Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-29 / 37. szám

2000. október 29. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 / Béri Balogh Adám vértanúságai lijMMtfi

aB wT^mhiT^mT'

ThiWí'W r.ir.t.ii 'IPjMiMwi

wwTHr

^ifíTiTT

Ajt^ • ilHIHanC PWBmgKSfffll ^iffílPlTMll'li 1] lltiw m

1? •'Ivf Amikor 1710. október 29-én az egykor még a császárt is megugrasztó kuruc brigadérost holtfáradt csapatával legyűrték Petrasch ezredes rác-labanc legényei, az első magyar szabadságharc szerencsecsillaga már ugyancsak leáldozóban volt. Béri Balogh né- mmmiimmm hány hete még Kőszeget sarcolta csekély eredménnyel hadai ellátására s szomorú következménnyel az elhamvadt városra. Az zág rettegett a éve dúló pestistől, a szerény kuruc hadakhoz nem mert, a labancokhoz nem akart csatlakozni, a II. Rákóczi Ferenc táborában lévő nemesség félt a jövendőtől, mert nem bízhatott sem hadai erejében, sem az uralkodó kegyében. Béri Balogh elfogatása nagyon jókor jött gróf Pálffy Jánosnak, hiszen őt a császári hadak élére nem hadi érdemei tetk a legalkalmasabbá, hanem z I. József és Pálffy leánya f

ti gyengéd viszony. Ráadáa grófnak úgy kellett békét kötnie és a kurucokat meggyőznie, hogy ehhez újabb haderőt a pestiszárlat feloldásáig nem kaphatott. A Dunántúlon felmorzsolódtak a kuruc ezredek, a Dunán labanc sajkások vigyázták a réveket, október végére a hideg idő a szabad ég alatt éjszakázó kurucok erejét elcsigázta. Béri Balogh Mohács felé igyekezett, de Bátaszék után szembetalálta magát az ellenséggel, megpróbált a dombok között elrejtőzni, talán a Sárközbe igyekezett, amikor Szekszárd határában a csatári árokban próbált egérutat nyerni. Nem számolt azzal, hogy a dombság és az alföld érintkezési pontján az addig járható szakadékos árok csapdává válik: Murza lova és kurucai kötésig sárban forgolódhattak végső órájukban. Petrasch ezredes még a csata napján megírta jelentését, amelyből véres és kegyetlen harc képe bontakozik ki, hiszen csak a kurucok közül 70 halott maradt az ütközet után. A brigadérost majdnem agyonverték a rácok, de végül mégis Eszékre szállították, ahol vasra verték, német legénységgel őriztették, szigorúan (tehát minden bizonnyal kínzással) vallatták, miközben rablással, gyilkossággal és a császárral szembeni kétszeri esküszegéssel vádolták. Az első két vádpont minden hadat járt katonára illik, a kőszegi tűznek szintén nem lehetett oka, hiszen a várossal folytatott tárgyalásai nem utalnak erre, az eset inkább a véletlen és a kavarodás miatt következett be. Más volt azonban a helyzet az esküszegéssel. Ha úgy vesszük, az Aranybulla ellenállási záradéka alapján minden magyar nemesnek jogában állt uralkodójával szembefordulni, s talán ilyen alapon el is követte mindenki, aki II. Rákóczi Ferenc zászlai alá sereglett. Ha mégis vétkesnek bizonyul a nemes, akkor az uralkodó és az országgyűlés beleegyezésével lehet megbüntetni. Valószínűakár mindegyik ellen lefolytatható lenne hasonló per. Ezért végezteti ki lefejezéssel a brigadérost Budán 1711 február 6án, éppen száz nappal elfogatása után: újabb nyolcvan napra rá már a békeszöveg utolsó simításait végzik. így dől el fél év alatt a szabadságharc sorsa, s így kötnek gyümölcsöző kompromisszumot a nemesség két oldalon álló képviselői. A közkurucok azonban sohasem tették ugyanezt. Rákóczit még 1848-ban (!) is visszavárták, hiába halt meg száműzetésében 1735-ben. Béri Balogh elfogatásának helyét pedig a Bécs-Belgrád közötti félúton szilfa jelölte; ezt a százados fát derékba törte 1870-ben egy vihar, a megye bebádogoztatta, 1882-ben pedig Augusz Imre (Béri Balogh leányági leszármazottja) díszes réztáblával jelölte meg. Ma a fa sarjadéka és márványtábla késztet megállásra és a hős kuruc emlékének felidézésére. Dr. Töttős Gábor Odon derű 80. BOROS BOLONDSÁGOK A régebbi magyar törvényhozás enyhítő körülménynek vette, ha valaki paragrafusba ütköző tettét borközi állapotban követte el. Minden bizonyriyal a bölcs tapasztalat diktáltalta ezt a mentő körülményt, mert bizony a bor hatása áthágott mindenféle társadalmi és vallási korlátot, ahogy azt az alábbi történetek is igazolják. A Megtért nazarénus a Tolnamegyei közlöny 1881. július 3-i számában mulattatta első megyei lapunk olvasóit. ,A t-i pap egyik híve - a sok közül - nazarénus lett. Történt, hogy a tisztelendő úr és a nazarénus egy és ugyanazon lakodalomban valának mint vendégek. A lelkész szokása szerint az első szobában beszélgetett a násznagyokkal s előkelőbb vendégekkel, a nazarénus pedig a másik szobában volt a zajosabb mulatók közt. Egyszercsak berohan az egyik vőfély a paphoz: - Tisztelendő uram! Tisztelendő uram! Jöjjön csak hamar kigyelmed! Nagy csuda történt! Megtért a nazarénus! A lelkész sietve rohan a másik szobába és - mit lát? A nazarénus kegyetlenül be volt rúgva és káromkodott, mint a jégeső..." Négy év múltán, 1885. október 22én a Szekszárdi vidéke mutatta be a bor más irányú hatását a Talicskasport című hírben. „Az új bor zseniális ötletekre ragadja a kedéllyel és nedűvel telt embereket. A múltkor, mint halljuk, néhány úriember új sportélvezetet talált ki: fogadásból egy jól táplált úr végigtolta a nagy utcán egyik hosszúra nőtt társát egész az Újváros közepéig egy közönséges targoncán néhány findzsa teáért. Még pályabírák is kísérték a szép terhet a tea reményében, de a nyeremény vitássá vált és egyik sportúr nem volt hajlandó megfizetni az illően megszolgált teát, ők tehát teát nem ivának. Ezen túltett néhány jókedvű fiatalember, kik az Újváros végétől egész a Garay térig puskásán bekísérték egyik pajtásukat hátrakötött kezekkel, szintén fogadásból. Melyiküknek adja a közönség a megérdemelt pályabért?" Válasz akkor s azóta sem született, de bolondos ötlet alighanem annál több.... Lanius Excubitor Béri Balogh fája 1910-ben. (Miklósi Ödön rajza)