Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-04-22 / 15. szám

SZEKSZÁRDI 2001. ÁPRILIS 22. Immár a X\ Határtalan Tanulmányi Verseny folyt a napokban Szekszárdon. Szívmelengető érzés lehet az ötletgazdákírTiflíb^ iFÍfcflíliflTffl nak és a szervezőknek, hogy a rendezvény teljes neve a köznyelvben mára már lerövidült: a résztvevők és a városlaUlKUlvSU. iiIJ

.iJ

.JJ. kók egy

S

Zerűen csak „határtalant" említenek, s mindenki tudja, miről van szó. JÓ TANÁR HOLTIG TANUL Szakmai-baráti fórum „határtalanul Amikor szerda késő délután megérkeztem a Garay János Altalános Iskolába, az épület már szinte néptelen volt. Am a tanáriból a hétköznapokhoz képest szokatlanul vidám hangok szűrődtek ki. Víg kedélyű, egészen különböző korosztályt képviselő lányok, asszonyok ülték körbe az asztalt és látszott rajtuk, hogy igazán örülnek egymás társaságának. Rögtön megértettem, hogy mi is tulajdonképpen a „Határtalan Tantárgyverseny". Egy maximálisan jó értelemben vett ürügy. Egy indok, hogy az egymástól távol élő tanárok újra és újra találkozhassanak, tapasztalatcseréikkel, okos tanácsaikkal segítsék egymást munkájukban, hogy gazdagabban hazatérve gyarapítsák diákjaik ismereteit. Két olyan pedagógussal volt szerencsém megismerkedni, akik mindketten ott bábáskodtak a „Határtalan" megszületésénél, és ha csak tehették, minden évben aktívan részt is vettek. Sikes Ilona matematika tanárnő Sepsiszentgyörgyről, egy magyar iskolából érkezett, Ujj Ágnes magyar nyelvet és irodalmat tanít Erdély szórványvidékén, Aradon, ahol már nem is létezik tiszta magyar iskola, csupán magyar tagozatok. Mindketten autóbusszal hozták a gyerekeket, és sok-sok száz kilométert utaztak egy verseny kedvéért. Kedden érkeztek és a sűrű program ellenére fáradságnak semmi nyomát nem láttam rajtuk, inkább izgatottak és vidámak voltak, pont úgy, mint diákjaik, akik ekkor a fogadó családokkal ismerkedtek és várták a csütörtöki megmérettetéseket. - Úgy látom nagyon kellemes a hangulat a tanáriban, így ez volt tíz évvel ezelőtt is? Ujj Ágnes: - Az első az mindig emlékezetes, olyan, mint az első szerelem. Tele voltunk izgalommal, várakozással. Akkor még csak Szekszárd iskolái vettek részt és mi, erdélyiek. Itt voltunk a Garay Határtalanul leleményes Kolbászos tojásrántottából jeles A versenyre a többség több száz kilométerről érkezett. Az út hoszszúsága és a határátkelés idejének kiszámíthatatlansága okán a Garay iskola készült. Időben bevásároltak, s mivel a gyerekek jövetele napjára fölösleges volt közös ebédet biztosítani, a korábban érkezőknek a vállalkozó pedagógusok az iskola tankonyháján kolbászos tojásrántottát sütöttek, hozzá csalamádét és friss kenyeret kínáltak. Ilyen finom rántottát életemben nem ettem - közölte száját nyalogatva egy tizenéves fiú. iskolában, és egyeztettük a tananyagokat, úgy, hogy minden diák, határon innen és túl, egyforma eséllyel vegyen részt. A különböző tantervek ellenére van egy közös elem: a nyelv és erre épül az egész, játékos, baráti mérkőzés. - Mit jelent a kísérőtanároknak ez a néhány nap? Sikes Ilona: - Számunkra ez a kurta hét igazi feltöltődés! Nagyon élvezzük és bár időnk nincsen év közben, hogy kiterjedt levelezést folytassunk, nagyszerű barátságok szövődtek köztünk. Higgye el, ahol tavaly abbahagytuk a beszélgetést, idén ugyanott folytatjuk. Leülünk és évről évre egyre jobban megismerjük egymás örömeit, bánatát, megkérdezzük mi van a gyerekekkel. Ujj Ágnes Emlékszel Ági, hogy örültünk, mikor a fiadat felvették az egyetemre? Ujj Ágnes: - Igen, a „Határtalan" őszinte barátokká kovácsolt bennünket. Rengeteget kaptunk ettől a találkozótól. Tudja mit jelent egy magyartanárnak Zágra eljutni, ahol Mikes Kelemen született, vagy Kézdivásárhelyen járni? Elszigetelten éltünk egymástól, még az erdélyi iskolák között sem volt kapcsolat. Olyan helyekre mehettünk el, ahová másképp nem állt volna módunkban. Hozzá kell tennem, hogy a Garay általános iskola ebben rengeteget segített, hiszen egészen edSikes Ilona ^^ dig az évig - ha nem Erdély ad^r otthont a találkozónak - az összes határon túli gyerek utaztatását ők finanszírozták pályázatok útján. A legtöbb szülő bizony nem tudta volna megfizetni az útiköltséget. - Hogyan alakult kapcsolatuk a más országokból érkezett pedagógusokkal és a szekszárdi kollégákkal? Ujj Ágnes: - Talán közhely, de igaz: a határon túl magyarnak lenni nehéz sors. Mi, akik elszakadtunk az anyaországtól, valahogy már fél szavakból is megértjük egymást, mert hasonlóak a problémá„Mindenki érzi, hogy ez a verseny nemes ügy" Szekszárd, Sepsiszentgyörgy, Szekszárd, Galánta, Csíkszereda, Szekszárd, Szatmárnémeti, Bárót, Galánta, Szekszárd... a felsorolt települések adtak évről évre otthont a szekszárdi Garay János Ének-zenei Általános Iskola figyelemre méltó ötlete nyomán a magyar diákok évente megrendezésre kerülő Határtalan Tanulmányi Versenyének, amelynek a tizedik fordulójára került sor a héten. A határainkon túlról érkezett felsősök vasárnap reggelig voltak városunkban. Dr. Babina Ferencnével, az ötletadó iskola igazgatójával a versenyről, s annak elvitathatatlan értékeiről beszélgettünk. Az évtizede évente más-más településen megrendezésre kerülő versenyről leszögezhetjük, hogy a pátosz és a könnycsikaró hangzatok nélkül nagyon nemes ügy. Ennek a lelkét az ember akkor érzi át igazán, ha részt vesz egy erdélyi tanulmányi versenyen. Megindító, ahogyan ott az emberek ehhez hozzáállnak. Én magam is ott ismertem fel valójában azt az értéket, amiért idehaza elindítottuk a versenysorozatot. - Milyen szándékkal indította útjára a nemes versenyt a Garay általános iskola? - Egyrészt azzal, hogy a határon túl élő magyar gyerekeknek valamiféle fórumot teremtsünk ahhoz, hogy rendszeresen találkozzanak. Valójában a tantárgyverseny - értékét nem csökkentve - egy keret, egy szervezeti forma arra, hogy a magyar gyermekeket összehozzuk. Szándékaink között az is meghatározó volt, hogy erősítsük a 10-14 évesekben erősítsük a magyarság tudatot, hiszen teljesen mindegy, hogy Romániában, hogy Szlovákiában, hogy Kárpátalján, vagy Jugoszláviában, illetve Magyarországon élnek, ők valamennyien magyarok. S ennek az összetartó ereje, működtetője a magyar nyelv, mert mint tudjuk, „nyelvében él a nemzet". t Ez, gondolom érezhető is a pedagógusokon és a diákokon egyaránt. - Feltétlenül, például abból, hogy ennek a versenynek hihetetlen rangja és becse van határainkon túl. Az ide érkező gyerekek kifejezésre is juttatják, hogy számukra ez több, mint egy matematikavagy fizikaverseny. Odakint a jelentkezők nagy száma okán több fordulós előselejtezőket tartanak, hogy kiválasszák a csapat tagjait. - Tudom, hogy a szekszárdi iskolákból - hat általános iskola és a Garay Gimnázium ide tartozó korosztálya - is szívesen vesznek részt a versenyen a gyerekek. Van-e tüle-