Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-11 / 38. szám

SZEKSZÁRDI 2001. NOVEMBER 11. VASÁRNAP Ökumenikus istentisztelet a 200 éves kórházért 3 Áldja meg a mi megváltó Urunk az elmúlt 200 év minden szenvedőkért munkálkodó kezét szeretet erőfeszítésével. Ő ott van az állapotukért aggódva kérdők reA Szekszárdi Kórház 200 éves fennállásának alkalmából a belvárosi római katolikus templomban, ökumenikus istentisztelet megtartására került sor. A felemelő hangulatú istentisztelet Hatvani Istvánné református lelkésznő és dr. Almási István főigazgató-főorvos helyettes rendezését dicséri, s az elhangzottak a múltról a jelenről és a jövőről szóltak. Közös énekkel kezdődött az istentisztelet, ahol az „Itt vagy Isten köztünk" I., II. versszakát énekelték együtt a jelenlévők. A köszöntőt Farkas Béla plébános úr mondta, majd a református Gárdonyi Zoltán kórus éneke következett. Igehirdetést Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész mondott, aki Máté evangéliumának XXV. fejezet 35. verséből idézett: Mert éheztem és ennem adtaik, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, meztelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám...Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket, akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." Sefcsik Zoltán lelkész ezt követően a következőket mondta: Eddig csak az idősebb korosztály körében fordultak elő megbetegedések, manapság a korhatár egyre lejjebb csúszik. Jó lenne, ha olyan neves személyeket is meghívhatnánk, mint Czeizel Endre, Arató Mihály, Veér András. Volt szerencsénk az ő előadásaikat hallgatni. Fantasztikusak! Újabb előadásokat tervezünk, B

elyeknek témái: férfiklimax, hástársi konfliktusok, plasztikai sebészet a szekszárdi kórházban, szemészeti megbetegedések a változó korban stb. Az interjú elején szóba került: sokan szégyellnek az orvosukkal nyíltan beszélni. Az Életmód Klubban ez szerencsére másképp van. Létezik az, hogy a mai világban egyesek szájhúzogatással, lehurrogással fogadják a témát, Önöket, az orvosokat? - Sajnos előfordul, bár igen ritkán. Ennek többnyire az egészségtelenül belénk oltott álszemérem az oka. Valójában senki nem tud közömbösen elmenni a téma mellett, hiszen saját testéről van szó! Inkább attól kellene szörnyülködni, ha azt elhanyagoljuk. - Hol és mikor várja a klub az érdeklődőket? - Minden hónap utolsó hétfőjén este hat órakor a tolnai Művelődési Házban. Panyi Zita „Egy kíváncsi kisfiú kérdezte, mama hol kezdődik az ég? A bölcs édesanya csak ennyit válaszolt: itt a lábunknál. Bizony az amit égnek nevezünk a föld levegő tengere, itt kezdődik a cipőnknél... Ahogy a sokszor saras cipőnkre nézve alig merjük gondolni, hogy bizony az ég itt kezdődik, ugyanúgy alig merjük elhinni Jézus szavát, hogy az Isten országa eljött, egészen közel van, hogy az ítélet, az üdvösség ügye, már a földön kezdődik, s maga a feltámadott akar velünk találkozni már itt is... Különös de ő maga állítja: sokszor ott is találkozhatunk vele, ahol a legkevésbé várnánk, ahol nehéz meglátni a „sártól az eget": a szenvedésben a szenvedők között. De nem költői túlzás hanem Jézus szava tehát valóság: Ővele van dolgunk, ha a szenvedők felé igyekszünk a megő hangjában, a félelmetes diagnózist hallgatók könnyében, a barátok aggódó tekintetében, s persze a gyógyult mosolyában is. Fordítva is igaz, amikor harcba vonul a betegség a szenvedés ellen egy 200 éves sereg Jézus áldását kérni, nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség. Hiszen ő maga a vezér. Ő jár előttünk, ő hív erre a szolgálatra... Áldja meg a mi megváltó Urunk az elmúlt 200 év minden szenvedőkért munkálkodó kezét. Áldja meg a jelent, s kísérje a jövendőt. Mert nélküle minden hiábavaló, ővele élni, munkálkodni már itt a földön az ég kezdete." Az igehirdetés után Farkas Béla plébános úr egyetemes könyörgő imádságot mondott, amelyet a Gárdonyi kórus éneke követett. Áprily Lajos: Bartineus című versét id. Kiss János szavalta el, amelynek gondolatvilágát folytatta Hatvani Istvánné református lelkésznő, a kórház lelkésze, aki részleteket idézett fel Márk evangéliumából, majd áldás következett. A közös ének „Áldunk téged Istenünk" I., II. verse volt, majd elhangzott a Himnusz. Lélekemelő pillanatokkal, életre szóló gondolatokkal gazdagodtak a résztvevők a kórház 200. évfordulójára rendezett ökumenikus istentiszteleten, amelyről a résztvevőket az orgona hangjai kísérték további gyógyító útjukra. Sas Erzsébet Helytörténeti pályázat 2001. Évtizedek óta töretlen ívű sikertörténet az amatőr helytörténészek és profi történészek számára egyaránt meghirdetett helytörténeti pályázat. A kiírók, évek óta ugyanazok a „szervezetek: a Tolna Megyei valamint Szekszárd Város Önkormányzata, az Illyés Gyula Főiskola, a Humán Szolgálatok Központja, a Tolna Megyei Honismereti Egyesület és a Tolna Megyei Levéltár. Ez utóbbi egyben összefogója és lebonyolítója a kiírásnak, minősítés és eredményhirdetés megszervezésének is. Tolna megyének sajnos napjainkig nem készült múltját, évezredes történetét részletesen feldolgozó szintézis. Voltak és vannak egyes korokról, vagy bizonyos szempontból válogatott összegzések, de ezek sohasem a teljesség igényével születtek. Ezért is nagy jelentőségűek azok az alkotások, amelyek a megyei pályázatra érkeznek. Többnyire nem átfogó munkák, ezt néhány ívnyi terjedelmük sem tenné lehetővé, de apró építőkövei lehetnek egy majdani megyetörténetnek. Az alkotások többsége saját kutatásra, források elemzésére épül, tehát részben újat, vagy korábbinál pontosabb ismeretet közölnek. Az évtizedek alatt beküldött és minősített közel háromszáz pályamunka legjobbjai bekerültek a Tanulmányok Tolna megye történetéből 11., illetve a Tolna Megyei Levéltári Füzetek eddig napvilágot látott 9. kötetébe. Több értékes munka továbbfejlesztett változatából született doktori disszertáció. Az új évezred első pályázatára nyolc dolgozat érkezett. A lektori munkát dr. Szita László történész, a •történettudományok doktora végezte. Az általa készített alapos, szakszerű bírálatok alapján a kiírók képviselőiből alakult bizottságnak nem volt nehéz dolga dönteni a díjazási sorrendről. Kiemelkedően jól sikerült és az 50 000 forintos első díjat kapta dr. Gaál Zsuzsa történésznek, a Wosinsky Mór Múzeum munkatársának Válaszúton. Dzsentri-sorsok Tolna megyében címmel a Gindli, Csapó, Dőry család dualizmus korában változó társadalmi helyzetét vizsgáló, deklasszálódási folyamatot elemző tanulmánya. A dolgozat olvasható lesz a hamarosan megjelenő Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. kötetében. Dr. László Péter a Bonyhád-környéki Székely Telepes Községek Szabadművelődési Hivatala 19451949 közötti tevékenységéről készítette el tanulmányát. A tartalmában gazdag, feldolgozási módszerében kiváló, értékelésében mértéktartóan reálisnak minősített dolgozat a 35 000 forintos második díj elnyerése mellett ugyancsak a levéltári kiadványban megjelentetésre számíthat. Dr. Kolta László egy ritka kézműves iparágat és egy család történetét eredeti források alapján hitelesen és szakszerűen dolgozta fel. A bonyhádi Stoil mézeskalácsos dinasztia bemutatásának elismerését 30 000 forintos harmadik díj és a Völgységi Füzetekben történő megjelenés támogatása jelentette. A díjazottak ajándékba kapták Dobos Gyula: A Perczelek címmel a III. megyenapra megjelent kötetét. A bírálók nem óhajtottak különbséget tenni további önmagukban értékes, de nem teljes, részben mélyebb és alaposabb kutatást igénylő, részben szerkezetileg még módosítandó, de számos értékes gondolatot tartalmazó alkotások között. Az 1848-as Tolna megyei nemzetőrségről, Imsós település történetéről és a Váralján élő húsvéti hagyományokról készített ígéretes művekért 10 000 forintos pénzdíj és 3000 forintos levéltári kiadványokra beváltható bon volt a jutalom. Egy pályázó a hőgyészi kastélyt és az Apponyi családot, egy pedig az Apponyi uradalomban folyó úriszéki bíráskodást választotta témájául. Ők 6000 Ft értékű levéltári kiadvány vásárlására kaptak lehetőséget. Az október 19-i díjátadáson elhangzott, hogy a 2002. évi meghirdetők közé belép a megyei múzeum is, a pályázat témakörei néprajzi témákkal bővülnek. Dr. Dobos Gyula