Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-02-24 / 7. szám

2002. FEBRUÁR 10. M SZEKSZÁRDI Mi segít a magyarságon? A Szekszárdi Fórum vendégeként Makovecz Imre építőművész járt Szekszárdon, aki előadása címének a „Mi segít a magyarságon?" címet adva a magyar történelem XX. századi történelmét idézte fel, ás elmondta, hogy a magyarságon csak egyetlen dolog segíthet, ez pedig az összefogás. Makovecz Imre szerint a XX. századi magyar történelem nem más mint egy vészkorszak. Az 1867-es kiegyezés után az ország az Osztrák-Magyar Monarchián belül hihetetlenül gyors fejlődést produkál, kiépül a bankrendszer, az iparstruktúra teljesen átalakul. Az országban ugyanaz a fejlődés valósul meg, mint a fővárosban, Budapesten. Kiépül a sugarasgyűrűs rendszer a közút és vasúthálózatban és később az elektromos hálózatban is. Makovecz szerint ez a fejlődés nem volt országspecifikus, ezt a «

ődést produkálja Közép-Eurótöbb országa, köztük Németország, Lengyelország és Oroszország is. Ezt a fejlődést nem nézi jó szemmel az angolszász befolyású Szőcs Zoltán, Szabó Dezső moralitásáról való előadása elején leszögezte: az adott témában a morál, étosz, erény és etika szavakat szinonimaként fogja használni, mindegyiken egyfajta tisztességet, •

'rtéket értve: körülbelül azt tetve etikusnak, erkölcsösnek és morálisnak, ami a Tízparancsolatnak megfelel. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a moralitás nem az Ószövetségből eredeztetendő. Jungot idézve kifejtette, hogy „a morál az emberi lélek funkciója, amely egy idős az emberiséggel. [...]. Az erkölcs ösztönös szabályozója minden cselekvésnek.", és hozzátette: egyidejűleg több erkölcs is létezhet akár ugyanazon országban is. A két világháború között, mutatott rá Szőcs, kétféle erkölcsiség élt Magyarországon: a népi és az urbánus. Ennek igazolására egy gondolatkísérletre invitálta hallgatóságát, melynek módszere három XIX-XX. századi magyar alkotó: Kosztolányi Dezső, Ady Endre és Szabó Dezső 32 évesen írt egyegy kiragadott művének összehasonlítása volt. Kosztolányi Most harminckét éves vagyok című '17atlanti titkos diplomácia. (Éppen ezért az I. világháborúnak Ferenc Ferdinánd meggyilkolása csak ürügye.) A háborút lezáró békeszerződéskor szándékosan „tolják el" az országhatárokat, a békeszerződéssel már szándékosan megteremtik azokat az etnikai feszültségeket, amelyek a normális nemzeti fejlődés gátjaivá válnak. Anglia ezeket a módszereket már kipróbálta Indiában, Afrikában és a Közel-Keleten is. A békeszerződés olyan „speciális" országgá tette Magyarországot, amely önmagával határos. A területi veszteségekkel együtt veszítette el az ország a infrastrukturális és közigazgatási „gyűrűjét, azt, amellyel gazdasági fejlődését elindította. ben írott verséből idézve („Nyár van. / Lehet, hogy tán ez, amire / vártam. / Egészséges bronzarcomat / aranyfénnyel veri a nap / és lassan / megyek fehér ruhában a / lugasban. [...] Vad délután, a föld parázsló. / Részeg-virágok és darázs-szó.") kiemelte: a szerző elégedett saját sorsával. Adytól az 1909-es Isten drága pénze című költeményt vette („Hát eljöttem a kamattal, / Uram-Isten, / Agyonnyargalt akarattal / Siettem, hogy el ne késsek. // Itt az élet, itt a pénzed. // Sokat kellett ráfizetni, / Uram-Isten, / Magamnak nem maradt semmi: / Ráment mind a kamatokra. // Gyilkos volt a világ sodra.", és megállapította, hogy a költő megkeseredett, elégedetlen - egészében: teljesen más moralitással viszonyul a világhoz, mint Kosztolányi. (A teljesség kedvéért hozzá kell tennünk azt a Szőcs által meg sem említett tényt, hogy Kosztolányi verse folytatásában a halál jövetelének szomorúságával ellenpontozza az addig leírtakat: „Ha haldoklom, ezt suttogom. / Nyár volt. / Jaj, a boldogság máshová / pártolt.", Ady pedig a költemény végén mégis az élet mellett A Horthy-korszakban az ország megpróbált „talpra állni", kiváló kormányok igyekeztek az országot „újrastrukturálni, az oktatás (iskola és egyetem) fejlesztésével próbálták elérni a vidék felzárkóztatását. A II. világháború - amelyből lehetetlen lett volna kimaradni voksol: „Csak hogy éljek, csak hogy éljek.") Szabó Dezsőt is megvizsgálva az előadó elmondta, hogy az író szintén a népi moralitás képviselője. „Meg kell gondolni, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni." - állapítja meg egy írásában Szabó (aki egyébként nem a Szőcs által említett 1910-ben, hanem egy évre rá volt 32 éves). Szabó Dezső szülei tizedik gyermekeként született a tizenhárom közül - bár a felnőtt kort csupán felük érhette meg. íróként, hangsúlyozta Szőcs, nem ő volt az egyedüli testvérei között, aki a többi emberrel igyekezett elfogadtatni magát: Árpád fivére színész, Jenő református pap, Ilona pedig tanárnő volt. Az író életében meghatározó volt az erkölcs és az erény helytállásának fontossága. Azaz (az előadó ezen a ponton szembehelyezkedett Gombos Gyula kutató megállapításával) elsősorban Homo Morális volt, és csak ezt követően befolyásolta a politika. Legfontosabb műveit (így Az elsodort fala és a Segítség! regényeket, továbbá az Ecce homo és A tarisznya című novellákat) is említve Szőcs ezután pontokba szedte Szabó Dezső általa legfontosabbnak ítélt tulajdonságait. 1. Szabó számára az étosz, az etika volt meghatározó mindenek előtt. 2. Tudatosan vállalta hatalmas magányát. 3. Karizmájából következően „önsorsközömbös" volt. Vagyis minden alkalommal hitet vallott az igazság mellett, nem érdekelte, milyen következ- ezt a fejlődést töri meg, majd amikor megint elindul a fejlődés, megtörténik a földosztás, jön a kommunista hatalomátvétel, az államosítás. Makovecz szerint ez a hatalomátvétel likvidálja az ország arisztokráciáját, polgárságát és parasztságát, és a Kádár-rendszer eléri két generáció alatt, hogy a fentvalók „alábbvalóak", mint akik lent vannak. Az előadó szerint az ország a XX. században mégis véghez tudott vinni három csodát - a Trianon utáni talpra állást, 1956-ot és a rendszerváltást - és ezt akkor tudta megtenni, amikor összefogott a nemzet. Erre az összefogásra van szükség most is, hiszen senki sem segít nekünk, csak mi segíthetünk magunkon. Az összefogásnak, illetve az erre való törekvésnek szép példája az ún. státustörvény. Makovecz szerint ez a törvény adja meg azt a lehetőséget arra, hogy a magyarság segíteni tudjon a határain kívül álló, de nemzethez tartozó honfitársain. ményekkel jár ez a későbbiekben rá nézve. 4. Igazságfanatikus volt. Mint (az előadó által ál-nagyságnak titulált) Fülep Lajos írta róla: „Szereti az igazságot, egész az igazságtalanságig." Azaz olykor mások érzéseinek figyelmen kívül hagyásával is a saját igazát hangoztatta. Emiatt környezete szélsőségesnek bélyegezte. 5. Bátor volt. A második világháború alatt egy több száz fős rendezvényen azután, hogy Hitlert nevén nevezte, a Bibliából Ezékiel próféta könyvét idézte: ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette." (Ezék. 13,14) 6. Szabó altruizmusában fogalmazódott meg kereszténysége. Ezzel szemben állt Mikszáth léhasága. 7. Jellemző volt rá a szánalom, a szolidaritás. Ezek Szabó szerint nem voltak jelen a társadalomban. 8. Szerves önzése példát mutatott minden egyéb rendszernek, hogyan különböztesse meg a sajátot az idegentől. Bár ez az író szerint nemzeti szükséglet, a magyarokban általában még sincs jelen. 9. Állhatatos és következetes volt. 10. A társadalom és az erkölcs viszonyát tekintve úgy tartotta, hogy noha általában az adott erkölcshöz igazodik a társadalom, olykor az ellenkező irányú folyamat is szükséges. „Minden erény, ami fajodnak használ, csak légy okos és ravasz." - írja Szabó Dezső. Végső soron tehát előbbre tartotta magyarságát, mint a morált. Kosztolányi Péter Az erény helytállása Szőcs Zoltán Szabó Dezső etikájáról A Bocskai István Szabadegyetem szekszárdi programja első negyedévének vendége volt Szőcs Zoltán irodalomtörténész, aki Szabó Dezső etikájáról beszélt a hallgatóságnak a Gemenc Szálló éttermében. A rendezvényt a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány szervezte. 1*1 * >