Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-02-04 / 4. szám

, SZEKSZÁRDI jj^U VASÁRNAP Két miniszterelnök Tisza Kálmán és István, életük, koruk, munkásságuk Januárban két egykori, kiemelkedő miniszterelnökünkről tartott előadást a Szekszárdi Fórum keretein belül Pölöskei Ferenc, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. Tisza Kálmán és Tisza István, apa és fia, a Bécs-Budapest központú dualizmus korának meghatározó személyiségei voltak. Az apa még a XIX. század végén volt országunk miniszterelnöke, 15 évig, olyan hosszú ideig, mint eladdig és azóta senki sem. István pedig két alkalommal állt a nemzet élén, már a XX. században, először két, másodszor négy évig. E két miniszterelnök mozgástere ugyan eléggé szűk volt, lehetőségeiket mégis igyekeztek maradéktalanul kihasználni. A Tisza család Geszten lakott, Kálmán apja, Lajos a Habsburgok kiszolgálója: Bihar megye nagy adminisztrátora volt. Fiai: László, Kálmán és Lajos más utat választottak, a forradalom és szabadságharc útját. A későbbiek folyamán Kálmán a balközéphez igazodik, 1865-ben annak vezetője. Ekkor Deákék pártjától nem választják el lényeges különbségek. A kiegyezésnél Tisza mégis több előnyt akar, mint amennyit a megállapodás ad. Tisza ellenzi a közös ügyeket, majd 1875-től a Szabadelvű Párt vezetője. Az uralkodóval, Ferenc Józseffel való viszonya érthető módon nem igazán bensőséges, bár '77-ben nézeteit részben feladja. 15 évig tartó miniszterelnöksége az ország nyugalmi időszakára esik. Ez Európának, sőt az egész világnak is békés periódusa: gazdasági fellendülés, erőteljes konjunktúra jellemzi. Magyarországon ekkor indul meg a jelentős városiasodás, kezdődnek a vasútépítések (a hálózat Budapest-centrikus; így a maga nemében a franciaországi vasutakkal egyedülálló példát képez), fejlődésnek indul a gyáripar, a népesség pedig növekszik: kb. négy évtized alatt mintegy ötmillióval, 18 millióra nő 1910-ig. Tisza tevékenysége tehát biztonságosan, zavartalanul irányulhat a nemzet fellendítésére. Ő az, aki módosítja az igazságszolgáltatási rendet, egyéb reformok mellett a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás különválasztását szorgalmazza. A megyerendszernek és a megyék képviseleti struktúrájának kialakítását befejezi, és elvégzi a közigazgatás polgári átalakítását. A második kamarát is formálja, a felsőtábla főrendi házzá alakul, a nem megfelelő anyagi háttérrel rendelkezők kimaradnak, ugyanakkor polgári és egyházi tisztségviselők kerülnek be az országgyűlésbe. Az országgyűlés fontos megbeszélései, döntései ekkor a Nemzeti Kaszinóban és az István Szállóban zajlanak, a honatyák ezen egyeztetések után gyakorlatilag vita nélkül fogadják el az előterjesztett javaslatokat. Ilyesfajta, szinte játékos, könynyed vezetés jellemzi Tisza Kálmánt. Az 1880-as évek végén azonban problémák jelentkeznek: a haderőt és az erre fordított kiadásokat a Habsburgok növelni akarják, ezért viszont a hadsereg vezetésének megosztását kéri Tisza az uralkodótól, aki természetesen elfogadhatatlannak tartja ezt, a miniszterelnök Bécsben kegyvesztetté, itthon népszerűtlenné válik. Hogy mégis előnyösen búcsúzzék posztjától (Tisza Kálmán nagy gondot fordított a népszerűségére), Kossuth érdekében megpróbálja módosítani az érvényben lévő honosítási törvényt - ebbe azonban már belebukik. A párt vezetését fia, István veszi át, aki 15 éves korától külföldön élt, és erősen hatott rá a gazdasági liberalizmus. Apjától igen sokban különbözött, és a kor is bonyolultabb volt már. Pártok közötti ellentét, Ausztria és Magyarország közötti ellentét, megerősödő kormányzás: mindezen jellemzők lehetetlenné teszik a politikának az addigi könnyedséggel való megközelítését. Tisza István a véderő növelését elsőrendűnek tartja. Az érvényben lévő házszabályok következtében mégis nehéz feladattal áll szemben, ezért korlátozni akarja az egyes vitapontok tárgyalásának idejét, és egyéb, ehhez kapcsolódó szabályokat is módosítana. 1905-ben, mikor Tisza két éve miniszterelnök, addig példa nélküli módon megbukik a kormánypárt, ő maga háttérbe szorul. 1913-ban újra ő kap lehetőséget a kormányzásra, ám ekkorra már Magyarország önállósodási kísér2001. FEBRUÁR 4. letei sötét felhőket tornyoznak a dualizmus egén, a vezetés tehát még inkább bonyolult. Főképpen az 1914-es események tükrében. Tisza júliusban arra kéri Ferenc Ferdinánd utódát, hogy ne menjen bele azonnal a háborúba, az időpontot ugyanis nem tartja alkalmasnak, fél, hogy a háború kiszélesedik, nem lévén Szerbia kellőképpen elszigetelve. Hetekkel később, látva a hadúr, Ferenc József szándékait, mégis egyetért már azokkal; felesleges is volna másképp tennie. Talán abban is bízik, hogy Németország távol tarthatja a háborútól Romániát, sőt, az esetleg helyi háború is maradhat. Reményeiben csalatkoznia kell. 1917-ben Tisza István távozni kényszerül: lemondását, az i^t kodó nyomására, ő maga nyi^jr be. Későbbi megöletése hozzá nem méltó halál számára. Pölöskei professzor örömét fejezte ki, hogy ő, aki maga is a Dunántúlról származik, Szekszárdon tarthatott előadást. Mindig örömmel jön, mondta, az országnak erre a részére. A Szekszárdi Fórum erre még több neves előadónak nyújt lehetőséget, és remélhetőleg a látogatottság is legalább az eddigi szinten marad. Kosztolányi Krisztus helye a világban „6 a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá néztá^ teremtetett, ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn." (PcW levele a Kolosséiakhoz 1,15-17) Pál apostol ismerteti számunkra Krisztus helyét a világban. Az ókori ember istenei egyfajta külső - egy szent - világ tagjai voltak, ellentétben az emberiség profán világával. Az apostoli levél hatására az ige világossá válik számunkra: Krisztusban találkozik a „két világ". Isten összekapcsolja, összeköti az anyagi és a szellemi világot, a „mennyet" és a „földet". Krisztus a híd. Ő a Teremtő, aki belép a teremtmények világába, de Ő a Megváltó is, aki megszabadít bűneink terhétől. Nem csak lelki, hanem testi sebeinket is 6gyógyítja, gondoljunk csak a számos evangéliumi példára, Ő parancsol minden teremtménynek, akarta szerint uralja a világot. Ö a teremtett világ Ura. ő teremti újjá a világot önmagában, „Ő a feje a testnek, az Egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első." (Pál levele a Kolosséiakhoz 1,18) Amint az emberi testet is a fej, kizárólag, a fej tudja irányítani, úgy az Egyházat is a fej: Krisztus, egyedül O képes irányítani. Általa van jelen az Egyházban, az újjáteremtett világban Isten: „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék..." (Pál levele a Kolosséiakhoz 1,19) „...és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfás kiontott vére által." (Pál levele a Kolosséiakhoz 1,20). Krisztus az egyedüli, az egyetlen út Isten felé, benne békéitettetik ki minden a teremtővel. A keresztfán kiontott vér a békesség záloga. Én rá merek lépni erre az útra? El tudom fogadni Isten Kegyelmét? Tudok hinni Krisztusban? Merek haladni a biztos úton, Krisztussal, Krisztuson át, Krisztushoz, a teljességhez? Elfogadom a békejobbot, melyet Isten szüntelenül felém nyújt? Schwezoff Dávid