Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-17 / 6. szám - Városi Vasárnap

2001. június 17. HLF 11. w VÁROSI VASÁRNAP -kommentár Megúszták... Már-már krisztusi kínok közepette megszületett az „ítélet" a Tolna Megyei Vállalkozó Központ súlyosan korrupt és csaló, rájuk bízott közpénzeket gátlástalanul elherdáló munkatársai ellen, A felfüggesztett ítéletek bizonyára beszédtémák, „a megint egy enyhe, az elrettentést nem segítő ítéletek" kategóriájába soroltatnak, amire a legújabb kori törvénykezésben akad a példa (elég csak ha az elmúlt hetek országos vihart kiváltott bírót döntésekre gondolunk), Korrupciós ügyekben - ha az elkövetett anyagi kár fele vagy negyede bizonyítható - a jövedelem, egzisztenciális szint tekintetében európai viszonylatban is napi konfliktusokat szülőén megosztott magyar társadalomban kemény ítéleteket illene hozni. Felgöngyölítve a szálakat, ameddig lehet, be illetve átgyűrűzve a többi megyébe is, Egyébiránt nem nagyon értem a rendőri, ügyészi indoklást: „az ügy már annyira régi keletű - 91-97 között követték el ezeket a bűncselekményeket magukat totális biztonságban érezve, sunyi módon (a szerkesztőség megjegyzése) -, hogy eredménnyel visszanyomozni már lehetetlenség", Biztos van benne igazság, de emlékezetem szerint a lebukottak már 98 elején előzetesben voltak a fantomcégek létrehozása, hűtlen kezelés, csalás, okirat hamisítás, gazdasági befolyással való visszaélés alapos gyanúja miatt... Azt sem tudom elfogadni, megérteni, ha a gyanú árnyéka jő eséllyel bizonyíthatóan rávetődött szinte valamennyi megyei vállalkozási központban, akkor miért nem kapcsolódott be az ORFK a korrupciós ügyekben jártas szakember garnitúrájával f Ennyire naiv kérdések feltevésével vonuljak már vissza, helyette ajánljam a könyvespolcról az undorító ügyektől visszavonuló Tonhauser László könyvének idevonatkozó fejezetéti! így már Igaztalan lenne, ha csak egy életre szólóan megbélyegezetten a rajta kapott Tolna megyei csalók kerülnének hűvösre. De az, hogy mindenki Jól jön ki a buliból, a Jogalkalmazás komolytalanságát hirdeti. A korrupcióra hajlandóságot érző sokadalom biztatást kap: valahogy - legföljebb egy felfüggesztettel - úgy is megúszom, -bégyéKÜLDJÖN BE EGY VICCET! Viccpályázat a Városi Vasárnapban! Küldjön be egy viccet, minden megjelent Írásért 500 Ft honoráriumot vehet fel a szerző. A zsűri által legjobbnak ítélt viccek szerzői között havonta 2 db 1000 Ft»os vásárlási utalványt sorsolunk ki. A megjelent viccek díját postán küldjük ki, pános bácsi Budapesten jár kerékpárral, Egyszer csak megáll az Országház falánál és odatámasztja a biciklijét, Az őrök rászólnak: - Mit csinál bátyám? Hiszen ez az ország háza, ide politikusok meg diplomaták járnak! Maga meg csak úgy idetámasztja a biciklit!? • Politikusok meg diplomaták? No, akkor jobb lesz, ha lelakatolom ezt a biciklit! *** - Miért nem kék a vakond? - Hogy ne keverjék össze a metróval, Lovász Jenő Szekszárd, Mészáros L, u, 5, MURPHY VÁLOGATÁS A férfiak szerint alapszabály, hogy a nők szeretik gyermekeiket, A leveszöldséggel teleköpködött nők erről másként vélekednek, A kisgyerekek szívesen vállalják a rendrakást, Például bele a vécécsészébe, *** Ha elszenderedsz, miközben a pici alszik, biztosan bezörget a postás egy csomaggal, mely a szomszédnak érkezett, *** Minden anya testi fogyatékosnak számít, ha csak két karja van, Múltunk mosolya 6. Irigyek és ürügyek Hiba lenne azt hinnünk, hogy a múltban csupa angyal kergette a szerencsét a szekszárdi utcákon, s aztán a sajtónak nem volt mit írnia. A sajtó? No hát éppen ez okozta olykor az irigységet, ahogy arról a Tolnavármegye 1895. szeptember l-jén beszámolt A sárga irigység című apróságában, „Ezt a nyavalyát eddig úgy ismertük, hogy csak azt emészti, akit megszállt, de abban, aki ellen irányul, rendesen nem szokott kárt tenni, Legújabb azonban sajnosán kell tapasztalnunk, hogy az irigység néha harap is, csakhogy nem azt harapja meg, akire irigykedik, mert az majd visszaharapná, hanem egész ártatlanokat bánt. A legutóbbi szekszárdi tűzről szól az ének- Sokaknak feltűnt, és nem most először, hogy a tüzek esetén a felséges nép, amely máskor élete kockáztatásával is sietett felebarátján segítetni, most egykedvűen né-, zi, hogy ég le akárhány ember háza, csak az övét ne érje baj, sőt még azt sem teszik meg, hogy a fecskendőkbe vizet hordanának, vagy a fecskendőt hajtanák. S mi ennek az oka? Az irigység. Mert midőn valaki egy az utcaajtó előtt álló, nyugodtan pipázó pógár (!) társaságot megszólította, hogy miért nem segítenek a tűznél, ezek egyike hosszú hallgatás után végre megszólalt; „Csak dógózzanak a tűzoltók, úgyis azokat dicsérik mindig az újságok, mi akárhogy dógozunk is," Szóval már akkor is mindennek a média volt az oka?! A gonosz pára, ez soha nem nyugszik, még tiszta szerencse, hogy akkoriban nem volt tévé, mert az meg biztosan kötelezték volna a tűzesetek élő közvetítésére - gondolom kábeltalan forró dróton,,. Ha azonban szóltunk az irigyekről, emlékeznünk meg az ürügyekről is a fenti lap 1899. október 29,-i száma segítségével. „Kártérítési pör. - Hallottad, hogy Hosszú Pál kártérítési pört indított a vasút ellen? - Miért? - No, a baleset miatt. Miféle baleset? - A vasút kocsi lépcsőjén kitörte a lábát. - Ah, akkor én is indítok kártérítési pört a vasút ellen, - Mi alapon? - Én meg a vasúti kocsiban ismerkedtem meg a feleségemmel," Aurisac Rafames