Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-02-04 / 4. szám

SZEKSZÁRDI ff 2001. FEBRUÁR 4 . VASARWA P született, mégis különb ember lett belőle, mint maga!" Másutt „az ír­ni nem tudó szakácsné ívét a reá titokban bosszút forraló szobalány töltötte ki oly formán, hogy a be­tegség rovatba beírta: egészséges, de a nyelve hosszú, a keze meg görbe, mert maga felé hajlik." ***** Műveltség- és felfogásbeli jel­lemzőkre is jócskán bukkantak az egykori összeírók, 1901-ben a Tolnamegyei Közlöny például a következő párbeszédet hozta: „­Tud-e írni és olvasni, vagy csak ol­vasni, avagy sem írni, sem olvasni nem tud? - Má' mögkéröm az urat, nem értöttem. Hosszú vót, mint a létánia. Rövidebbet kérdöz­zön. - Tud-e írni és olvasni? - Má' írni tudnék, csak óvasná e' valaki. - Vagy csak olvasni? - Má' hogy óvasnék? Előbb montam má', másnak kő elóvasni. - Avagy sem írni, sem olvasni nem tud? - hall­ja az úr! Azt má' rosszul írták oda, írni tudok, ha a Pista fiam segít, az akkor e' is óvassa. - Van­e valami testi vagy szellemi fogyat­kozása? S ha van, milyen? - Má' mögkéröm a ténsurat, ez nagyon rövid vót! - És miért volt rövid? ­Má' azért volt rövid, mert néköm van testöm, leiköm, ott nem fogy­tam mög. - Hát hol a manóban? ­Hát ott fogytam mög, hogy nincs pénzöm." Külön gondot jelentett a család­tagok számbavétele. „- Több fia nincs? - Fiam nincs, de van nálam még egy ujjnyi gyerek. (Előáll egy hosszú legény.) - Ez az az ujjnyi gyerek? Ez derék egy ujjnyi gyerek, hogy hívják? - Ujjnyi Jánosnak, az Ujjnyi komám árvája, én neveltem fel." Más - a hamis adatokat fenyege­tő büntetések ellenére - nem bíz­ta a véletlenre a bevallás sikerét. Még 1891-ben írta meg a Tolnavármegye: „Egyik népszám­lálónk a következő párbeszédet hallgatta ki: - Na komám, én rá­szedtem azokat a fináncokat! ­Miféle fináncokat? - Hát akik itt jártak. - Nem fináncok voltak azok, hanem népszámlálók! - Fé­reg rágja meg, hiszen az egy. Át is küldtem a gyerekeket a szomszéd­ba mindjárt, több vagyona van annak, mint nekem, hadd fizesse utánuk az adót! - Hisz nem kell azért fizetni! - Ne beszéljen, hi­szen ha a kutyámért ötven forintot fizetek darabszámra, hát a gyere­kekért ne fizetnék?" Ha ezek után valakinek kétsége támadna az egykori népszámlálá­si adatok hitelét illetően, az leg­alább a saját adatait vallja be ­feldolgozhatóan... Lanius Excubitor RENAULT fviö^anc? Renault Mégane, kategóriája legbiztonságosabb autója, ez évtől hozzáadott in­gyenes szolgéltatásokkal! A „Zavartalan biztonság" csomag egy év ingyen CA5C0­val és 10 év ingyenes Assistance' % szolgáltatással állandó mobilitást biztosit Önnek. Emellett most igénybe veheti többek között a 0%-os, kamatmentes finan­szírozási konstrukciót is. Az ajánlat csak bizonyos feltételekkel érvényesíthető. A részletekről kéljük érdeklődön márkakereskedésünkben! WWW .reiUHllt .ltU Az Ön hivatalos márkakereskedője: RENAULT SZEKSZÁRD 7100 Szekszárd, Nyár n. 8. • Telefon: 74/419-772 Biztonság automatikusan Az első olyan népszámlálás, amit a helyi sajtó is árgus szem­mel figyelt, 1881-ben zajlott le. A komoly Tolnamegyei Közlöny rangon alulinak tartotta, hogy a humoros pillanatokról beszámol­jon, nem így az újonnan indult Szekszárd Vidéke, amely 1881. ja­nuár 13-i számában már megmoz­gatta olvasói rekeszizmait. Akko­riban az ügynököknek nevezett számlálóbiztosok ilyesmiket hal­lottak: „1. ügynök: - Hány éves Ön? ­Férj: - Biz én nem tudom jószeré­vel, uram, Ügynök: - Hányban született? Férj: - Még a forradalom előtt jóval. Tisztelendő uram tud­ja, de én bizony már elfelejtettem. Ügynök: - Körülbelül? Férj: - Mi­kor az István bátyám meghalt, ak­l^^oltam éppen harminc eszten­JiP Ügynök: - Mikor halt meg az István bátyja? Férj: - Éppen pün­kösd előtt két nappal. Csúnya, för­telmes, sáros idő volt, majd olyan, mint most. Ügynök: - De hát mennyinek tartja magát? Férj: ­Má' mint én? Én azt tartom, hogy nem vagyok több negyvennyolc évesnél, de a feleségem aszongya, hogy mán hatvan is lehetek. ÓDON DERŰ Népszámlálási humor mmammmmmmmmmmmmmmm Ügynök: - Micsoda az Ön foglal­kozása, asszonyom. Asszony: - Én csak a disznókat etetem, vén va­gyok mán nagyon, engem ne írjon fel, hallja! Férj: - No csak ne izélj, asszony, hozz egy kis füstölt kalbászt! Hadd egyék ez az úr! Ügynök (magában): - No bizony még engem is megetet." Az alapadatokkal tíz év múlva is sokat bajlódtak, ahogy arról a Tolnavármegye megsárgult lapjai tanúskodnak 1891-ből. „Népszámláló: - Tehát mikor született? Polgár: - Abban az esz­tendőben, mikor apám ezt a házat vette. Aztán, hogy melyik hónap­ban? Éppen akkor, mikor kidobol­ták, hogy a páskum fel lesz osztva. Apám pedig emlegette, hogy keddi napon. Népszámláló: - No ebből sokat értettem." Máskor ilyen vá­laszokat kaptak: ,,- Mikor szüle­tett? - Én csak azt tudom, hogy kendernyüvés napián voltam öthe­tes meg három napos, így mondta az édesanyám. - Mikor született a gyerek? - A napját, kérem, nem tu­dom, de arra jól emlékszem, hogy kemencerakáskor, délután." ***** Néha a legegyszerűbb kérdések is bonyolultakká válnak, különö­sen, ha valaki nem tudja, vagy nem akarja követni a népszámlá­lás hivatalos észjárását. A Tolnavármegye 1891-ben ilyenek­ből csemegézett olvasói mulatta­tására. „Népszámláló: - Hogy hívják? ­Nő: - Azt meg nem mondhatom. ­Miért? Talán a maga nevét csak tudja! - Tudom biz én, de még az uramét sem kérdezték, aztán, mondok, csak nem illik, hogy az ember csak az asszony után le­gyen beírva." Ugyanerre egy má­sik eset: „- Hogy hívják? - Kelemen Ferencnének. - De a maga nevét mondja! -Eza magam neve. - Mondja atyai nevét. - Édes­apám Róka János volt. ­Most mondja a keresztnevét! - Julianna. - No, hála isten, tehát Róka Julianna. - Nem kérem, mert mink csak ma­gyarul vagyunk Rókák, be­csületes nevünk Fuchs." Akadt olyan eset is, ami­kor népmozgalmi csodabo­gár került az adatok közé, mégpedig így: „Népszámlá­ló: - Mikor született, nagy­sád? Hölgy: - 1868-ban. - Me­lyik hónapban és napon? ­Április 12-én. - Hisz a húga odaát ugyancsak '68 áprili­sában született! Hölgy: (za­varban): - Pardon, tévedtem. Igaz, én vagyok az idősebb. Tessék beírni, hogy '68 már­cius 12-én születtem. Nép­számláló: - Az már más!" v Volt nyoma némi más irá­nyú rátartiságnak is. „Nép­számláló: - Férjének foglal­kozása? Parasztnő: - Igazga­tó. Népszámláló (nagyot néz­ve): - Miféle igazgató? Nő: ­Ütigazgató, mert kérem, ő igazgatja meg az utakat, ha az eső kimosta, meg nyáron ő kaparja fel a gyomot." Egy másik eset: „Népszámláló: ­Hol született? Gazda (hence­gő hangon): - Hát hol szület­tem volna? Itt, ebben a szo­bában! Népszámláló: - Már­pedig születhetett volna, ba­rátom, akár az istállóban is. Lám, Krisztus urunk is ott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom