Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 22. szám

SZEKSZÁRDI MMSÁRNAP 2001. JUNIUS 17. A hallásból való hit „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? így van megírva: Mily kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik. Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: Uram, ki hitt a mi beszédünknek? A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által." (Pál apostol levele a Rómaiakhoz 10, 12-17) Hitünk is az isteni kegyelem ajándéka, hiszen kinyilatkoztatásai útján ismerjük meg Urunkat, és ez ad nekünk erőt hitünkhöz. Istentiszteleteink középpontjában az igehirdetés áll, ez a legfontosabb számunkra, Isten igéjének, az Atya akaratának, a Fiú tanításában, a Szentlélek által való hallása. Tehát hitünk nem a mi érdemünk, hanem az Örökkévaló kegyelméből hallgatott tanítás gyümölcse. Ezért helyes megvallanunk hitünket Isten szavának hallgatása után. Lutheránus gyülekezeteink az igeolvasások között tesznek hitvallást, de reményeink szerint a Magyarországi Evangélikus Egyház folyamatban lévő liturgikus megújulásának eredményeként, a néhány éven belül megjelenő új Agenda (lelkészek szertartáskönyve) szerint, hasonlóan a római egyházbeli testvéreinkhez, hitvallásunk az igehirdetést fogja követni, hiszen Isten tanításának megismerése ébreszti bennünk a hitet, amelyet illő szavainkkal is kifejezni. Napjainkban sajnos sokszor halljuk testvérektől, hogy csak otthon olvasgatják a Szentírást, nem szívesen mennek közösségbe, és sajnos a beteg testvéreket ritkán látogatják a gyülekezetből. Fontos a mindennapi, otthoni bibliaolvasás, egy keresztyén hívőnek kötelessége naponta leülni, elcsendesedni, és Isten igéjére figyelni. De a közösségben hallott tanítás, az Úr szava, a lelkész ajkáról csendülő isteni üzenet hangja, a Szentlélek sugallata felülmúl minden egyéni bibliatanulmányozást. Nem a lelkész személye, egyénisége, stílusa, neme kell, hogy a templomba vonzzon minket, hanem Isten igéje, nem keresztyéni hitet tükröz, ha kijelentjük, hogy csak bizonyos lelkészeket vagyunk hajlandóak hallgatni. Minden istentisztelet, igehirdetés, melyet elmulasztunk, ama lehetőség elmulasztása, hogy hitünkben megerősödjünk, és készek legyünk a mennyek országára. Ez a lelkészi hivatás szépsége: parányi pontként hatalmas erejű eszköznek lenni Isten csodálatos kezében; Igéjét hirdetni, hogy a Lélek hitet ébresszen testvéreinkben, és ezáltal megnyíljon számukra a mennyország kapuja. Imádkozzunk! Istenünk, köszönjük, hogy szüntelen hívogatsz minket, bánjuk, hogy viszszaéltünk kegyelmeddel, megvetettük hívó szavadat, és nem követtük tanításodat. Gyógyíts meg minket igéddel: tedd hallóvá füleinket és engedelmessé szíveinket, az Úr Jézus Krisztusért. Amen. Schwezoff Dávid „Íme, mily jó és örvendetes a testvéreknek együtt lakozni" Hagyományteremtő céllal rendezték meg első alkalommal, június 9-én a Római Katolikus Egyházközségi Napot, a Remetekápolna körüli parkban. A szervezési-rendezési feladatokat Nagy Norbert atya, Eckert József és a többi ifjúsági vezető látta el. A kápolnában tartott reggeli szentmise után a gyermekek már játékos vetélkedőkben és sportversenyekben vettek részt, benépesítették a kézműves asztalokat. A felnőttek, és a fiatalok egy része pedig hamarosan megkezdték a bográcsok felállítását, melyekben hamarosan megkezdődött az egyházközség által adott hús feldolgozása. Mielőtt a bográcsok tartalmát a gyermekek elé tálalták volna, Kovács János zsűrielnöknek mutatták be főztjüket, reménykedve a legfinomabb ebéd cím elnyerésében. Családok, baráti körök, fiatalok, és idősebbek egyaránt megragadták a fakanalat. Volt egy-két tagú brigád, de a cserkészcsapat is képviseltette magát. Az ebéd utáni pihenő részeként a még be nem fejezett játékokat a fiatalok és idősebbek már együtt folytatták. Reméljük, hogy az egyházközségi nap, és minden hasonló közösségformáló rendezvény hosszú évek hagyományává válik, a tanév utolsó együttléteként az év végi hálaadás előtt. S. D. Nevelőszülős családi hétvége Fadd-Domboriban A Pécsi Tudományegyetem Ilylyés Gyula Főiskolai Kara szociális munkás szakos hallgatói Szekszárdon nem először vállalták fel olyan közösségi probléma gondozását, amely a szűkebb vagy tágabb környezetben élőknek gondot okoz. Május elején „Családi hétvége" címmel állami gondozásból családba került gyerekeknek és nevelőszüleiknek szerveztek hétvégi programot a Tolna Megyei Gyermek* és Ifjúsági Közalapítvány táborában másodéves hallgatók Bencze Tünde, Fábián Mónika, Kern Gabriella, Lovász Andrea, Molnár Fruzsina, Ruff Anita, Tarjányi Edit és Ungvári Renáta - kurzusvezető tanáruk Kocsis Erzsébet főiskolai docens irányításával. A program célja az volt, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők és gyerekeik találkozhassanak egymással, tapasztalatot cserélhessenek, szabadidős programokon vegyenek részt, s hogy gondtalanul tölthessenek el egy hétvégét. A nevelőszülők Vaszariné dr. Főfai Klárával, a Szekszárdi Gyámhivatal vezetőjével, dr. Sebestyénné Horváth Marianna pszichológussal, a PTE IGYFK adjunktusával, Házi Magdolnával, az Önálló Életért Alapítvány ügyvivőjével, Vargáné Vámosi Márival és Farkas Ritával, a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat munkatársaival találkoztak, akikkel rövid előadásaikat követően kötetlen beszélgetések keretében válthattak szót mindennapos gondjaikról örömeikről. A gyerekek ez idő alatt értő és figyelő közreműködésével sportversenyeken vet^ tek részt, anyá^ napjára játékokat készítettek, felfedezték a település szépségeit, sokat játszottak a szabadban, művészi hajlamaiknak engedve pólókat díszítettek textilfilccel, a bátrabbak pedig többször is megmártóztak a (sokak szerint kevésbé langyos) vízben. A „Családi hétvége" mind a résztvevők, mind a szervezők szerint eredményes és élményekben gazdag volt, melyért köszönet illeti azokat, akik adományaikkal, felajánlásaikkal ahhoz hozzájárultak: Szekszárdról Csaláné Bohli Cecíliát, Farkas Béla plébánost, atf önkormányzat egészségügyi és szociális bizottságát, Kocsis Imre Antal polgármestert, Koltai Tamást, a megyei közgyűlés elnökét, a MEVACO Kft-t. a Moller Kft.-t, a Szent Erzsébet Karitászt, Budapestről a Szociális és Családügyi Minisztériumot, Tarjányi Tamást, a WTGY Kft.-t, Paksról Hanoi Ferencet. *