvezhették a vendéglátók. Ebben a szellemben szeretnék az idén megrendezni az I. Szekszárdi Összművészeti Lakomát, melynek tervezett időpontja: augusztus 19. hétfőtől-23. péntekig, helyszíne az előző szimpóziumokhoz hasonlóan a sötétvölgyi Vadászház és környezete, de Szekszárd belvárosában is lennének események. Az első két nap a „rákészülés, bevezetés" jegyében telne. Ismerkedés a vendégekkel. Este: (Lakoma-nyitó színházi csemegeként) fellépnek: színházi előadóművészek, köztük az „Art Contact" Mozgásszínház. Másnap: Szekszárd nevezetességeinek megtekintése. Ebéd: egy szekszárdi bortermelő pincéjében a táj jellegzetes ételeivel és boraival. Második este: magyar népzenei táncház a szekszárdi „Csurgó" zenekarral. A harmadik nap: a „FŐNAP". Délelőtt: a Gemenc Természetvédelmi Madarász és Fotós Egyesület vezetésével gyalogtúra lesz, miközben a Vadászháznál különböző kreatív tevékenységet folytatnak a résztvevők: festés, korongozás, egyéb kézművesség. Délután: az „összkezesek" közös kiállításának megnyitója következik: idősebb és fiatal helyi alkotók, meghívott vendégeik állítják ki a munkáikat. A kiállítást megnyitja: a „Szekszárdi Gitárkvartett". Este: vendégjátékok, zsonglőrbemutató. A negyedik nap - „Még egy nap..." - Délelőtt: Dél-kelet-ázsiai Hagyományőrző Egyesület harcművészeti bemutatója, majd az íjász Egyesület hagyományőrző demonstrációja. Este: Lakomazáró mulatság lesz, fellép: a Calliope zenekar. A Lakoma alatt folyamatosan bővülő szabad kiállítósátor működik. Egész héten egyéb kreatív programokkal várják vendégeiket - a zenei, a mozgás- és vizuális művészetek terén... Samu A XIV. Duna Menti Folklőrfesztivál, amely három vá- képből válogatta ki, s bár valószínű nehéz dolga rost - Baja, Kalocsa, Szekszárd - érint, a Babits Mi- volt, a képek híven, és hiányérzet nélkül tükröhály Művelődési Ház Márványtermében, 2002. júli- zik a célt, amit a kiállítás címe egy szóban fejez us 16-án 11 órakor Jantner László aranykoszorús ki: „TÁNC" lényképész mester kiállításával nyitotta meg kapuit. A nagy meleg ellenére a kiállítás résztvevői fiA rekkenő hőségben, stílszerűen azok a Barti- gyelemmel teli szeretettel hallgatták Decsi-Kiss na Néptáncegyüttes táncosai, akikről a kiállítás János újságírót, aki megnyitó beszédében töbképei „szólnak", köszöntötték elsősorban az bek között a következőket mondta, őket megörökítő művészt és a közönséget. „Mikor perdül táncra az ember? Mindig, ha Az érdeklődőket és a kiállító művészt valamilyen érzést ki szeretne fejezni. Ezt tették Matókné Kapási Júlia, a Művelődési ház új igaz- őseink, s ez a kiállítás most a „Bartina-érzésről" gatója köszöntötte. Bensőséges és köszönő sza- beszél, amely a közösen végzett munka, az alvakkal megemlékezett a Bartina és Jantner kotás öröme, a táncosoké, s azé a közönségé, László évek óta erősödő és kiteljesedő kapcsola- amely nézve őket, átveszi és átélheti ezt az értáról, amelyben a fotós, a világhírű együttes zést. munkáját, sikereit örökítette meg. Jantner László, ha nem is titkolja, de sosem A kiállítás anyagát Jantner László több ezer dicsekszik munkáival, mert ő, úgy ahogy a régi mesterek, nem tekinti művészetnek. Valóban a pillanat megörökítése mestert kíván és nem is akármilyet. Jantner Lászlóban a pillanat megragadása gyermekkorától kezdve ösztönös vágy volt, ami később a mesterség megtanulásával párosult a precizitással és az igényességgel. Érdekes, hogy éppen a mozgás - tánc - izgatta, őt, aki pedig állóképekben örökíti meg a jelent az utókornak. Ezen a kiállításon a mozgásé, a táncé a főszerep, de jól tudjuk