Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 6. szám - Városi Vasárnap

10. NIR 2001. június 17. Bravó SZAC, bravó lányok Tolna megye egyetlen nemzetközi porondon is megmérettetett csapataként nem csak az asztalitenisz Szuper Ligában, hanem hazai bajnokságban is remekül szerepelt a Szekszárdi Asztalitenisz Klub. Az előbbi sorozatban az előkelő ötödik, míg a hazai bajnokság az Orosháza rájátszásban való legyőzésével és a náluk esélyesebb Bp. Postásnak a kisdöntőben való megszorongatásával az előkelő 4. helyen végzett Sáth Sándor együttese. Amely, ha együtt marad, esetleg tovább erősödik, akkor a Szuper Ligában a négy közé jutás, a hazai bajnokságban pedig az éremszerzés sem tűnik elképzelhetetlennek az egy még fejlődőképes kínait is felvonultató szekszárdi női asztalitenisz csapat számára. FIÓKCSAPATNAK AJÁNLKOZNAK Újból az NB I-ben a férfi kosarasok örvendetes, hogy férfi kosárlabdában újfent feltornázta magát a város Marley FKSE névre hallgató együttese az élvonal B csoportjába. Az osztályozón semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy az NB II-es mezőnyből kiemelkedik. A három sima győzelmet követően is az örömbe üröm vegyül, merthogy az élvonal - még a B csoport szintjén is más a kérdés ugyanaz, mint három évvel ezelőtt: megteremtődnek-e az NB l-es feltételek? A tisztes helytálláshoz, ami egyet jelent azzal, hogy négy-öt forduló elteltével már nem biztos kiesőnek számít a szekszárdi csapat, hanem a bentmaradásra esélyesek között számolnak vele, mintegy tizenöt-húszmillió hiányzik a kasszából. Az szinte biztosra vehető, hogy ez az öszszeg a jövő hónapban is hiányozni fog a csapat kasszájából. De még sincs pánikhangulat, mert van, lehet megoldás. Feltéve, ha a megyei kosaras sportdiplomácia elkezd működni. Magyarán: az élvonalbeli Atomerőmű SE, és az elitcsoportba visszakerült Dombóvár segítségében bíznak a Marley egyesületi vezetői. Abban, hogy egyfajta természetbeni juttatásként tudnak majd a kölcsönös hasznosság elve alapján játékosokkal segíteni. így méltónak találtatnak mindkét helyen a fiókcsapat titulusra. Az ötlet nem rossz, szabad reménykedni. A játékoson is érződik, hogy bíznak a vezetésben, amely év közben többször is hangoztatta: „Ne a feltételekkel foglalkozzatok, az a dolgotok, hogy feljussatok!" Most a vezetésen a sor, azt a bizonyos gesztenyét, ami az élvonalbeli szereplés zálogát jelenti, bárhonnan is, de elő kell kaparni. Ebben nagyon bízik a csapat nagy öregje, Dorogi László is, aki Vörössel, Szűccsel együtt a legutóbbi feljutó csapatnak is oszlopos tagja volt. Az akkori bajnokcsapatban több idősebb játékos játszott, aztán jöttek még máshonnan segíteni az NB I-ben. Akkor még négerünk is volt. Most tele vagyunk fiatalokkal, akik csapattá váltak, és most ez a szó igazi értelmében együttes nyerte meg a bajnokságot, míg a másiknál az egyéni teljesítmények jobban domináltak. Persze győzni egyformán nehéz volt három évvel ezelőtt és most is. A mai sikertörténet paradox módon a jobbára vásárolt, az NB I-ből kiesett csapat eltűnésével kezdődött. Ekkor egy teljesen fiatal, de tehetséges gyerekekből álló csapat maradt hátra, amit megpróbáltunk megtartani és a további képzésükre koncentrálni - mondja Murvai Árpád, szakedző, aki ekkor került a szekszárdi fiúkhoz edzőnek. A második évben már a lehetőségek függvényében hoztunk néhány tapasztaltabb játékost, a mixelés pedig előzetes elképzeléseinknek megfelelően a harmadik évre sikerült is. Az eredményességben a következetesség és az egymás iránti bizalom voltak a meghatározóak. Már a női élvonalba, annak A csoportjába is belekóstolt szakedzőnek, Murvai Árpádnak edzői pályafutása legveretesebb sikerének számít ez a feljutás. A trénert a csapat úgymond erősítési elképzeléseiről kérdeztük. - Jöjjön néhány úgymond kész játékos, vagy újabb sokra hivatott juniorok érkezzenek1 - Nagy dilemma ez. Bár különösebb vágyaink e tekintetben nem lehetnek. Én személy szerint azzal a változattal szimpatizálok, hogy kerüljön hozzánk több sikeréhes, tehetsége révén az élvonalba is belekóstolt fiatal, akikkel folytatható lenne a már három éve elkezdett munka, akiknek a beépítésével meggyőződésem, hogy a tisztes helytálláshoz megfelelő csapattal állhatnánk elő a rajtra. - Elég merítési lehetőséget jelenthet a két Tolna megyei csapat, nem kéne a horizontot tágítani? - Úgy gondolom, hogy maximálisan elég lenne, ha a két kitűnő gárda segítene játékosokkal, képesek lennénk meghálálni a bizalmat. B.Gy. Kulissza A kajakosnál a hirtelen támadt konfliktus, összezörrenés is más, mint azt általában megszoktuk a többi sportágban. Nincs sárdobálás, nincs a másik lejáratásának szándéka, sokkal inkább a másik érdekeinek figyelembevétele a legkisebb rossz keresésére törekvés. Egyik korábbi lapszámunkban hírül adtuk, hogy az egymással való őszinte beszélgetés sem hozhat különösebb eredményt a tolnai világbajnok páros esetében, Merthogy Jámbor Attila szóló, vagyis egyes ambícióit okkal nem nézte jó szemmel a kormányos Szakály Viktor, De sportemberi aspektusból valahogy „Jámbit" is meg lehetett érteni. Mert van, lehet keresnivalója. Szétválás lett a dolog vége, mindenki keresett magának egy olyan párost, akiben maximálisan megbízik. Jámbor összeült az egyes hazai királyával, a 36 km-en idehaza egyelőre verhetetlennek tűnő Salga Istvánnal, Szakály Viktor pedig a valamikor őket üldöző Pavelka-Bauer páros utóbbi tagjával. Míg szétvált a tolnai aranypáros, azalatt egy nagyon fiatal és nagyon erős, és az idén csak a maratoni számokra koncentráló kaposvári kettős győzni tudott a második válogatón. Ami felettébb bonyolulttá tette a helyzetet az EB, illetve VB-részvételt illetően. A kaposváriak a tolnai második helyükkel, és a legutóbbi elsővel elsőszámú résztvevőnek számítanak. De ki lesz a második? A védettséget élvező SzakályJámbor kettős, amely a tolnai válogatón még együttment és nyert - de azóta szétvált. Nincs már több válogató. Vagy, mint a síkvízieknél mégis?! Eldönti a két újdonsült hajó. De a szövetség hajlik arra, ami nem lenne túl szerencsés, hogy zöld asztal mellett dőljön el a gyerkőcök sorsa. Még az sem kizárt, hogy rábeszélik a tolnai párost: csak még az idén, csak még egyszer újra együtt, egy hajóban evezzenek. Legalább a győri EB-én.