Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 22. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2001. JUNIUS 17. „A költészet inkább gyónás, mint prédikáció" EMLÉKEZÉS PILINSZKY JÁNOSRA Az Ünnepi Könyvhét gazdag városi és megyei rendezvénysorozatában is egészen sajátságos hangsúlyt kapott a Pilinszky János emlékműsor. A megyei könyvtár olvasóterme szinte átlényegült, kopottságában is igazodott a különlegesen törékeny, érzékeny költő lelkivilágához és egykori valóságos dolgozószobájához. A nagy számú közönség döbbent némaságban hallgatta Ménesi János előadóművész zengő orgánumát, amely hangszernél szebben közvetítette a költő vallomásait, és vele együtt Kovács Gábor zenei parafrázisait, aki csukott szemmel, szinte révületbe esve idézte meg gitárjával a költőt, magát. Pilinszky János életműve kiemelkedő helyet foglal el a kortárs magyar művészet kincsestárában. Verseinek egyik első értő olvasója nővére, Erika volt, akinek öngyilkossága 1975-ben jóvátehetetlen űrt hagyott a költőben, s talán szerepet játszott abban, hogy nem írt több verset. Első kötetét a Trapéz és korlátot 1946-ban a Szent István Társulat adta ki, s e vékonyka kötettel nyerte el a Baumgarten-díjat. 1949-től nem publikálhatott, az irodalmi élet peremére szorult, verses meséket írt. 1957-től az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa, tárcákat, vallásos és bölcseleti elmélkedéseket, művészi kritikákat írt. 1970-ben ismerkedett meg Jutta Scherrer német vallástörténésszel, szerelmük idejére esett Pilinszky utolsó alkotói korszaka, amely a Szálkák (1972) című kötettel kezdődött és a Kráter (1976) című gyűjteménnyel zárult. Pilinszky azt vallotta magáról: „költő vagyok és katolikus". Azt, hogy katolikus költő volna, nem fogadta el, úgy gondolta, Assisi Szent Ferenc volt az utolsó katolikus költő. Mert a költészet sokkal inkább gyónás, mint prédikáció. Pilinszky beszélgetése Istennel más volt. Szellőivel, folyóival Oly messze még a virradat! Felöltöm ingem és ruhám. Begombolom a halálomat. Dekadens verseit hallgatva (olvasva) mégsem tűnik félelmetesnek a világ. A keserű sorok sok helyütt imák - hisz' a költő maga mondta, hogy számára a művészet vallásos eredetű. Az imádság a szeretet megnyilvánulása, nem véletlen, hogy több költeménye egyszerre értelmezhető szerelmes és „istenes" versnek. A jövőről nem sokat tudok, de a végítéletet magam előtt látom. Az a nap, az az óra mezítelenségünk fölmagasztalása lesz. A sokaságban senki se keresi egymást. Az Atya, mint egy szálkát visszaveszi a keresztet, s az angyalok, a mennyek állatai fölütik a világ utolsó lapját. Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk. A szeretet Pilinszkynél több mint vérségi kötelék. A szeretet a másik gyengeségeinek felismerése, amiért a magam energiáit mozgósítani tudom, még akkor is, ha önmagamat nem érzem különösebben erősnek. A szeretet önmagunk meghaladása a másik ember érdekében. Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan. Pilinszky hite szerint az ember nemcsak él, hanem létezik is, s ha életünk a létezés egé^fc be van beépítve, tragikusnak tűnhet, de le^? gül minden jó, mert van..." Csönd akartam lenni És dobogó. Lépcső közé szorult világ. Senki és semmi. Hétvégi remény. A megyei könyvtár meghívóján a költő súlyos és egyben mégis légies életművéből az alábbi pár sort idézte: Várakozom. Növekvő fényességben köztem s egy távol nádas rajza közt mutál vékonyka földi jelenlétem. E vékonyka földi jelenlét lírai eleganciáját, a nyolcvan éve született és húsz éve halott költő emlékét idézte fel Ménesi János és Kovács Gábor előadása. Aki végighallgatta, s van füle a hallásra, az tudja, vagy inkább érzi Pilinszky üzenetét: „az ember több annál, mint amit véghezvisz magával." Udud Teréz Az ünnepi könyvhét utolsó napján került sor - immár hatodik alkalommal - a Tolna megyei újságírók és irodalmárok tevékenységét elismerő „Csányi László emlékére" plakett átadására. A kitüntetésben 2001-ben László-Kovács Gyula költő és Gottvald Károly fotóriporter részesült. A díjátadást követően a „Kézjegy" Tolnai Tollforgatók Klubja hetedik, a könyvhétre megjelent antológiáját mutatták be az érdeklődőknek. A 72. ünnepi könyvhét szakemberek véleménye szerint sikeresebb volt, mint bármelyik eleddig. Országszerte. Tolna megyében az Illyés Gyula Megyei Könyvtár bonyolított le színvonalas rendezvényeket nemcsak a megyeszékhelyen (lásd például Ménesi és Kovács Pilinszky-estje...), de vidéken is. Statisztikák bizonyítják, hogy mind a látogatók, mind a vásárlók száma nőtt a tavalyihoz viszonyítva. Köszönhető volt ez a megfelelő marketingnek: többek között árengedményeket, jutalomkönyveket adtak bizonyos kiadók, és nem elhanyagolható az sem, hogy minden kellemetlen érzésünk ellenére nekünk, közönségnek biPaksi Hírnök szerkesztőjeként, újságíróként, a Kézjegy-antológiák társszerkesztőjeként, és szakemberek szerint Tolna megye legjobb költőinek egyike, elmondta: Csányi őt elsősorban az itt maradásra tanította. Arra, hogy megfelelő értékeket felmutatva nem csupán Budapesten lehet írni, hanem vidéken is, és amiképpen minden magyarnak Magyarország a hazája, úgy a Tolnában élőknek az országon belül megyénk jelenti az otthont, melyet szolgálnia, tisztelnie kell. Utalva a közelmúlt tragikus eseményére, László-Kovács megemlítette: lánya sírját, a temetőket úgysem vihetné magával, akárhová menne is. Gottvald, akinek képeivel nap mint nap mindannyian találkozhatunk, leszögezte; ő nem a szavak embere. Beszédét nem is nyújtotta hosszúra, ám annyit elmondott, hogy Csányi Lászlónak Csányi László emléke tovább él Sikeres könyvhét, díjátadással és könyvbemutatóval zárva izedig i

c9 ie v9n (akivel egyébként több évtizedig szoros szakmai viszonyban dc zott együtt) nem kis szerepe abban, hogy ő ma úgy fényképez, ahogyan azt teszi. A fotóival számos elismerést szerzett Gottvald és a több irodalmi díjat elnyert László-Kovács a díj történetében másodszor vehette át megosztva az emlékplakettet. Az átadást követően a nyolc éve Tolna megyében működő, általános ismertséget elért „Kézjegy" Tolnai Tollforgatók Klubja legújabb, már hetedik antológiájának bemutatása következett. Az egyesület közhasznú szervezetként működik, és összefogja a megye irodalmáért tevékenykedőket. Céljául a kultúra és a nyelv ápolását tűzte ki, azt minden lehetséges fórumon képviselni igyekszik. így évente kiadott antológiájával is, benne a tagok írásaival. Nádas Péter Kossuth-díjas író szavaival élve: „Minden mű szellemi ajánlat, s arról van szó, hogy ezek az ajánlatok vajon az általános diskurzus részévé válnak-e." Csak rajtunk múlik, hogy azzá váljanak. K. P. zony több pénzünk jut vásárlásra, mint korábban. Szekszárdon a könyvhetet záró rendezvényre hétfőn, négy órai kezdettel a Gyermekkönyvtárban került sor. Az esemény vendége volt Timár László, a Tolna Megyei Önkormányzat közgyűlésének alelnöke, aki a „kézjegy" TTK által alapított Csányi-plakettet adta át a két díjazottnak. Bevezető beszédében az alkalomhoz híven, és immár hagyományosan, magához az aranytollas író, újságíró és szerkesztő Csányi Lászlóhoz folyamodott, és tőle idézve köszöntötte a két kitüntetettet: Gottvald Károlyt és László-Kovács Gyulát. LászlóKovács, aki tevékenykedett már a I