Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-28 / 36. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ERDEKLfí BEMUTATJUK! Hitvallása: „Dolgozz sokat és élj szerényen!" Dr. Varga Katalin Sióagárd és Fácánkert körjegyzője abszolút aktuális témát javasolva azt kérdezte a „jó munkáltató" Tancsa Zoltántól, aki egy üzletház tulajdonosa, hogy miként tudják felvenni a versenyt a „kicsik" a multikkal? - A dolog nem egyszerű. Egy alkalommal nagyon fölháborodtam, amikor az egyik partnercég termékét olyan áron adta egy multi, aminek én a közelébe se férkőzhettem, azaz harminc százalékkal olcsóbban árulta a holmit, mint amennyiért én egyáltalán megkaphattam volna. A szakmai részletekbe nem bonyolódom, ám a lényeg, hogy az árkategória alapján mindössze nyolc százalék különbséggel vásárolhattuk meg az árut a nagykereskedelmi cégtől. - Kiderítette, miért tudta a multi biztosítani az óriási kedvezményt? - Persze, hogy kiderítettem. Minden darabon húsz százalékot bukott... Ám ezzel tömegeket csábított be a hipermarketbe. S aki már betér, az vásárol még ezt, meg azt. Ilyen „húzást" én nem engedhetek meg magamnak, különösen hosszú távon nem, legfeljebb olykor-olykor egy-egy akciót. - Mikor és milyen körülmények között nyitották az üzletházat? - Most ősszel voltunk nyolcévesek. A nevét egy kínai barátommal, Vang Keüvel - neki Gyálon van hasonló profilú üzlete - közösen adtuk. Akkoriban a paksi atomerőműben dolgoztam, nagyon jó munkarendben: 24 órát dolgoztam, amit három szabadnap követett. Egyébként elektrotechnikus vagyok, s műszerész voltam az erőműben, vagyis a kereskedelemhez valójában nem volt közöm, ám affinitásom és mint kiderült - érzékem igen. - Biztosan volt, akitől ezt úgymond örökölte. - Anyai nagyapám, Kabai Gyula olyan ember volt, aki még a jég hátán is megélt, s jó kapcsolatteremtő készséggel volt megáldva. Amikor Felvidékről kitelepítették őket, s Németkérre kerültek, ahol igen nehezen fogadják be az idegeneket, pár év múlva a téeszszervezéskor a belépést illetően az ő szava meghatározó erejű volt. - Tehát Zoltán elhagyta az atomerőművet. - így történt. Feleségem hét évig volt gyesen három fiunkkal. Amikor letelt ez az idő, gondolkodni kellett: hogyan tovább. Az erőműben akkoriban voltak a kiszervezések, s úgy éreztem, labilissá vált az állásom. Arra gondoltunk, mi lesz, ha a feleségemnek nem lesz munkája, netán én is elveszítem a munkahelyemet? Miből tartjuk el a három gyereket? Ekkor indítottuk el ezt a vállalkozásunkat. Ebben Vang Keü importőrként is segített, így mi voltunk Szekszárdon az elsők, akik kínai árut boltban forgalmaztunk. Megjegyzem, a kínaiak bizalmát nagyon nehéz megnyerni, ám amikor ez sikerül, akkor remek velük kereskedni. - Azófa bővítették a profilt. - Igen, hiszen nálunk elsősorban azok vásároltak, akiknek nem futotta drága holmira. Ezért gondoltuk, kínáljunk nekik mást is. így szélesítettük a kínálatot vegyi áruval, tisztítószerekkel és műanyaggal. - És igen szépen alakult a forgalmuk. Gondolja, hogy a bevásárlóközpont ezt lecsökkenti? - Békéscsabától Székesfehérváron át Kaposvárig ez a tapasztalat. Ugyanis az újdonság erejével hat a hipermarket, mert más, mert jobb a megszokottnál, mert óriási a választék. És teljesen igazuk van a vásárlóknak, amikor oda tódulnak. De egy idő után, amikor elkezdenek számolni, igyekeznek céltudatosan vásárolni, akkor egy kicsit majd visszaalakul ez a trend. - A forgalom lecsökkenését milyen intervallumra teszi? - A forgalomcsökkentő hatása folyamatos lesz, úgyhogy ettől kezdve másképpen kell gondolkoznunk. Egyrészt a vásárlőerő nem nő, ugyanakkor a nagy árubőséget kínáló cég az adott vásárlók egy részét elvonja. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az első három-négy hónapban ötven százalékkal vissza fog esni a forgalmunk. Mi és a hozzánk hasonlóan tartalékokkal rendelkező cégek kibírják ezt az időt, pontosabban átvészelik. Azután a forgalom várhatóan a mostani hetven-nyolcvan százalékára áll vissza. S ha egy év múlva már erről tudok beszámolni, akkor elégedett leszek. - A verseny felvételére kialakították már a stratégiát? - Hogyne. Már el is indítottuk például a hatékonyabb marketing tevékenységet. Hamarosan felhívjuk az erre járók figyelmét, hogy mi is itt vagyunk, hogy nézzenek be hozzánk... és még sok más tervünk is van. - Meg kell 'állapítanom, hogy Zoltán nagyon optimista ember, aki nem fél a kihívásoktól, aki a lehetetlent is megoldja, miközben nem hagyja el a jó kedve. - Nagyon fontos dolgot tanultam azoktól a kereskedőktől, akik egy ideje már barátaim lettek. A tőlük hallott mondás már-már hitvallásom lett: „Dolgozz sokat és élj szerényen!" Aki ezt követi, az túl nagy bajba nem kerülhet. Nem kell óriási árrésekkel dolgozni a sűrű fillér elvéből következően. Ha akciósan beszerzek valamit, azt én a vevőim felé is közvetítem, s például a húsz százalék engedményt nem nyelem le. És ez láthatóan meghozza a gyümölcsét. Folyamatosan nőtt a forgalmunk, kialakult a stabil vevőkörünk, miközben azért mi is megtaláltuk a számításunkat. - Úgy látom, nem kerítette hatalmába a félelem. - Ez így van, de azért van bennem félsz. Mert mi történik akkor, ha a forgalmunk a már említett ötven százalék alá süllyed? Bezárunk? Féltem a munkatársaimat. Mert nekem ugyanolyan fontos, hogy a - feleségemmel és velem együtt - tíztagú csapat együtt maradjon, mint a családom boldogulása. Ugyanis amit elértünk, az a közös munka eredménye. - Mivel én is rendszeres vásárlójuk vagyok, tudom, hogy felesége aki Tancsáné Ágh Piroska - viszi az üzletet. Furcsa, de Zoltánnal ott még soha nem találkoztam. - Valóban, a bolt vezetése az ő reszortja, noha műszaki főiskolát végzett, remekül belejött ebbe a munkába. Én pedig a cég árubeszerzője és intézője vagyok. Gyakorlatilag csak reggel megyek be az üzletházba, aztán kocsiba ülök és irány, ahova kell. 2001. OKTÓBER 28. - Dr. Varga Katalin úgy fogalmazott, hogy feleségével együtt „jó munkáltatók". Ezzel kapcsolatban azt is hallottam, ha valamelyik munkatársának olyan ügye van, amit csak nap közben lehet elintézni, nemhogy elengedik, hanem maga viszi el kocsival az adott helyre. - Ez természetes! De a lényeg nem elsősorban a fizetés, hanem az, hogy a csapat azért van sok éve együtt, mert stabil munkahelyet éreznek, jó a légkör, szeretnek bejárni dolgozni, sőt magukénak érzik az üzletet. Munkaidőn kívül is találkozunk, főzünk valamit, elmegyünk fagyizni... mármár baráti közösség vagyunk. Ha valakinek gondja van, s az kiül az arcára, akkor olyan feladatot bízunk rá, amit a raktárban tud végezni, hogy ne kelljen találkoznia a vevőkkel. De mindez valamenynyiünkön múlik, s nem olyan nagy dolgokról van szó. Mindany-( nyian sokat dolgozunk, de elveim közé tartozik az, hogy a munka soha ne menjen a család rovására. Nézze, gyakran késő este érek haza, sőt, van, hogy vidéken szállok meg éjszakára, mert másnap folytatom az utat Szolnokról Debrecenbe. Olyankor hiányzom a családnak, de amikor együtt vagyunk, akkor valóban együtt van a család. Rengeteget beszélgetünk, kirándulunk, az ország minden szegletét bejártuk. Ehhez igen türelmes feleség és nagyon jó anya kell. Örömünkre nekünk ez megadatott. - Most mutassa be fiaikat. - Szívesen. Zoltán negyedikes gimnazista a Garayban és a jogi pályát választotta, s már megszerezte az angol és a latin középfokú nyelvvizsgát. Balázs elsős, szintén a Garay Gimnáziumban tanul, s! matematika-fizika tagozatos osztályba jár, ő a németet és az angolt választotta. Zsolt pedig nyolcadikos a Babits Általános Iskolában, s angolul tanul. Mindhárman jó tanulók, csak egy-egy négyes csúszik be a bizonyítványukba. Úgy tűnik, a fiúk a feleségem családjára hasonlítanak, mert gyors felfogásúak, nagyon könnyen tanulnak. Önálló emberek, teszik a dolgukat, mert pontosan tudják, mi a dolguk, hogy elérjék a céljukat. E mellett sportolnak, amit a nyelvtanulással együtt én kérek tőlük. - Kit szólít meg Zoltán e hasábokon? - Horváth Istvánt, akit „mosolygós Hősiként" emlegetnek. Ő egy konditeremben segíti a fiatalokat az edzésben, nagyon jól foglalkozik az oda járókkal, tanácsokkal látja el őket, tud rájuk hatni. Jó lenne, ha elmondaná, szerinte milyen perspektívájuk van a mai tizenéveseknek. V. Horváth Mária