Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-06-16 / 23. szám

SZEKSZÁRDI 2002. JUNIUS 16. VASÁRNAP SZEKSZÁRDI 7 A Lélek a „RUHATÁR" ban... Interjú ifj. Sárvári Jánossal Az Art Contact Mozgásszínház vezetőjével, európai (el)ismertségű tánc- és mozgásszínház műhelyük mindennapjairól, mindennapi szekszárdi gondjairól - és főleg és főként: sok minden másról... „Nincs ott színház, ahol nem találkozik közönség és társulat" - írtuk pár hete a bécsi Pygmalion Theater üres házas vendégjátékai kapcsán. Persze a „találkozás" elmaradása gyakran nem a fellépő társulatot minősíti és minősítette most sem, sokkal inkább a szakavatott közönség•

ervezés hiányának „volt köszöntő", mint oly sokszor az ilyen esetekben. - Már előbb, e cikksorozatban, Sárváriék tizenöt éves működésével kapcsolatban meg kellett kockáztatnunk azt a nagyon éles megjegyzést, hogy: „Hiszen ha... sikertelenül jár itt egy műhely, az a vásár szintén kettőn állt: a város nem akarta talán igazi, nagy teljesítményekre ösztönözni alkotóit..., azaz nem érdemelt jó színházat, ezt nem hívta-kényszerítette életre, nem lett és ne is legyen hát neki." Nos, hogy e megjegyzés félreérthető ne legyen, az Art Contact „sikerülését" itt csakis szekszárdi vonatkozásban - és csakis a közönséggel való (talán nem a társulat hibájából egyre ritkuló) találkozásaikra - értettük: ők ugyanis mindenképpen és mindenféle értelemben rég sikeres társulat. „Nagy teljesítményekkel" J^onyítottak: sikeres előadások ki^Btása és szakmailag zsűrizett és díjazott előadások felléptetése jellemzi pályájukat. A megjegyzés a szekszárdi közönségszervezést, szakmai kritikai fogadtatást (annak hiányát) igyekezett felróni -, hogy akinek inge, vegye magára. A „kettőn áll a vásár dilemmája" viszont (minden más) művészeti ágra is vonatkozik - de nemcsak ezért közérdekű. No meg Bakó Lászlóval és Komjáthy Ágnessel beszélgetve sem sikerült kikerülnünk e problémát, mintha valami hasonló helyi „specialitásra" hívták volna fel a figyelmet. Ha a helyi művészeti élet a tanítás, de bármilyen más értékteremtő közösségi munka eredménye nem találkozhat a maga Nagyérdemű Közönségével, más esetben, legyen, megengedem: a Tisztelt Fogyasztó Polgárral, Vásárlóval akkor... arról jobb nem is beszélni. Mi viszont inkább tettünk néhány élesen kritikus megjegyzést. Építő szándékkal, ha kell mondani...(De nem kell.) Ifj. Sárvári Jánost igyekeztem én most jól körbekérdezni mindezekről - hisz én őt, nemcsak mint kiugróan tehetséges és termékeny színházművészt ismerem majd két évtizede, de mint kulturális közéletünk örökkön kitartó sáfárát, szervezőjét - s városunk ifjúsági problémáinak tapasztalt és okos szakemberét. - Azt látom, hogy alkotómunkánknak is és a közönségtalálkozóinknak, az Art Contact-fesztiváljainknak is sajnos hullámzó lett a színvonala az utóbbi években. Sajnos hiába történnek meg bizonyos dolgok, születnek eredmények - akár városunkban, akár országosan -, egyfajta hullámvölgyet érzékelek az olyan műfajokban, amik nem annyira populárisak. De a pályázati és egyéb támogatási/bevételi lehetőségektől kezdve minden téren annyira meg kell küzdeni mind az alkotómunka, mind pedig a közönségszervezés terén, már ahhoz is, hogy egyfajta elért színvonalat tartani tudjunk, hogy az lassan-lassan a fáradtságon túl szinte a végkimerüléshez vezet. - Korábban ez nem így ment? - Jó néhány évvel ezelőtt sokkal jobban mentek a dolgaink. Valami lenyűgözöttség, stagnálás, földbegyökerezettség jellemzi a helyzetet. S már csak ennek a végét várjuk, illetve dehogyis várunk mi ölbe tett kézzel: nap mint nap cselekszünk, ugyanolyan keményen próbálunk ha nem keményebben - és nem fogadjuk el, hogy ennek a helyzetnek így kellene maradnia... s hát persze, hogy a támogatások fokozatos csökkenése játssza az egyik főszerepet ebben a történetben... - Helyzetetek rosszabb, mint a pécsi, pesti társalatoké? És milyen a viszonyulásotok a Szekszárdon élő más művészetekben alkotókhoz? Nem lehet, hogy esetleg - átmenetileg - elszigetelődtetek? - Itthon, itt és most, Szekszárdon mi Kiemelt Művészeti Csoport vagyunk. Ez a várostól megtiszteltetés, s együtt jár vele egy bizonyos anyagi támogatás. Társulatunk fenntartásához ez egy minimális összeg, kábé az egytizede annak, ami kellene ahhoz, hogy egy csodálatos, életképes, sok embert mozgósító - és mozgásban tartó - tánc- és mozgásszínházi életet teremthessünk, természetesen más művészetekre is odafigyelve, mert akkor lehetne és kellene is, hogy más társművészetekhez is kapcsolódjanak a dolgaink. Egy egész nagyságrenddel nagyobb támogatottság volna elegendő, s máris hatalmas mozgást hozhatna. Kortárs művészeti egyesület is vagyunk már '99 óta, s ezen a megalakulásunk óta azt értjük, hogy noha elsősorban a mozgás, a tánc és alternatív színházi alkotások és alkotók, találkozók, fesztiválok, de a kortárs társművészet más ágai: a zenei, képzőművészeti, filmes, videós, fotós és irodalmi műfajok, alkotóik is - az összes problémáikkal - tevékenységi körünkhöz tartoznak. Ha nagyobb összefogásra és nagyságrendekkel nagyobb anyagi támogatottságra támaszkodhatnánk, hatalmas mozgást eredményezne körülöttünk, ami azt jelenti, hogy a város kulturális életében... Ráadásul a színházi műfajok még szorosabb viszonyban is állnak összes társművészeteikkel, mint amazok egymással. Például egy táncszínházi szösszenet egy képzőművészeti tárlatmegnyitón tökéletesen ott van. - Tehát egy új összefogásra, egy újabb fejezetre: fordulatra vársz Szekszárd művészeti életében? - Miért ne lehetne nekünk, itt alkotóknak - annak ellenére, hogy különböző művészeti ágakban dolgozunk vagy hogy különböző nemzedékekhez, korosztályokhoz tartozunk - sokkal szorosabban összefognunk? Miért tűnik innen nézve álomszerűnek az, amit Hollandiában tapasztaltunk, hogy például egy hangszeres szólista és egy táncszínész kap egy üres termet, s egyszerűen csak improvizálni kezdenek, s a mestereik esetleg csak utólag alkotnak ebből előadást... - De itt már egy Városi Ifjúsági Alternatív Színház meg egy Városi Ifjúsági Összművészeti Alkotóközösség és Művészeti Iskola megteremtésének szükségességéről beszélhetnénk - mint ahogy tettük is már néhány magánbeszélgetésünkben. Milyen szerepet vállal(hatna) egy ilyen munkában műhelyetek, az Art Contact, s te személy szerint? - Szívesen vezetek általános mozgástréninget, ami a színészmesterség alapjait tanító egyik tárgy a világ összes színiakadémiáján. Tehát vállalnám egy Városi Színház megteremtésében mindazt, amihez értek, s ami az általános színészképzésben rám eső feladat lenne. Heti két-három mozgástréninget még elbírok talán. S az Art Contact - függetlenségét értelemszerűen megőrizve mint alkotóközösség talán szintén jó katalizátora lehetne egy ilyen tágabb színházi társulatnak. Színházi találkozóink, fesztiváljaink is bővülhetnének, szélesedhetnének egy ilyen összefogás által. De az egykori, messze országos sikerű Szekszárdi Kísérleti Színpad régi tagjait, vagy akik e színpad holdudvarában alkottak: Komjáthy Tamást, Németh Juditot, Dicső Zsoltot, a „Mosolygó Kaptafát", Gazsót, a „Kacsát" - s tovább nem is sorolom, Te is ott kezdted... - már neked kell felkérned, mozgósítanod, hisz még mind fiatal, alkotóképes emberek, nem lebecsülendő színpadi szakmai tapasztalatokkal... Interjúvold meg őket, legyen egy nagy kiállítás a „Kísérleti Színpad" működéséről, s fent nevezetteket pedig interjúvold meg, ha ráállnak. S igenis legyen újra versmondó műhely, mert kell legyen, legyenek prózai előadások - Bocz Lászlót, aki mint rendező, jócskán bizonyított a Rómeó és Júliával, őt ki ne felejtsd! - legyenek olyan irodalmi pódiumműsorok, mint nemrégiben a ZUGban az a „teltházas", „A költészet négy évszaka" - négy nemzedék, öt író... Ezeket a dolgokat mind meg kell teremteni, és össze kellene fogni... - Mielőtt megfordítanád ebben a beszélgetésben a szereposztást, hadd kérdezzelek még egyszer arról, mit vállalnál a város nagyszínpadának megteremtésében - még pontosabban: újrateremtésében - amellett, hogy a saját színházad is éppen eléggé leköt? - Én, mindent. Amit csak bírok. Játszani is szeretnék ebben az új színházban. Járni tanítani a kezdő amatőrszínészeket. Múltkor a ZUGbeli próbátokon nem tudtatok például továbblépni, mert valaki nem tudott járni, felállni, elesni. Meg lennének feltételeim: a ZUG-beli próbákhoz kell egy felgöngyölhető nagy padlószőnyeg meg a csönd utóbbit biztosíthatnák el- és visszahúzható hangszigetelő függönyök, hogy közben odakint a pultnál is nyugodtan beszélgethessenek... Ilyenek a feltételeim, ilyen elhanyagolhatatlan apróságok - ezek hatalmas dolgok. Az első pár hónapban, amíg az új társulat nem bizonyít, nyilván ingyen csinálnánk a különböző tréningek vezetését... Jaj, el ne feledjem, kellene egy zuhanyzó, a színészi mozgástréningek úgy megizzasztanak, mint egy lovat... Meg hogy ne menjenek keresztül a tréningezőkön, akik a sörükért mennek a pulthoz... Nekem a hétfő és szerda jó. - (Na, jó, örülök, hogy ez az interjúd nem lett panasznapi kihallgatás... Bakó-interjúd egy kicsit túl „panaszosra" sikeredett. Vagy: a Komjáthy Ági-interjú: nézd, engem, ha csak felkérnek, én táncolok szüreti fesztiválon is, mint ahogy már meg is tettem egyszer... Samu Attila » 1