Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-05-13 / 2. szám - Városi Vasárnap

2001. máius 13. IIV VAfiUSIVASARKAP 3. Indulatok, ténvek. Kacsákí?] a Héliosz privatizáció körül N inc s v ita az alapkérd ésekb e n a két fél között Amióta a valamikori Városgazdál­kodási Vállalat átalakult Héliosz Kft-vé, egy állandóan reflektor­fényben lévő, önkormányzati ala­pítású cég lett belőle. Az éppen aktuális ellenzék céltáblája. Amikor a távfűtés még náluk volt, a lakosság érdeklődése is fe­léjük irányult. A Héliosz körül mindig felforrósodott, vagy ép­pen megfagyott a levegő. A min­denkori vezető úgy érezhette ma­gát, mint az a bizonyos nyúl a l«irvadászaton. Most sincs más­l^Jien! Naná, zajlik a cég priva­tizációs folyamata. Mint tudjuk, a közgyűlés 24-0-val, tehát abszo­lút egyhangúan igent mondott a világhírű francia cég érkezésére, kisebbségi tulajdonosként. A pri­vatizáció első lépése az önkor­mányzati többségi tulajdonú ve­gyes vállalat létrehozására meg­történt a szindikátusi szerződés aláírásával. Ahhoz, hogy felgyor­suljanak az események, érez­zünk már valamit abból a százöt­venmilliós tőkeemelésből, amit a franciák beugróként a Héliosz Hulladékgazdálkodó és Vagyon­kezelő KFT. működési színvona­lának javítására fordítanak, ah­l^^nás dokumentumokat is alá kellene írni záros határidőn be­lül. Nevezetesen a társasági- és szolgáltatási szerződést. Ez utób­bi nagyon lényeges, mert az adok-kapok témakörében évtize­dekre dönt. A társasági szerződés esetleges változtatását, finomítá­sát pedig maga a francia fél kérte. Amit egyszer egyhangúlag szin­tén elfogadott a közgyűlés. Bizonyos események, zárt ajtók mögül kiszivárgó Információk ar­ra késztettek bennünket, hogy szembesítsük a szereplőket a szárnyra kapott hírekkel. A priva­tizációt a közgyűlés felhatalmazá­sa alapján Kalmár Zoltán, a Héli­osz ügyvezető igazgatója készítet­te elő, tegyük hozzá, közmegelé­gedésre, aki a napokban elbi­zonytalanodottnak látszott a jö­vőt illetően. Nézőpont kérdése - Az egyik Ön ellen megfogal­mazott vád szerint a korábbi években tuti nyereséges cég a mérleg szerint most veszteséges. Beszéljünk erről! - Rendben van. Én kaptam egy megbízást az önkormányzattól a hulladékszállítás és annak kezelé­se hosszú távú megoldására. A hulladéktároló megépítése okán az egyik lehetséges helyszínen megvettem a földet tizennyolc­millióért, hárommillióért hatásta­nulmányt készítettünk. Ezeket az összegeket ki kellett fizetnem, mert annak a feladatnak, amit kaptam, annak ezek a kifizetések a szükséges velejárói. Már, ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy eljutunk a hulladékgazdál­kodásban egy híres világcég, a francia Vivendi segítségével egy európai léptékű, százezer ember kommunális hulladékának keze­lésére, feldolgozására alkalmas nagyüzemhez, akkor muszáj megtenni azt, amit az előkészítés megkövetel. A feladatot meg­kaptam, de forrást nem rendeltek hoz­zá, a Héliosz­nak kellett megfinanszí­roznia ezeket az összegeket, ami nem kido­bott pénz. Tu­lajdonképpen a város helyett vé­geztem el ezeket a kifizetéseket, mivel a városnak nem volt pénze, és a Héliosz még mindig a város 100%-os tulajdonában van. Ha ezeket a pénzeket üzemeltetési beruházásra fordítom, akkor oly mértékben csökkenhettek volna a költségek, hogy év végére nincs vesztesége a Héliosznak. Egy hirtelenjében felröppent, nem lebecsülhető hírforrásnak számító információ minden eddi­ginél jobban kihozta a áodrából az ügyvezetőt. - Ledöbbentem, amikor meg­hallottam, hogy esetleg néhány valamilyen maszek kft-be tömö­rült személy kivásárolná az egész hulladékszállítást a cégből. Ha va­lamivel, akkor ezzel nagyban sé­rülne a város érdeke. A népi böl­csesség érvényesülne: valaki elvi­szi a tejfölt, a városnak meg ma­radna kötelező milliárdos beruhá­zások képében a sav. A polgármesternél „felment a pumpa" A polgármestert, Kocsis Imre Antalt már kedd este elkapta a harctéri idegesség, amikor a váro­si televízióban lement Kalmár-in­terjúról hallott. Pedig ott az élő adásban ezen aggodalmának nem is adott hangot a Héliosz ügyveze­tő igazgatója. Úgy gondolja, hogy ezek az anyagok semmi másra nem jók, csupán a zavarkeltő rémhírterjesztésre. Ha az elmúlt tíz év nem produkált volna per­manensen összeférhetetlenségi ügyeket, gyanús privatizációkat, kis- és nagy stílű lenyúlásokat, ilyen szempontból még befejezet­len ügyeket Szekszárdon - elég, ha csak az elmúlt két év történé­seire, rejtélyes privatizációira gondolunk, akkor maximálisan tekintettel kéne, hogy legyünk a polgármester úr ilyetén való mé­diaérzékenységére. Nem teszünk fel más kérdéseket, csupán olya­nokat vagy azokhoz hasonlókat, amilyeneket a nagy kereskedelmi tévék, vagy a rámenősebb lapok is feltesznek, amikor valami csep­pet sem elhanyagolható füles el­jut hozzájuk. Higgyen annyira a szakmai tisztességünkben, hogy a piacos Julis nénitől begyűjtött vagy kapott információt nem emeljük a zsurnalisztika rangjára. Ennél azért több kell, hogy élő adásban, vagy egy lapban fő he­lyen elhangozhassanak az "Igaz­e, hogy" kezdetű kérdések. Ter­mészetesen ezekkel kapcsolato­san a másik fél véleménye is fon­tos számunkra. A polgármester, Kocsis Imre Antal sportnyelven szólva felvette az eléje dobott kesztyűt, és vála­szolt a felvetődő kérdésekre. Hogy miért nem mennek át gyor­sabb tempóban a Héliosz közgyű­lés elé beterjesztett anyagai? A vá­lasz az volt, hogy mindig az utol­só pillanatban érkeznek, nem lát­ják a közgyűlés, avagy bizottsági ülés előtt a képviselők. A mérleg­beszámolóval is ilyen gond volt a legutóbbi közgyűlésen. De ezek a hiányosságok nincsenek össze­függésben a Héliosz privatizációs folyamatával. A polgármester sze­rint semmi alapja nincs annak, hogy esetleg elállna az önkor­mányzat a francia Vivendi céggel való együttműködéstől és cáfolta, hogy bármiféle paktumok lenné­nek a háttérben. - Az, hogy a napokban folyama­tosan tárgyaltam ebben a témá­ban, többek között a francia cég magyarországi ügyvezetőjével, az magától értetődő természetesség­nek kéne hogy legyen, nem pedig sajtószenzáció! A városról van szó! Kötelességem annak érdeké­ben a legjobb tudásom szerint el­járni. Félre értés ne essék, én ne­kem nem a Vivendi, hanem a vá­ros érdekeit kell szem előtt tarta­nom és a lehető legjobb feltételek­kel aláírni a szolgáltatási szerző­dést. Nincs is itt semmi gond, az alapkérdésekben változatlanul megvan a konszenzus, de bizo­nyos részleteket át kell még be­szélni - nyilatkozta Kocsis Imre Antal. folytatás a 4. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom