Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-03-18 / 10. szám

SZEKSZÁRDI 2001. MÁRCIUS 25

. VASÁRNAP M Van még pedagóguslelkesedés? MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS AVAGY ISKOLAI REFORM A 2-ES ISKOLÁBAN ide járni. A munkában egy külső tanácsadó cég, a Qualitas Vezetőképző Szolgáltató Iroda segít. Ma már túl vagyunk egy minisztériumi ellenőrzésen, amelyen jól vizsgáztunk. - Mi történt a gyakorlatban idáig? - Elvégeztünk egy teljes körű, külső-belső felmérést. Kikértük az intézmény dolgozóinak a véleményét, beleértve a pedagógusokon túl a teljes technikai személyzetet is. Kérdőíveket osztottunk szét a gyerekek között és őket is megkérdeztük, hogyan látják az intézményt, ahol tanulnak. De kíváncsiak voltunk a szülők, a fenntartó önkormányzat, az óvodák, a középiskolák, a sportegyesületek véleményére is, hiszen ők mindannyian a partnereink. A begyűjtött adatokat elemeztük, összevetettük azzal a képpel, amit mi saját magunk alakítottunk ki, világossá váltak a pozitívumok és persze a negatívumok is. - Mi az, ami egyértelműen pozitív az iskola működésében, és milyen a gyenge oldal? - Erősségünk a szép, új tornaterem, a nagy udvar, a diákotthon. Egyértelműen gyerekközpontúnak ítélték meg az iskolát, jó a tanár-diák viszony, sok a hagyományos rendezvény az életünkben. Sajnos országos szinten ismertebbek és elismertebbek vagyunk az óvodák és általános iskolák körében, mint Szekszárdon. Most ott tartunk, hogy a beérkezett igények alapján célokat határoztunk meg. Nem nehéz kitalálni, hogy fel kell vennünk a harcot a régi beidegződésekkel, a jó hírnevünk kialakítása és megőrzése érdekében. Igyekszünk megmutatni a szülőknek, hogy nem áll a főként pletykákon alapuló kép rólunk, sőt érdemes ide járatni gyermeküket. Kemény munka lesz még a fegyelemmel kapcsolatos szabályok és a nevelési követelmények betartatása, hiszen az iskola az a hely, ahol a lurkóknak meg kell ismerkedniük az alapvető illemszabályokkal is. Ez, úgy vélem, országos probléma az ifjú generációnál. A gyerekek kérdésünkre jelezték, hogy szeretnék, ha a pedagógus többet (Folytatás a 8. oldalon.) Azokra a szavakra, hogy minőségbiztosítás, hatékonyság, meg eredményesség, ma már fel sem kapjuk a fejünket, az „ISO"-ról nem is beszélve. Hozzászoktunk, hogy a cégek igyekeznek a legjobbat nyújtani, méghozzá úgy, hogy az ellenőrizhető is legyen, vállalják az ezzel járó feladatokat, a mérce felemelésével járó többletmunkát - ettől ugyanis piaci létük függhet. Akinek a műhelyében minőségbiztosítási tanúsítvány függ, azoknak a partnerek is nagyobb bizalmat szavaznak. És ez nem csupán egy kicifrázott papírt jelent, rajta a plecsnivel - ez maga a szemléletváltás. A szocialista piaci elképzeléseknek ugyanis leáldozott. Egy kicsit elkéstünk ugyan, de igyekszünk felzárkózni a Alpoktól nyugatra fekvő országok több mint húszéves gyakorlatát követve. A többnyire monopol helyzetben lévő állami vállalatok nemigen kommunikáltak, sem a külvilág felé, sem a munkatársak felé - a hangsúlyt arra fektették, hogy a központi hatalom irányába kedvező képet mutassanak magukról. Ennél ma már sokkal többre van szükség, ha valaki életben kíván maradni a versenyszférában, ahol farkastörvények diktálnak. A szolgáltatók, a kereskedők mind a kegyeinket keresik és azon vannak - legalábbis elviekben -, hogy kielégítsék igényeinket. Eredményesség, hatékonyság, ellenőrzés - természetes velejárói lettek az üzleti életnek, de mit keresnek ezek a fogalmak az oktatásügyben? P Az iskolák egy valamilyen, általában beidegződéseken, szóbeszéden alapuló arcot mutatnak a külvilág felé, és nemigen engednek betekintést saját, kis belső világukba. Pedig a szülőket nagyon is érdekli, hogy milyen hely az, ahol embert faragnak gyermekéből. A széleskörű kommunikáció, az igények felmérése és az ezekhez való igazodás rugalmas szemléletet és nagy elhatározást kíván az intézményvezetőktől és csapatától. Ez plusz munkát, dupla energia-ráfordítást és kitartást igényel a pedagógusoktól, úgy, hogy közben ugyanannyi bért visznek haza, mintha az órák után egyszerűen csak kihullana a toll a kezükből. Munkájuk gyümölcse pedig las^m érik majd be. Erre a nehéz, ám mindenképpen hálás feladatra vállalkozott Szekszárdon a 2-es Számú Általános Iskola, amikor csatlakozott az Oktatási Minisztérium 2000 tavaszán indított „Comenius 2000" nevű programjához. Az ehhez fűződő pályázatról, az előzményekről és az eddigi tapasztalatokról Matókné Misóczki Máriát, az iskola igazgatóját kérdeztem. - Amikor 2000 tavaszán megjelent a pályázati kiírás, mi már rendelkeztünk előtanulmányokkal. Elvégeztünk egy belső értékelést, mintegy önvizsgálatot tartottunk, felmértük iskolánk gyengeségeit és számba vettük az erősségeket is. Most pedig ráléptünk egy olyan útra, amely a minőségi oktatás, a partnerközpontú működés irányába vezet. Úgy gondolom, hogy minden partnerünknek jogában áll ismerni működésünket, a falak mögött zajló folyamatokat és mi is kíváncsiak vagyunk az ő igényeikre, észrevételeikre. Fontos hogy jól átlátható legyen a rendszer, hogy jó kapcsolatot ápoljunk a fenntartó önkormányzattal, a szülőkkel és a legfontosabb, hogy a diákok szeressenek