Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 22. szám

SZEKSZÁRDI 2001. JUNIUS 24. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap VI. •••HM Június 17-e Szekszárd történetében elsősorban arról nevezetes, hogy 1905-ben Tisza István ezen a napon engedélyezte (az 1872-től nagyközségként megyeszékhelyi rangot viselő településnek) a rendezett tanácsú várossá alakulást. Kötődnek azért régebbről is ehhez a naphoz minket érdeklő apróságok. Alighanem edzett egyházfiakat ^ypróbára tehetnénk azzal a kér^^sel, hogy ki volt Giovanni Mastai-Feretti gróf? Ha ez így nem megy, könnyítésül megmondhatjuk: 73. névnapjára szekszárdi vörösbort kapott ajándékul. Ha még így sem megy, elárulhatjuk, azt nyilatkozta: „Ép kedélyemet, egészségemet egyedül ez tartja fönn." Sokan már tudják: IX. Piusz pápáról van szó, aki a fenti néven született 1792-ben, méghozzá egy olyan családba, amelyben „még a macskák is liberálisok voltak". Ezt az idézetet Victor Conzemiusnak a Mérleg című folyóiratban 2000-ben megjelent cikkéből veszem, amelyet Gáspár Csaba László fordított magyarra. Különös véletlen, de 1846. június 17-én IX. Piusz pápaságának első napját élte, a konklávé előző »

eresztette égbe a fehér füstöt, hozzá nagy meglepetésre, mert így ő lett az első liberális pápa a történelemben. Igaz, nem sokáig maradt az: 1848 novemberében, az Egyházi államban támadt zavargások közepette Mazzini hívei „A kancellária lépcsőjén megölték miniszterelnökét", ő pedig a Nápolyi Királyságba menekült, majd a Bourbon haderő segítette vissza trónjára. Ettől kezdve a legkonzervatívabb intézkedéseket hozta, még Róma házait is középkori formára maszkírozták a kedvéért. Nem egy ténykedését, de főleg az első vatikáni zsinatot „a modern civilizáció elleni hadüzenetnek tekintette" az utókor. Köztudott, hogy ezen mondták ki a pápai csalhatatlanság dogmáját is. Sokan a szemére vetették a pápakultusz túlhajtását, mások viszont - nem kevés joggal - a katolicizmus eredményes megerősítőjét tisztelik benne. Hihetőleg ez utóbbi vélemény révén avatta boldoggá, azaz emelte a szent titulus előtti lépcsőre VII. János-Pál pápa. Nyugaton óriási viták kerekedtek, mi, szekszárdiak azonban külön IX. Piusz, a szekszárdi bor nagy barátja büszkék lehetünk ama idézett kijelentésre. Igaz ugyan, hogy a dogma szerint a pápa csakis egyházi és lelki dolgokban csalhatatlan, de hát az ép kedély mi, ha nem ilyen?! Öt évvel korábban 1841. június 17-én Garay János írt levelet öcscsének, a papnak készülő Alajosnak. Mivel az irodalmi műnek is beillő sorok csak a Sipter Gézáné szerkesztette minikönyvben, meg a levéltárban hozzáférhetők, talán nem lesz érdektelen néhány gondolatot légyszőrnél nagyobb méretben is idéznünk. Némi mentegetőzés után azt írja a költő: „hogy időtöltésül nem vész (veszel) könyvet a kezedbe, hanem amit olvassz, tanulmányoddá teszed, s nemcsak a honi, hanem a külföld literatúrájával is barátkozol, ismerkedel, másodszor, hogy emberismeretet törekszel szerezni magadnak. Hidd el, nincs biztosabb vezérfonal pályánkon a tapasztalásnál, s ki eszményi életét legfőbb összehangzásba tudja hozni a külvilággal, az a legjobb iskolában jár, az élet iskolájában. (...) Korántsem akarom azt mondani, hogy az emberekre sokat építs, de igen az emberre. Mély igazságot mondott a költő, mondván: 'az embert oly igazán szívelem, mint nem az embereket'... Mit azonban a szabadságról s annak mostani hőseiről - mint nevezed - írsz, abban nem foghatok veled kezet. Nem szabad, nem lehet oly apodictice (megcáfolhatatlanul) mondanunk, hogy kik a szabadság hő apostolai szóval, tettben zsarnokok. Ezt igen nehéz volna bebizonyítani. Hála Istennek, vannak, s nem kevés számmal, kik tettel is azok, amik szóval; kik magoknak mindent, másoknak semmit sem kívánnak, azok cudarok, és soha össze nem zavarandók a tiszta keblűekkel. Bizony, nagyon is bebizonyította a nemesség a legközelebbi országgyűlésen is, hogy nem csak magának, de másnak is akar, sőt nemcsak akar, de tesz és tett is. Csak szemét készakarva nem kell behunynia az embernek, azonnal fog látni. Papjaitok nem akarnak látni, ezt újra bebizonyíták a vegyes házasságok dolgában..." S ezzel máris visszatérünk első történetünk színteréhez: az egyházhoz. Különös véletlen, hogy szereplői lent és fent - Liszt, a bor, vagy testvéri szeretet révén - e napon Szekszárdhoz kötődtek. Dr. Töttős Gábor Rendkívüli kedvezmény a Szekszárdi Vasárnap barátainak! Tisztelt Olvasónk! Az Ódon derű első száz része, amely 105 korabeli képpel és a bikavér igaz történetével jelenik meg á könyvhétre, szerkesztőségünkön keresztül a rendes áron alul, 600 forintért az Öné lehet. A kedvezmény csak a szekszárdi és környéki olvasóinknak jár, hiszen a könyv róluk és nekik szól. A könyvet a szerkesztőségünk címén lehet megrendelni. A megrendelt könyvek az Illyés Gyula Pedagógiai Főskola könyvtárában vehetők át. ÓDON PERU 107. Liszt és az úri muri Szekszárd nem kis büszkeséggel szokta emlegetni, hogy Liszt Ferenc négy alkalommal is hosszabb-rövidebb időt töltött itt. Van azonban ennek olyan részlete is, amely aligha közismert: a Szekszárdi Újság szórakoztatta vele olvasóit 1909-ben. „Báró Augusz Antalt és családját intim barátság fűzte Liszt Ferenchez..., a család feje, Antal, mindent elkövetett, hogy a Maestro Szekszárdon otthonosan érezze magát. - Zongorád lesz Streicher - mondta a lelkes házigazda, - s hogy Liszt abbénak se legyen hiánya, hálószobád mellé egy kis kápolnát is építettem. Ebben a kápolnában aztán éjjelente is buzgó imádságba merült az áhítatos egyházi férfiú. (IX. Piusz nem régiben nevezte ki abbénak, s Liszt ehhez méltóan vallásos életet élt, főleg egyházi műveket alkotott, reverendában járt.) így történt egy alkalommal, amikor imádságában szokatlan hangok zavarták. Megyegyűlést tartottak éppen Szekszárdon, s a Tolna vármegyéből összesereglett bizottsági tagok nagy cécót csaptak. A kastéllyal szemközt levő Szegzárd Vendégfogadó volt a muri színhelye. Az ottani híres cigányok húzták, az urak meg nótáztak, mulattak; de mind jobban elhallgatott a lárma, csak a cigányok bűbájos, szordínós hegedűje hangzott még át. A sok ismeretlen csodaszép melódia teljesen megfogta Liszt Ferenc lelkét, a hangoknak csodás perspektívája nyílt meg előtte, s a fölfedezett zenekincs valóságos extázisba hozta. Alig várta a reggelt, mihelyst találkozott a bárói családdal, említette az éjjeli incidenst, szokása szerint lelkes áradozással mondott köszönetet a véletlennek, amely a zeneszerzés terén új utat mutatott neki. Valósággal boldogok voltak Auguszék, amiért Liszt őáltaluk ismerkedett meg a magyar dal igazi mivoltával, hiszen eddig senki sem mert előtte magyar nótát játszani, nehogy érzékenységét megsértsék, s ő azt hihesse, hogy bármiképpen is irányítani akarják..." Igaz-e a történet, vagy csak legenda, így is, úgy is szép: valóságnak is, mesének is bájos. Lanius Excubitor .