Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-03 / 20. szám

SZEKSZÁRDI 2001. JÚNIUS 3. Antall József és kora (Folytatás a 3. oldalról.) párttá alakul, és 3-4 hónap múlva megnyeri a választásokat. A választási győzelem a kormányalakítás lehetősége és egyben kényszere. Antall József ekkor miniszterelnök-jelölt majd hivatalosan is miniszterelnök. Első döntése meghatározó: koalícióra kényszerül. Tudja, a politikai pártok nemcsak pártprogram mentén szerveződnek, hanem eszmei, szellemi, spirituális és intellektuális kapcsolatrendszerben is, ezért nem köti meg a nyugatról is sugallt nagykoalíciót. Akkor kritikus döntés volt ez. Megköti viszont azt a megállapodást, a sokat bírált paktumot, megnyeri a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményét, ami miatt Magyarországon valójában nincs kormányválság. A kép rólunk: ez egy stabil ország. Az a paktum oldotta az ország alkotmányos működésének stabilitását. Antall József „vállaló" kormányt választott. Tudta, hogy nagy változtatásra vállalkozó politikai csapat mindig népszerűtlen. Mert a várakozás és vágyakozás óriási, aztán jön a csalódás, és ezt a csalódást még egyetlen politikai formáció sem úszta meg, amely kötelességének érezte, hogy a változások alapjait lerakja. Az ország devizatartalékok nélkül, jóformán a fizetésképtelenség határán állt. 1994-ben a kormányzás befejezésekor 6 és fél milliárd dollár tartalék fejezi ki az ország fizetőképességét. Rendezetlenek voltak a tulajdonviszonyok, a beruházásokhoz, a modernizációhoz forrás kell. Privatizáció. Ezt még kormány jól nem csinálta. És mégis, tulajdont kellett teremteni! És fogalmi átrendeződésre is szükség volt: keresztény etika, nemzetben való gondolkodás - negyven év szünet után! Ebben a légkörben kellett új oktatási, felsőoktatási törvényt hozni..., idegenrendészet, a bíróságok helyzetének rendezése... mindenről törvényt kellett hozni. Emellett rendkívül fontosnak tartotta, hogy személyes külpolitikai cselekvéssorozatával ebből a kelet-európai furcsa, kontúrok nélküli maszszából - ahogy nyugatról látszott kiemelje, és a maga egyediségében mutassa be Magyarországot. És sorra eljöttek a nyugati neves politikusok, és eljött Jelcin és bocsánatot kért '56-ért és megkoszorúzta a 301-es parcellában az emlékművet. Antall Józsefet az Egyesült Államok elnöke Európa legműveltebb miniszterelnökének tartotta. Antall József tekintélyt szerzett az országnak. Bátorság, felelősségvállalás, kockázatvállalás, a megfontoltan és alaposan elemzett helyzet jó értékelése - ez volt Antall József. A magyar történelem egyik sajátossága, hogy némelykor, kritikus időszakban, a sors megleli emberét. Reformkorszak nincs Széchenyi nélkül, kiegyezés nincs Deák Ferenc nélkül, és stabil magyar kormányzat nincs Antall József nélkül. Bántotta, hogy nem tud népszerű lenni. Gőgösnek mondták, lenézi a szegény embert. Nem a heherésző politikusok közé tartozott, az igaz. Volt bizonyos zárkózottság is benne. S még önuralom, megfontoltság, türelem. Távlatos gondolkodás jellemezte, tudta a fontosat, a kevésbé fontosat. Nagyon beteg volt, és tudta. Akaraterő, tűrőképesség, koncentrációs készség, '93 őszén Kölnből is irányította a kormány munkáját. December 12-én eltávozott tőlünk, de nem távozott el belőlünk. Eljön majd az idő, amikor a nagy magyar államférfiak sorában ott szerepel. Nem kell sokat várni, és Antall József a maga kvalitásával, szándékaival, határozottságával, a nemzet szolgálatában eltöltött iszonyú erőfeszítései következtében a maga méltó helyét elfoglalja a XX. század és a megelőző századok nagyjai között. Antall József történelmi öröksége Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, az MDF elnöke Antall József történelmi örökségét, s az ahhoz szervesen kötődő politikusi, államférfiúi stílust „írta le". Nyelvünkben az örökség szónak kettős jelentése van. Egyik az, amit az ember maga örököl attól, aki azt ráhagyta, a másik az, amit távozásakor maga után hagy, amely minősíti az örökhagyót, megmutatja, mennyivel gyarapította hazáját, családját, a világot, amit még életében ő kapott másoktól, azt hogyan hasznosította, hogyan sáfárkodott a rábízott javakkal. Egy történelmi személyiség esetében, ha ilyen hagyatékról beszélünk, akkor ezt az összehasonlítást óhatatlanul el kell végeznünk. Mit kapott Antall József a magyar történelemtől, különös tekintettel hazánk utolsó 150 éves történelmére? Mit kapott azoktól, akik kénytelen-kelletlen választásokat írtak ki, s elvesztették a hatalmat, vagyis mit kapott a késői Kádár-kor letűnt állampárti politikai rendszerétől? S végül rövid három és fél esztendő után mit hagyott nekünk, örököseinek? Milyen országból távozott, s milyen mércét állított a mai magyar politikusok, közéleti szereplők számára? Hazánk történelmét áttekintve mindig húzunk egy határvonalat. Egy ilyen belső határvonal a reformkor és a kiegyezés között húzódik. Innen kezdve a magyar korszakolást a rendszerváltozásig három meghatározó történelmi személyiség neve fémjelezte: Ferenc József, Horthy Miklós, Kádár János. Ez nem értékítélet és nem politikai hitvallás, velük nevesítünk egy-egy érát. Amennyi eltérés, annyi hasonlóság is volt köztük. Pályájuk eleje és vége csúfos, a közepén konszolidált évtizedek. Ahhoz, hogy Antall József történelmi léptékkel mérhető személyiségét lássuk, politikai örökségét megítéljük, szükség van a megelőző 150 év felidézésére. Túl kevés az ő történelmi szellemiségét a rendszerváltozással kezdeni. A történelemben ugyanis semmi sem előzmény nélküli. A három személy megkerülhetetlen nyomot hagyott a magyar politikán, közéletben, ezt Antall József sem kerülhette meg. A rendszerváltozás utáni első szabadon választott miniszterelnökünk egy egésznek tekinthető újabb korszakot jelez, holott a sors, és saját önfeláldozása alig több mint három esztendőt szabott számára. Egyéni habitusával, és emellett a jogállam, a jogszerűség mélységes tiszteletével és előtérbe helyezésével meghaladta a mögötte lévő csaknem másfélszáz évet. Közöttük és közte jóformán semmi párhuzamot nem lehet vonni. 198889 táján az addig szokásos koreográfiát robbanásszerűen törte meg Antall József megjelenése a magyar közéletben. A tanári és múzeumi pályafutása során a legtöbbet érte el, amit a kései szocializmusban párton kívüli értelmiségiként elérhetett. Szerencsés volt a történelem, és a mi szerencsénk is, hogy a szemünk előtt bontakozott ki Antall József történelmi öröksége. Ezt az örökséget sokan és szívesen elemzik. Ahogy telik az idő, eltűnnek a szélsőségek, s mintha konszenzus kezdene kibontakozni. Ez is bizonyítja, hogy Antall József műve megkerülhetetlen, s az idő az, amely az utódok tisztánlátását nagyon megkönnyítheti. Az örökség mindenkit mértéktartásra, tiszta és világos látásmódra int. Aki nem így tesz, kárt okoz a nemzetnek. Antall József kollektív vezető volt, csak éppen - ahogy a szervezéstudósok mondják - törzskari rendszerben szeretett dolgozni. Saját kormányzati hatáskörén belül - és sohasem azon túl - mindig az övé volt a döntő szó, méltó módon a felelős egyszemélyi miniszterelnöki kormányzáshoz. Ám a döntő szó kimondását mindig közös gondolkodás előzte meg, döntései sokoldalúan megalapozott szellemi bázisra épülő döntések voltak. A szociális piacgazdaság, a társadalom életét szabályozó normák jogállamba való helyezése, a demokratikus fékek és ellensúlyok kidolgozása, működőképessé tett hatalommegosztás - mind a demokrácia alappillérei. Ezekből Antall József soha nem engedett, ezekkel soha nem ügyeskedett. Ezek azok a követelések, amelyeket patikamérlegen mér az Unió is. A jogok gyakorolhatóságának iskolateremtő antalli mércéje az euroatlanti világban alapvető követelmény. Hitelvei mellett a stílusa az, amit a nemzet emlékezete meg fog őrizni. Akik akkor ezt a stílust ari^^ tokratikusnak, meghaladottnak^^ avíttnak mondták, most az elvárt viselkedés középpontjába állítják. A néhai miniszterelnök valóban fontosnak tartott bizonyos külsőségeket és viselkedési módokat. A magyar nemzetet és a demokráciát tisztelte meg külső megjelenésével, viselkedésével, gesztusaival, s tette mindezt úgy, hogy ebben sem modorosság, sem erőltetettség nem volt. Személyiségéből természetesen fakadt. Csak sajnálni lehet, hogy ez a minta, a példa még mindig nem talál követőkre Magyarországon. Míg mások a hatalom és vagyon átmentésével voltak elfoglalva, addig fogyó élete árán az érték-átmentésről szólt Antall József minden tette. Ez a stílusbeli örökség is része a szellemi hagyatéknak. Az idő sorra igazolja meglátásait és elképzeléseit. Az ország á^fc kulási folyamatának nyugodt, sadalmi konfliktusokat kerülő véghezvitele önmagában az egyik legnagyobb érték. Az örökség fontos része az európai felzárkózás. 1990-94 között az a kormány tette meg a felzárkózás minden alapját, amely elindította hazánkat a NATO és az uniós csatlakozás felé. Beérett az antalli gazdaságpolitika, a zseniálisan megkezdett külpolitika. Külön figyelmet érdemel törekvéseiből a „visegrádi négyek" és a nemzetben való gondolkodás. Az élet őt igazolta mindkét területen. Amit ő lélekben gondolt magáénak, az ma a tettek területe, a határon túliak kedvezményeiről szóló törvény a „nemzetben cselekvés" első törvénye lehet. Művének elemzése egyre inkább a történészek feladata lesz. Mi napi cselekedeteinkkel tudjuk tiszteletben tartani. Kötelességünk, hogy vezessenek minket is azok az elvek, amelyek Antall Józsefet vezették, s ha elbizonytalanodunk, jusson eszünkbe, hogy ő vajon hogy cselekedett volna. Összeállította: Udud Teréz és Gál László