Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-02-18 / 6. szám

SZEKSZÁRDI WACA m , SZEKSZÁRDI ¥A§ARMAP 2001. FEBRUÁR 18. PROGRAMIRODA A VÁLLALKOZÓK HÁZÁBAN Újra dolgozom! Családi körülményeim úgy alakultak, hogy a közeli Bajáról Szek­szárdra költöztem. Nem volt nehéz megszeretni az új otthonunkat, új ismerőseinket és az értelmes, szép emberi élet minden feltételével rendelkező várost. Humán diplomával és több „menet közben, mellékesen begyűjtött" végzettséggel a zsebemben, tele energiával és optimizmussal kezdtem el munkát keresni. Napok, hetek, hónapok teltek azzal, hogy, minden számba jöhető munkalehetőségnek utána jártam, önéletrajzot és pályázatokat ír­tam, kilincseltem, telefonáltam. Nem szaporítom a szót. Aki volt már hasonló helyzetben pontosan érti, aki nem, az el sem tudja képzelni milyen kemény munka maga az álláskeresés, és milyen lélekrombo­ló a sikertelenség. Már régen nem az újságíró kíváncsiságával szem­léltem a munkaügyi központba betérő embereket - sorstársak let­tünk. Sorstársak, akiknek a rendszeres, tisztességes jövedelem mel­lett nagyon fontos a tudat, hogy szükség van ránk. Reményt vesztetten böngésztem a helyi lapokat, amikor az „Újra dolgozom" Programiroda létrehozásával kapcsolatos cikkre bukkan­tam. Természetesen ezt a lehetőséget is megragadtam. Kellemes kö­rülmények között, barátságos beszélgetés keretében nyilvántartásba vettek. Nem ígértek felelőtlenül semmit, de - lehetőségeikhez mérten - mindent megtettek, ugyanis a programiroda dolgozóinak köszön­hetően hamarosan munkát kaptam. Nem is akármilyet! Nem kellett megalkudnom. Képzettségemet, tapasztalataimat hasznosíthatom, számítanak rám, jól érzem magam. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ hívta életre az „Újra dolgozom" programot az elmúlt év tavaszán. A megyében Dom­bóváron és Szekszárdon alakítot­tak ki egy-egy programirodát. Itt Szekszárdon öten dolgozunk egy programvezető irányításával. Ötünket 74 munkanélküli jelent­kező közül választottak ki és ké­szítettek fel a tanácsadói feladat­ra. Ránk tehát érvényes az indi­án ima: „Nagy szellem, segíts, hogy ne ítélkezzem, mielőtt két hétig nem jártam volna az ő mo­kaszinjában!" Az Augusz Imre utcai nagy irodaházban kaptunk helyet. Feladatunk a személyre sza­bott segítségnyújtás. Nem va­gyunk hivatal, hiszen ide min­den szankció nélkül, önként jön a segítségre szoruló ember. A környezetet is úgy alakítottuk ki, hogy az egyszerű és barátságos legyen. - Kik keresnek fel benneteket? A legváltozatosabb képzettsé­Hajléktalan, alkoholista ügyfe­leink segítése is túlnő a lehetősé- ^ geinken. Ilyenkor felvesszük a kapcsolatot azokkal az intézmé­nyekkel, szervezetekkel, ahon­nan gondoskodás várható. Az a tapasztalatunk, hogy nem minden munkavállaló van pszichésen munkaképes állapot­ban. Ez megint csak a személyes beszélgetések során derül ki. A tartós munkanélkülieknél elő­fordul, hogy nem tudnak beil­leszkedni a közösségbe, több munkahelyet is kipróbálnak. Őket tapintatosan meg kell győz­ni arról, hogy jelentkezzenek a kórház járóbeteg ellátásán, ahol a depressziós vagy szorongásos tünetek kezelése után sikeresen megtalálhatják helyüket a közös-^^ ségben. ^P Vannak ügyfeleink, akik kény­szerből, átmenetileg elvállalnak egy munkát, de kérik a segítsé­günket, hogy ha a képzettségük­nek, képességeiknek, személyes elvárásaiknak megfelelő munka adódik, akkor szóljunk. - A munkavállalókkal való kapcsolattartás mellett - gondo­lom - a munkáltatókkal is együtt kell működnötök. - Természetesen, hiszen folya­matos állásinformációk nélkül nem működne ez a program. Az elmúlt, közel egy évben több mint százhúsz munkáltatóval kerültünk kapcsolatba, és ezt a kört folyamatosan bővíteni kí­vánjuk. A munkaadók tapasztalhatták az előnyét annak, hogy a feladat­ra alkalmas személyt irányítot­tunk hozzájuk. Németh Gabriella gű és korú férfiak és nők, vegye­sen. A személyes elbeszélgetés sokat segít abban, hogy valóban a megfelelő munkalehetőséget ajánljuk fel. Például egy kisgyer­mekeit egyedül nevelő anya szá­mára nem biztos, hogy felvállal­ható a többműszakos, otthonától távol végezhető munka. A be­szélgetésekből kiderül az is, ha valakinek nincs elég önbizalma egy adott munkával kapcsolat­ban. Szívesen emlékszünk visz­sza, például arra a fiatalemberre, aki gépésztechnikusként vált munkanélkülivé. A katonaság és alkalmi munkák után jött el hoz­zánk. Találtunk számára a vég­zettségének megfelelő állást, ám talpraesettsége és jó kommuni­kációs készsége lévén felajánlot­tunk egy biztosítási tanácsadói munkakört is. Nem hitte, hogy alkalmas lesz a feladatra, pedig sokszor álmodott amolyan „öltö­nyös, nyakkendős", kötetlen munkáról. Végül elfo­gadta az ajánlatot. Jó vele találkozni, lelkes, kiegyensúlyozott, ma­gára talált. Többen elkeseredve, türelmetlenül követe­lik, hogy azonnal ajánljunk állást. Voltak kimondottan agresszív ügyfeleink is. A mun­kanélküliség gyakran rendezetlen családi élettel párosul. A be­szélgetésekből kiderül, hogy nem csupán munkahelyre, hanem sürgős szociális segít­ségre is szüksége van a jelentkezőnek, illetve a családjának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom