Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-22 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2001. ÁPRILIS 22. Immár a X\ Határtalan Tanulmányi Verseny folyt a napokban Szekszárdon. Szívmelengető érzés lehet az ötletgazdák­írTiflíb^ iFÍfcflíliflTffl nak és a szervezőknek, hogy a rendezvény teljes neve a köznyelvben mára már lerövidült: a résztvevők és a városla­UlKUlvSU. iiIJ .iJ .JJ. kók egy S Zerűen csak „határtalant" említenek, s mindenki tudja, miről van szó. JÓ TANÁR HOLTIG TANUL Szakmai-baráti fórum „határtalanul Amikor szerda késő délután megérkeztem a Garay János Altalános Iskolába, az épület már szinte néptelen volt. Am a tanáriból a hétköznapokhoz képest szokat­lanul vidám hangok szűrődtek ki. Víg kedélyű, egészen különböző korosztályt képviselő lányok, asszonyok ülték körbe az asztalt és látszott rajtuk, hogy iga­zán örülnek egymás társaságának. Rögtön megértettem, hogy mi is tulajdon­képpen a „Határtalan Tantárgyverseny". Egy maximálisan jó értelemben vett ürügy. Egy indok, hogy az egymástól távol élő tanárok újra és újra találkozhas­sanak, tapasztalatcseréikkel, okos tanácsaikkal segítsék egymást munkájuk­ban, hogy gazdagabban hazatérve gyarapítsák diákjaik ismereteit. Két olyan pedagógussal volt sze­rencsém megismerkedni, akik mindketten ott bábáskodtak a „Ha­tártalan" megszületésénél, és ha csak tehették, minden évben aktí­van részt is vettek. Sikes Ilona ma­tematika tanárnő Sepsiszent­györgyről, egy magyar iskolából ér­kezett, Ujj Ágnes magyar nyelvet és irodalmat tanít Erdély szórványvi­dékén, Aradon, ahol már nem is lé­tezik tiszta magyar iskola, csupán magyar tagozatok. Mindketten au­tóbusszal hozták a gyerekeket, és sok-sok száz kilométert utaztak egy verseny kedvéért. Kedden ér­keztek és a sűrű program ellenére fáradságnak semmi nyomát nem láttam rajtuk, inkább izgatottak és vidámak voltak, pont úgy, mint di­ákjaik, akik ekkor a fogadó csalá­dokkal ismerkedtek és várták a csütörtöki megmérettetéseket. - Úgy látom nagyon kellemes a hangulat a tanáriban, így ez volt tíz évvel ezelőtt is? Ujj Ágnes: - Az első az mindig emlékezetes, olyan, mint az első szerelem. Tele voltunk izgalom­mal, várakozással. Akkor még csak Szekszárd iskolái vettek részt és mi, erdélyiek. Itt voltunk a Garay Határtalanul leleményes Kolbászos tojás­rántottából jeles A versenyre a többség több száz kilométerről érkezett. Az út hosz­szúsága és a határátkelés idejé­nek kiszámíthatatlansága okán a Garay iskola készült. Időben be­vásároltak, s mivel a gyerekek jö­vetele napjára fölösleges volt kö­zös ebédet biztosítani, a koráb­ban érkezőknek a vállalkozó pe­dagógusok az iskola tankonyhá­ján kolbászos tojásrántottát sütöt­tek, hozzá csalamádét és friss ke­nyeret kínáltak. Ilyen finom rántottát életemben nem ettem - közölte száját nyalo­gatva egy tizenéves fiú. iskolában, és egyeztettük a tan­anyagokat, úgy, hogy minden diák, határon innen és túl, egyforma eséllyel vegyen részt. A különböző tantervek ellenére van egy közös elem: a nyelv és erre épül az egész, játékos, baráti mérkőzés. - Mit jelent a kísérőtanároknak ez a néhány nap? Sikes Ilona: - Számunkra ez a kurta hét igazi feltöltődés! Nagyon élvezzük és bár időnk nincsen év közben, hogy kiterjedt levelezést folytassunk, nagyszerű barátságok szövődtek köztünk. Higgye el, ahol tavaly abbahagytuk a beszélgetést, idén ugyanott folytatjuk. Leülünk és évről évre egyre jobban megismer­jük egymás örömeit, bánatát, meg­kérdezzük mi van a gyerekekkel. Ujj Ágnes Emlékszel Ági, hogy örültünk, mi­kor a fiadat felvették az egyetemre? Ujj Ágnes: - Igen, a „Határtalan" őszinte barátokká kovácsolt ben­nünket. Rengeteget kaptunk ettől a találkozótól. Tudja mit jelent egy magyartanárnak Zágra eljutni, ahol Mikes Kelemen született, vagy Kézdivásárhelyen járni? Elszigetel­ten éltünk egymástól, még az erdé­lyi iskolák között sem volt kapcso­lat. Olyan helyekre mehettünk el, ahová másképp nem állt volna mó­dunkban. Hozzá kell tennem, hogy a Garay általános iskola ebben ren­geteget segített, hiszen egészen ed­Sikes Ilona ^^ dig az évig - ha nem Erdély ad^r otthont a találkozónak - az összes határon túli gyerek utaztatását ők finanszírozták pályázatok útján. A legtöbb szülő bizony nem tudta volna megfizetni az útiköltséget. - Hogyan alakult kapcsolatuk a más országokból érkezett pedagó­gusokkal és a szekszárdi kollégák­kal? Ujj Ágnes: - Talán közhely, de igaz: a határon túl magyarnak len­ni nehéz sors. Mi, akik elszakad­tunk az anyaországtól, valahogy már fél szavakból is megértjük egy­mást, mert hasonlóak a problémá­„Mindenki érzi, hogy ez a verseny nemes ügy" Szekszárd, Sepsiszentgyörgy, Szekszárd, Galánta, Csíkszereda, Szekszárd, Szatmárnémeti, Bárót, Galánta, Szekszárd... a felsorolt települések adtak évről évre otthont a szekszárdi Garay János Ének-zenei Általános Iskola figyelemre méltó ötlete nyomán a magyar diákok évente megrendezésre kerülő Határtalan Tanulmányi Versenyének, amelynek a tizedik fordulójára került sor a héten. A határainkon túlról érkezett felsősök vasárnap reggelig voltak városunkban. Dr. Babina Ferencnével, az ötletadó iskola igazgatójával a versenyről, s annak elvitathatatlan értékeiről beszélgettünk. Az évtizede évente más-más tele­pülésen megrendezésre kerülő ver­senyről leszögezhetjük, hogy a pá­tosz és a könnycsikaró hangzatok nélkül nagyon nemes ügy. Ennek a lelkét az ember akkor érzi át iga­zán, ha részt vesz egy erdélyi ta­nulmányi versenyen. Megindító, ahogyan ott az emberek ehhez hozzáállnak. Én magam is ott is­mertem fel valójában azt az érté­ket, amiért idehaza elindítottuk a versenysorozatot. - Milyen szándékkal indította út­jára a nemes versenyt a Garay álta­lános iskola? - Egyrészt azzal, hogy a határon túl élő magyar gyerekeknek vala­miféle fórumot teremtsünk ahhoz, hogy rendszeresen találkozzanak. Valójában a tantárgyverseny - érté­két nem csökkentve - egy keret, egy szervezeti forma arra, hogy a magyar gyermekeket összehozzuk. Szándékaink között az is meghatá­rozó volt, hogy erősítsük a 10-14 évesekben erősítsük a magyarság tudatot, hiszen teljesen mindegy, hogy Romániában, hogy Szlovákiá­ban, hogy Kárpátalján, vagy Jugo­szláviában, illetve Magyarországon élnek, ők valamennyien magyarok. S ennek az összetartó ereje, mű­ködtetője a magyar nyelv, mert mint tudjuk, „nyelvében él a nem­zet". t Ez, gondolom érezhető is a pe­dagógusokon és a diákokon egy­aránt. - Feltétlenül, például abból, hogy ennek a versenynek hihetet­len rangja és becse van határain­kon túl. Az ide érkező gyerekek ki­fejezésre is juttatják, hogy számuk­ra ez több, mint egy matematika­vagy fizikaverseny. Odakint a je­lentkezők nagy száma okán több fordulós előselejtezőket tartanak, hogy kiválasszák a csapat tagjait. - Tudom, hogy a szekszárdi isko­lákból - hat általános iskola és a Garay Gimnázium ide tartozó kor­osztálya - is szívesen vesznek részt a versenyen a gyerekek. Van-e tüle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom