Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-09-24 / 32. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. szeptember 17. régiek sem emlékeznek ilyen szüretre A csúcsminőség esélyei és korátai szakszemüvegen keresztül Ilyen még nem volt a sokat megért szekszárdi történelmi borvidéken! Mármint az, hogy a négyezer körülire tehető kis- és nagybirtokos már agusztus végén készenlétben legyen, ne mehessen el tartósabb időre otthonról, lesse minden reggel a fürtök állapotát. Szóval legyen arra felkészülve, hogy már csak napok, esetleg órák kérdése és a korai fajtáknál már kezdődhet is a szüret. A tomboló nyárban, amikor a szürtesek többsége még esetleg a Balatonon vagy éppen az Adrián a késői nyarat élvezve lubickol... - Ha valaki nekem azt mondja, hogy szeptember 7-én húszezer hektoliter kierjedt bor lesz a pincében, akkor én - miután már ez a harmincharmadik szüretem - nem csupán megmosolygom, hanem esetleg orvoshoz küldöm az illetőt - jegyezte meg Módos Ernő, immáron a Hungarovin ügyvezető igazgatója az Epreskert feldolgozó udvarán. Erre tényleg nem volt példa az elmúlt 30-35 évben, hogy ilyen korai érésű, de tegyük hozzá gyorsan: kiváló minőségű fajtákat szüreteljünk. - Mire következtethetünk a magas 20-22-es cukorfokból? - Ez kétségtelen, hogy a várható minőség szempontjából a legfontosabb ezt elemezni, de fontos a savtartalom, és a lékinyerés százaléka is, amely az eddigi tapasztalatok alapján rendkívül érdekesen alakul. A korai fajtáknál ezutóbbiak alacsonyabbak, ami nagyobb odafigyelést igényel a borásztól. Különösen azoknál a fajtáknál, ahol a talaj elvesztette víztartalmát, itt szemmel jól érzékelhetően töppettebbek, aszottabbak lettek a bogyók, így az optimális lékinyerés nem érhető el. Ebben a rendkívüli évben egyébiránt különös jelentősége volt a zöld munka kérdésének, aki annak idején megcsupálta a szőlőt, az most úgynevezett aszályosabb termést szüretel, aki pedig szép kis lombot hagyott, az sokkal inkább egészséges, szép ezáltal jó minőségű szőlőt szed le. - Ebben az őrületben beszélhetünk-e késői fajták szüreteléséről? - Úgy tűnik, hogy szinte egyszerre érik minden. Túl vagyunk az oportón és a Zweigelten, de már a kékfrankos utolsó harmadát szedjük, de mára merlot is jön be, és a próbaszüretek után mondhatom, hogy húszfokos cabemet-k is kint vannak a szőlőn. Nagy valószínűséggel szeptember 25-e körül vége lesz a szüretnek, mert a cabemét fajtákal is végezni fogunk. - Akkor egyfajta kísérletképpen neki állhatunk októberben a szekszárdi aszú készítésének? - Elméletileg igen, de gyakorlatilag nem. Mert a mi vidékünkön is hiányzik a szürkerothatdást előidéző gombaflóra, ami mindmáig csak a tokaji borvidék sajátja. Nálunk elpárolog a bogyók vize, nem elpárologtatás történik, így mi, ha kint Bortörténelmünk újdonságai Időrendben első s talán a legtöbbet vitatott kérdés az 1857-től számos cikkben és tanulmányban elemzett római kori szekszárdi szarkofág motívumfejtése. Az értelmezések szerint a fedőlapon a kenyér, a delfin, az egyik oldallapon a kettős kehelyből kiágazó termő szőlőtő keresztény jelkép, Marszüasz és Apollón jelenete pedig az ógörög mitológia része. Érdemes tudnunk, hogy Szent Bertalant, aki Jézus tanítványa volt, s akit a versengő pásztorhoz hasonlóan elevenen nyúztak meg, Marsyas christianusnak, azaz keresztény Marszüasznak hívtak. Az is megerősíti az ókeresztény jelleget, hogy a Római Birodalom egykori és a szarkofág készítésével egyidejű központjában, Ravennában a szekszárdi kőkoporsó mintázatát idéző darab található. így tehát többé már nem lehet azon vitatkozni, hogy vajon ókeresztény-e az egész szarkofág, vagy csak egy föltételezett újratemetéskor és a fedele által lett azzá. Ehelyett gazdagabbak lettünk a korabeli kölcsönös motívum-felhasználás szép példájával: ahogy a pogány ünnepeket, úgy a motívumoka' is beemelték az ókeresztény hitbe. A középkorban új mozzanat, hogy már a török idő előtt is jeles szőlőtermesztő és borkészítő gazdaságnak számíthatott a szekszárdi bencés apátság. Ezt mutatja, hogy 1439-ben Albert király főpincemesterének akart kedveskedni, aki viszont testvérének, Álmosdi Csire Zsigmondnak adományoztatta az apátságot. Aligha föltételezhetjük, hogy a korabeli borszakértő szándékosan rosszul választott volna. Az is a történeti újdonságok közé tartozik, hogy eleink a maguk idején a mai legkorszerűbb módszereket előlegezték meg. A zárt erjesztés, illetve a borkészítés a hagyományos lesározásos technikával közelíthető meg a legjobban, a barikolást pedig sajátos kereskedelmi viszonyaik eredményezték. Ugyanis a helyi borok legtöbbjét évről-évre új tölgyhordókban adták el, amit a vevő többnyire megtartott: állítólag a francia technológia eme közelmúltban elterjedt áldása is hasonlóan alakult ki. Az is érdekes, hogy a helyi vörösborok elterjedésében nagy szerepet játszott az utazás divatja, mert borunk tannintartalmának kólibacilust gyérítő hatása volt. Ezt kísérletileg csak az 1980-as években mutatták ki, de az akkoriak meg tapasztalatból tudták. Nem véletlen, hogy aztán a már messze földön híres helyi szőlőkből gróf Batthyány József hercegprímás is vett magának, de csak jobbágyi jogon, így nevét a helyi jobbágylistán olvashatjuk. Kiderült az is, hogy a Péterfy József által állított fagyalbogyóval való festés egyszerűen fizikai képtelenség, mert ha valóban a többség élt volna ezzel, a fél ország fagyaltermése sem lett volna elég, borainkat pedig nem keresték volna. hagynánk a szőlőt legfeljebb mazsolára számíthatnánk, nem aszúra. Dúzsi Tamás, az egyik jeles magángazda is őrületesnek nevezi az idei évet, noha a hét hektáron gazdálkodó borász számított arra, hogy minden kábé két héttel korábbra jön, de ennek duplájára egyáltalán nem. A bombasztikus cukorfokok ellenére a várható minőséget illetően fenntartásokkal optimista. - A szőlőnek a tartós harminc fok fölötti hőmérséklet nem normális, ekkor inkább lélegzik a szőlő, a lebomlási folyamatok zajlanak, illat és saweszteség áll fenn, és ez egyes fajtájú borok készítésénél komoly gondot okozhat. Ha egy üde fehérbor esetében az illető nem megfelelő időben szürtelt, akkor nem lesz a kívánt izü, zamatú egyszóval beltartalmú a bor, legföljebb az alkohol dominál. Vörösbornál viszont egészen kiváló mU nőség elkészítésére nyílhat lehetőség. Úgy él zem, nekem gondom a minőséget illetően ebbő az időjárásból nem lesz, mivel a kékfrankos fajta dominál. A rosé esetében viszont nagyon észnél kell lennem, könnyű üde friss, gyümölcsös bor készüljön. Számítok arra, hogy a szeptember 16- : án szüretelt termésből, ahol meg tudtam őrizni az illat- és savtartalmat, el tudtam készíteni az én minőségi mércémnek megfelelő rose-t. A későbbi szürtelésekből pedig bizakodom,hogy komolyabb beltartalom-veszteség nélkül el tudom készíteni azokat az úgynevezett nagytestű vörösborokat, amelyek erről a vidékről kedveltek. - Akkor mégsem lesz ez a rendkívüli őrületes év minden eddigieket überelő csúcsév? - Várjunk még ennek kikiáltásával, mert nagyon szélsőséges év volt a szőlő szempontjából. Az úgymond rendkívüli meleg napokból egy hétnél többet nem nagyon visel el a szőlő, már a feltételezett későbbi csúcsminőség szempontjából. Nos, az idén ennél jóval több volt, ráadásul csapadék nélkül. Ez már a mediterrán klímát idézte. Mindezek ellenére az átlagosnál jóval jobb év elé nézünk, de még kategorikusan ne jelentsünk ki semmit. bégyé j Szekszárd város Mezőgazdasági Bizottsága rég várt kötet megjelentetésén bábáskodott szerencsésen: a Szekszárdi borok könyve 2000 tíz szerzőjének, a fotókat készítő Kapfinger Andrásnak és dr. N. Horváth Béla szerkesztőnek eredményes munkáját tükrözi. A kissé szokatlan (szerzők nélküli) kötetbemutató jószándékú sietségét bizonyára újabb bemutatók és értékelesek követik, de addig is érdemes fölhívnunk a figyelmet az új történeti eredményekre. A szőlőgyökértetű, azaz a filoxéra utáni gyors rekonstrukció rejtélye is megoldódott. A helyi akkori sajtó szerint az új telepítésekről 50-60 hektoliter bort szűrtek katasztrális holdanként, ami képtelenség. Valószínű, hogy a szőlőtulajdonosok jégverte szőlőiket filoxéra által kipusztítottnak íratták le, így nem kellett adózniuk. A felszabadult öszszegből beszerezhették az európai ültetvények fenntartásához szükséges szénkéneget. A jégcsapás után magukhoz tért tőkékről néhány év múltán már bőségesen szüreteltek, s a borokat számba vevő fináncok elől nem tudták elrejteni termésüket, így azt kimutatták a még adómentes területre. Ebből adódott a valóságnak körülbelül háromszorosát jelző terméseredmény, de az is, hogy az I. világháború alatt és után a helyi szőlők mintegy harmada pusztult el a szénkéneg hiánya vagy drágasága miatt... Dr. Töttős Gábor