Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-30 / 25. szám

SZEKSZÁRDI MVAS4RNAP 2002. JUNIUS 30. Harangkondíték Harangot kondított 1989-ben a Tolna Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság. Márpedig egy latin harangfeliratból tudjuk - Vivos voco mortues plango, fulgura frango -, hogy aki ezt teszi, annak oka, szándéka van, hiszen az árchang az élőket hívja, a holtakat elsiratja, a villámokat megtöri. Úgy is szokták mondani a felirat utolsó szavait, hogy a viharokat elűzi. Most is erről a három funkcióról van szó, amikor a katonák felhívták a figyelmet a nemzet adósságára, arra, hogy mindaddig, míg a haza második világháborús hősei és áldozatai nem kapják meg a végtisztességet, addig nem lehet a lelki sebeket begyógyítani, az elmaradt kegyelet pedig gátolja az erkölcsi felemelkedést. Ugy gondolták, a katonák kötelessége elsősorban, hogy méltó emléket állítsanak dicső eleiknek, ha megbecsülést és tiszteletet várnak önmaguknak a történelemtől. - Tenni kellett. Jel a Don-kanyarban „Gyere velünk Voronyezsbe!" telefonált 1997. június utolsó napján Erdős László ezredes, mondván, tagja vagyok annak a magyar delegációnak - köztük öt újságírónak -, amelyik fontos küldetést teljesít: több mint öt évtizedes adósságot törleszt, jelet állít a néma hadseregnek. A szeretet, a gyász, a végtisztesség, a megkövetés, a kéznyújtás jelét vittük. Bejártuk az egykori hadA magyar delegáció a Donnál Alapítványi emlékműállítások Település Az avatás ideje Megnevezés Kajdacs Szakály Várdomb Sióagárd Decs 1989. október 28. 1989. október 29. 1989. október 29. 1989. október 29. 1989. november 5. Várong 1989. november 26. Harc 1990. március 18. Kisvejke 1990. április 22. Závod 1990. június 24. Nagyszokoly 1990. július 22. Váralja 1990. július 28. Mucsfa 1990. augusztus 19. Szálka 1990. szeptember 15. Kocsola 1990. szeptember 16. Daimand 1990. szeptember 22. Kurd 1990. szeptember 23. Györe 1990. szeptember 23. AII. vh-s emlékmű felújítása, márványtáblán a II. vh. hősei, áldozatai. Kopjafaállítás a temetőben. Az I. vh-s emlékmű felújítása, a II. vh. hősei, áldozatai névsora. Szobor a II. vh. hőseinek, áldozatainak emlékére a Hősök kertjében. Az I. vh-s emlékmű felújítása, márványtáblán a II. vh. hősei, áldozatai a régi faluközpontban. Emlékmű a templomkertben. Az I. vh.-s emlékmű felújítása, márványtáblán megörökítve a II. vh. hősei és áldozatai. II. vh-s márványtábla a templomban. II. vh-s márványtábla a templomban. Emlékfal az I. vh-s emlékmű mellett, márványba vésve a nevek. II. vh-s márványtábla a művelődési ház falán. A felújított emlékmű talapzatába vésett II. vh.-s névsor. II. vh-s szobor avatása a központban. II. vh-s emlékmű avatása a templom mellett. II. vh-s emlékmű avatása a községháza udvarán. Kopjafaavatás a temető előtt. I. vh-s emlékmű felújítása, márvápyba vésve a II. vh. hőseinek, áldozatainak neve. műveleti területeket, az emlékezetben rögzült településeket. Voltunk a hajdani erődvárosban, Osztrogozsszkban, ahova egykor a hadsereg létéhez szükséges élelmiszer, lőszer, ruházat érkezett, ahonnan indultak a hátországba a szabadságos -, sebesülteket szállító vonatok a normálvágányúra átépített vasútvonalon. Sok magyar, német, olasz és román ellátó oszlop, valamint raktár is települt ide és itt voltak magyar részről a hadsereg és a IV. hadtest közvetlen nem harcoló, kisebb kiszolgáló alakulatai is... Elszorult torokkal emlékeztünk Korotojakban a Don fölötti mészkőparton, ahol még láthatók az egykori magyar állások: a lövész-, az összekötő- és a futóárkok, a géppuskafészkek. Hatalmas mezei virágcsokrot dobtunk az immár csendes Donba, s emlékeztünk arra, hogy a szekszárdi 12. könnyű hadosztály menetből bevetett csapatai 1942. augusztus 7-20. között 850 hősi halottat, eltűntet és 1700 sebesültet vesztettek. Megálltunk Urivban, amihez a 2. magyar hadseregvesztét, 1943. január 12. soha nem felejthető dátumát és magát a Don-kanyar fogalmát rendelte az emlékezet, és 1997. július 20-án 12 órakor jelet állítottunk az attól tíz kilométerre lévő Bogyirevkán, ugyanis csak itt adtak lehetőséget és garanciát arra, hogy megőrzik. Az emlékhely felülről a Szent Korona sziluettjét mutatja, amit A megbékélés kapujából és hét kopjafából alakított ki Törő György ezredes, fafaragó népi iparművész. Természetesen mindegyik közöl valami üzenetet. A megbékélés kapujának már a neve is jelez, őserdélyi mintája pedig azt sugallja: a két népnek együtt kell élni. A hármashalomból kinyúló négyméteres kopjafa csúcsán lévő sisak a védőállásból figyelő honvédet szimbolizálja, a mellette jobbról-balról álló három-három kopjafa közül a csónak alakú például a finnugor eredetre utal, a Kapós menti virágornamentika - és a szakályi templom rajza - viszont az alkotó szülőföldjére emlékeztet. A hősiességet jelentő andráskereszt mellett megtalálhatók a vallások jelei és az ismert szimbólumok, a Nap, a Hold, a víz és a búzakalász is. Az emlékhely „anyaga" a Gemencből származó tölgy a férfiasság jelképe. Az egyszerű emberek Urivban, Osztrogorzsszkban, Korotojakon és Bolgyirevkán természetesnek vették a magyar emlékmű állítását - mindkét nemzet fiait belehajtották a háborúba - mondták -, s a megbékélést, a lélek békéjét akarták. Nem így volt ezzel a hivatal: ahogy csak tudták, húzták az emlékmű repülőtéri kiadatását, hol ez volt a baj, hol az, és még a tárgyalni igyekvő magyar vezetőket sem fogadták. A katonaságtól olyan hír érkezett az avatási ünnepséghez kapcsolódóan, hogy egyik vezetőjük azt mondta, ellenségnek nern játszik a zenekar. Nem is tett^fc. Nem hiányzott. Provokátorok i^^ jöttek, s mentek kevés eredmény^^ nyel. (Megjegyzem: megelőzte éi^J keztünket NATO meghívásunk.) Birkóztunk hát a türelmetlenségünkkel, kapcsolatot kerestünk az emberekkel, amit lehetett dolgoztunk, és vártuk az ottani hadisírgondozó, a Memóriái vezérigazgatóját. Egyik reggel Törő György türelme elfogyott. Nagyot gondolt és egyik bolgyirevkai házhoz vette az irányt. Amikor orosz kísérői tudakolták az okát, csak annyit mondott, fejszét és fűrészt kér, aztán kimegy az erdőre oda, ahol megmutatták a helyiek neki azt a hét fát, amelyekhez egykor ki voltak köttetve a magyar bakák, akiknek nemcsak a megaláztatást kellett el

: viselniük, hanem a tüzelő repülőket is, aztán kivágja a fákat, faragj belőlük hét keresztet: meglesz az^ft emlékmű. Elképzelhetik a kísérők^^ arcát... A lényeg: áll az emlékmű - azóti^ kereszttel is kiegészítették már, körötte negyvenezres temetőt alakítottak ki -, s azt ígérték, megőrzik. Folytatás a következő számban. Ékes László A bogyirevkai emlékhely Oroszországban