Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-10-29 / 37. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. október 22. Halottak napja, feltámadás Szkíta temetés A halottakat el kell temetni. A testüket. Már ami megmarad belőlük a boncolás és a hamvasztás után. Egy kevéske por. Furcsa rádöbbenni, hogy porból (a Föld anyagából) lettünk, de racionálisan gondolkodva, látva azt, hogy mi marad hamvasztás után az emberből, el kell fogadnunk, bármennyire is hihetetlen. Ilyenkor pár pillanatra rádöbbenhetünk arra is érzékeny lélekkel, hogy milyen hihetetlen dolog a világmindenség és főleg az élet, és soha többé nem mondjuk cinikusan azt, hogy nincsenek csodák. Vannak. A virágok színében, illatában, az élet mindenféle formájában, az élettelen anyag minden tulajdonságában.. A testnek van temetője, a léleknek nincs, mert az halhatatlan, ezért nincs szüksége temetőre. De csak kivételes alkalmakkor érezzük azt, hogy rég meghalt őseink, szüleink, testvéreink, rokonaink velünk vannak, vigyáznak ránk észrevétlenül, még akkor is (mert az emberi természet és emlékezet gyarló) ha már régen elfeledkeztünk róluk. Sokan sokszor váltakozó sikerrel és tehetséggel próbálják megfejteni a magyarság eredetét. Egy győri születésü sikeres órásmesterből távgyógyító „istenemberré" avanzsált úriember szerint mi, magyarok vagyunk izrael elveszett törzse. Ez már csak azért is szenzációs felfedezés, mert annál a bizonyos tiszteletreméltó törzsnek a közelkeletről a távolkeletre való utazása közepette - ami a jelek szerint nagyon viszontagságos lehetett - sémita jellege mongoloidra változott és íziben hétfelé szakadt, lóra pattanták, és elkezdtek hátrafelé nyilazni, akár a záporeső. (Bár ez egy kicsit képzavar.) De van még egy még ennél is sokkal hihetőbb hipotézis is, miszerint őseink a szkíták voltak. Ez a népcsoport sok mindenről nevezetes, többek között arról, hogy akkor ültek halotti tort, amikor gyerek született. Amikor meghalt valaki, akkor hétországraszóló vígasságot csaptak. Számomra a szkíta származás a rokonszenves, ezért Ede bátyámat őseim népszokása szerint temetem el a lelkembe... Bálint György Lajos Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben - részletek Befonnak egyszer téged is Valami pompás koszorúba Idegen lesz majd és hideg Minden akár e bécsi utca Elgurulsz mint egy villamos utánad felgördül a vágány kutyatej páfrány tör át a járdán f kit érdekel hogy erre jártál Oszlopnak vetett háttal hallgattam az ágoston-rendiek fehérre meszelt templomában hallgattam a rekviemet Mert a legárvább akinek még halottai sincsenek bora ecet könnye torma gyertyájának is csak korma álldogálhat egymagában kezében egy szál virággal mert a legárvább akinek még halottai sincsenek Ezerkilencszáznegyvennégy június másodikán nagyvárad szőnyegbombázásakor egy anyának négy szép gyermeke maradt a romok alatt kettő négy hat nyolc éves korukban ölték meg őket mondja el minden esztendőben a feleségem amikor idáig ér a naptár-igazítással ez az ő békeverse poklot miattuk ki reszket aki győzött aki vesztett? Kezdem megszokni hogy a kéz nehezen moccan kézfogásra elmarad vidám parolája s a tekintet semmibe néz még szelídnek indul a szó de már a mondat enyhén karcos és sejteti a riadót mely mindnyájunkra annyi bajt hoz jó volna kezet rázni ismét s a vállat átölelni testvér mielőtt bután el nem esnék mielőtt bután el nem esnél Én királyom nagy királyom ki születtél kolozsváron gyertyámat most érted gyújtom szál virágom néked nyújtom mennyiben s pokolban szószóló légy érettünk közbenjáró Hallgattam hát oszlopnak vetett háttal az ágoston-rendiek fehérre meszelt templomában hallgattam a rekviemet Miért pont a család? Tudom, hogy manapság ez nemigen divat, és kapok majd hideget is, meleget is bőségesen azoktól, akik önmaguk „megvalósítását" pillanatnyi késztetéseik gátlástalan kiélését - tartják az emberiséggel szembeni legfőbb kötelességüknek, mégis ki kell mondani: fajunk legkisebb szervezeti egysége nem az egyén, hanem a család! Mert természettudományi alapigazság, hogy a szaporodás a faj legfőbb kötelessége. Ez alól az ember sem lehet, s nem is kivétel. Még akkor sem, ha egymásnak látszólag ellentmondó késztetések munkálnak fene nagy társadalmi tudatunk alatt ezen a téren. A gének szétszórásának parancsa sokakat arra ösztönöz, hogy füvei fával összefeküdve, esélyt adjanak saját génjeiknek a továbbszaporodásra. - No meg divat is manapság a túlhajtott és túlértékelt szabad szerelem! - Csakhogy már azoknál az állatoknál is feltétlenül működik valamiféle szabályozás, ha az ivadékok felnevekedésének nagy az esélye. Az oroszlán hím például új falkához kerülve egyszerűen felfalja a régi kölyköket. Legközelebbi rokonaink, a csimpánzok bizony egyszerűen megölik a fölös kölyköket. De sohasem hagyják Istenoltalmára őket, mint mi ösztönkésztetéseink és társadalmi viselkedéseink malomkövei között őrlődő emberek. Mert az előzőnél lényegesen erősebb és azt ki is oltó természeti parancs: ahhoz, hogy az utód sikeres legyen, fel kell nevelni. Ennek pedig legsikeresebb technikája a család az egész állatvilágban. Ez persze nagyon sokféle lehet, a farkas-falkától a mi monogám szerkezetünkig. Ami megintcsak nem kizárólagos. Mégis, minden família jellemzője, hogy az ivarérett egyedek szoros közösségben élnek, s gondoskodnak az utódaikról. A falkán, családon belül pedig, nem a nemek közötti alá-s fólérendelés a döntő - ahogy azt egyes emancipák képzelik - hanem a munkamegosztás. Legközelebbi rokonainknál pl. a hímek dolga a területvédelem, és az ebből kifejlődött vadászat, a nőstényeké az ivadékgondozás, de az ő hivatásuk az egész közösség háttérből való vezérlése is. Sőt a kölyköknek is megvannak a maguk feladataik, hogy felnőttkorukra felkészüljenek. Gondoljuk ezután végig egy sikeres embercsalád szerkezetét wP Kísérteties a párhuzam! Figyeljük meg mennyivel egészségesebb lelkű emberek kerülnek ki egy teljes, mint a hovatovább szinte kötelező érvényű csonka családból! Hát ezért össztársadalmi érdek, a család együtt-tartása még akkor is, ha áldozatot igényel némely önző szülőktől Az embert épp az különbözteti meg az állattól, hogy úrrá tud lenni ösztönkésztetésein. Manapság már nem kényszer sem a házasság, sem a gyereknevelés. Ám, ha egyszer család-alapításra szántuk magunkat, akkor, annak fennmaradásáért - akár áldozatok árán is, tegyünk meg mindent. Mert - a gyerekek szempontjából - egy-egy család felelőtlen szétzilálása ...lélekgyilkosság! Tehát legalább annyira társadalomellenes, mint, mint ...mondjuk mások HIV vírussal való tudatos megfertőzése. Patay László