Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)
2000-07-16 / 26. szám
8 • , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. július 16. 8 M^ arir ifl álkórus a re vö lfltf ébeo A Szekszárdi Madrigálkórus Jobbágy Valér karnagy vezetésével három éven át próbált bejutni a franciaországi Tours-ban rendezett nemzetközi versenyre, mely Európában a legrangosabbak közé tartozik. Fáradozásunkat most siker koronázta: tavalyi belgiumi szereplésünket végighallgatta a torus-i verseny egyik szervezője, aki az eredményhirdetés után megsúgta: készülhetünk, 2000 pünkösdjére elfogadják jelentkezésünket. Megkezdődött az örömteli szervezkedés: a versenyt összekötjük francia testvérvárosunkban, Bezonsban adott koncerttel, odafelé Bietigheim-Bissingenben hangversenyen lépünk fel. Az öröm mellé aztán felsorakozott az üröm is: az időpont többeknek nem jó, lévén vizsgaidőszak, szervezési nehézségek, pénzhiány. Az utóbbi tűnt a legnagyobb gondnak, több pályázatunkat elutasították, a kórustagok pedig már a zsebük mélyén kotorásztak. Végül úgy döntöttünk, akkor is elutazunk, ha ezzel hosszabb időre lehetetlenné tesszük a külföldi utakat. A hiányzókat hét pesti illetve pécsi fiatallal pótoltuk, s 2000. június 6-án 00 perckor útnak indultunk. Németországban, Erlangerben csatlakozott hozzánk karnagyunk, aki franciaországi szereplésen vett részt, s még két énekes. így kiegészülve érkeztünk meg német testvérvárosunkba, s rövid felfrissülés után indultunk a koncertre. Mivel ott már megkezdődött a kéthetes pünkösdi szünet, kevés, de igen lelkes hallgatóság tapsolt kórusunknak. Majd a házigazdáknál elköltött vacsora után - ekkor már kb 40 órája talpon illetve buszon voltunk - kinyújtózva, ágyban aludhattunk. Másnap reggel azzal búcsúzhattunk igen kedves vendéglátóinktól, hogy két hét múlva Szekszárdon találkozunk. Tours felé közeledve közkívánatra megálltunk Reimsben. Azok, akik nem a bőröndben tartották fényképezőgépüket, buzgón kattintgattak, másoknak meg kellett elégedni a puszta ámulattal. Ekkor még nem tudtuk, hogy négy gótikus katedrálist is láthatunk majd utunk során. Az esti órákban érkeztünk Toursba. Sofőrjeink ügyességét dicséri, hogy rögtön megtalálták szállásunkat. Szobánkat meglátva kiderült, hogy csak alvásra való, öltözködni bőröndből kell, s ha valaki be akar jutni a parányi zuhanyzóba, a másik kettőnek a falhoz kell simulnia. De aludtunk mi már jpval rosszabb helyen is! Próbaterem nem volt, ezt karnagyunk igen fájlalta. A jó időt és az este tízig tartó világosságot ki kellett használni, így a férfikar kottát ragadott, s dalra fakadt a gyepen. Rögtönzött koncertjük a kerítés mellé csalt két nyuszit: fenékre tottyanva, fülüket forgatva hallgatták a Singet dem Herrn-et. Másnap, csütörtök reggel bebuszoztunk a városba, s míg karnagyunk próbatermet próbált szerezni, mi végignézhettük, hogy állítják föl a főtéren a versenyen résztvevő országok zászlóit. A magyar zászló még a teherautón lapult. Bárhogy szuggeráltuk a munkásokat, mindig másikat vettek elő. Végre felvillant a pirosfehér-zöld, amit nagy ovációval köszöntöttünk. Mivel próbaterem csak délután volt, ellátogattunk az egyik Loire melletti kastélyba, Blois-ba. Annak, aki olvasta Róbert Merle regényfolyamának negyedik kötetét, az íme, a király !-t nagy élmény volt megtekinteni Medici Katalin faragott táblás dolgozószobáját, a fordított hajó alakú mennyezetet a rendi gyűlés termében, s azt a helyet is, ahol Guise herceget megölték a király parancsára. A francia történelem kis szelete után próba Visszazökkenve a földre, újabb próba következett, majd fizikai élvezet: az első meleg francia vacsora. Péntek estétől hétfő délig hasonló volt az étkezés: főételként különböző módon elkészített hús vagy hal közül lehetett választani, s ügyesen rámutattunk arra a körítésre is, amelyik megtetszett. Az ötféle salátát már magunk adagolhattuk, s még ott volt a sajt,joghurt, sütemény lehetett a tálcára tenni. Mindezt az egyetemi menzán kínálták. Szombaton délelőtt megkezdődtek az elődöntők. Két kategóriában indultunk, mindkettőre kora délután került sor, másfél óra eltéréssel. Az első helyszín a városon kívül helyezkedett el. A Szekszárdi Madrigálkórus kezdte a versenyt egy meglehetősen „süket" teremben, ahol az ember szinte a szomszédját sem hallja. Másodjára a verseny központjában, a Grand Théatre de Tours-ban léptünk színpadra. Fellépés után újabb próba következett, s este hétkor tudtuk meg az elődöntő eredményét: vegyes kari kategóriában a döntőbe jutottunk. következett, majd irány a szállás. Éjjel egykor dobpergésre, hangos, vidám énekre és táncra riadtunk fel. Kiderült, hogy megérkeztek a macedónok, akiket pont a fejünk felett helyeztek el. Másnap egész délelőtt próbáltunk; ebéd a buszban - már negyedik napja tartós kenyér, Maci sajt, májkrém délután pedig az egyik legnagyobb élmény utunk során: Chenonceau. A Cher folyón átvezető boltívekre épült kastély mintha mesekönyvből bukkant volna elő. Két órán át bolyongtunk német vagy angol nyelvű ismertetőt szorongatva teremről teremre, angolparkból franciaparkba. Hat asszony kapcsolódik a kastélyhoz: Medici Katalin és vetélytársa, Diana de Poitiers neve a legismertebb, de itt élt egy ideig Stuart Mária is. Madame Dupint kell még megemlíteni, aki ugyan nem volt se királyné, se kegynő, de jósága megvédte a kastélyt a rombolástól a nagy francia forradalom idején. Másnap próba, ebéd után pihenő amiben az a nehéz, hogy aludni nem szabad, beszélni pedig nem célszerű - majd a döntő. Az eredményhirdetést érdekesen szervezték meg: a gálakoncert után, éjjel fél 12-kor adták át a díjakat. Három fő vehetett részt az eseményen, a kórus tehát visszatért a szállásra. Várakozás közben megérkezett egy busz, s onnan skót férfiak szálltak le, térdig szoknyában, dudával, őrült módon kattogtattuk a fényképezőgépet, berregtek a kamerák. A nagy tetszést látva koncertet rögtönöztek nekünk, majd az angolul tudók élénk társalgásba merültek a roppant barátságos skótokkal. Megtudtuk, hogy ruhájuk értéke 2000 font - csak a harisnya 80 fontba kerül! megmutatták a tőröket, amelyekkel az angolokat aprítják; egy dolgot nem voltak hajlandók elárulni: mit viselnek a szoknya alatt. Elérkezett az éjfél. A kórus pizsamára vett melegítőben várakozott, míg jött a karnagy: a Ili. helyet szereztük meg. Nagy örömmel hallgattuk, hiszen az első helyezett Fülöp-szigetiek az összes létező díjat megkapták: 2 első helyezett, nagydíj, közönségdíj, s a 2. helyezett belgák is igen jól szóltak. Volt olyan kategória, ahol a szigorú zsűri se első, se második díjat nem adott ki, így a finneknek a harmadik díjjal kellett megelégedniük. A versenyen angol, román, osztrák, orosz, cseh, francia, belorusz, panamai, ukrán és lengyel kórusok is szerepeltek még az említetteken kívül. Másnap összepakoltunk, s reggel nyolckor már Tours központjában voltunk, hogy valamit azért e városból is lássunk. Kísérőink, két bájos fi- a atal lány, akik négy napon át gondun-" kat viselték először a Szent Márton bazilikába vezettek bennünket. Itt a magyar címert is felfedezhettük, hiszen Szent Márton tours-i püspök Pannóniában, Savaria környékén született a IV. század elején. Tíz órakor az összes kórus fellépett az óváros főterén, majd ebédig megpróbáltunk minél több szépet látni: a Loire hullámait a hidak alatt, apró, szűk sikátorokat, égbe nyúló gótikus katedrálist, ördögfejű vízköpőket, százéves cédrust. Párizs felé vettük utunkat, közben megálltunk Chartres-ban, ahol a gótikus katedrális különleges kék ablakait csodálhattuk meg, s a híres labirintust. Az esti órákban foglaltuk el Párizs mellett szállásunkat, majd újra buszra szálltunk, hogy megnézzük a kivilágított fővárost. Az Eiffel-toronynál fantasztikum hangulatba csöppentünk, a lan™ gyos estében afrikai dobok szóltak, a torony káprázatos fényekben villogott. Másnap találkoztunk bezons-i kísérőinkkel, akik megpróbálták a lehetetlent: hat óra alatt megmutatni Párizst. Bezons-ba visszatérve vacsora, majd koncert következett. Először a helyiek léptek fel: három gyermekcsoport, felnőtt énekkar, majd mi. Ajól sikerült koncert után fogadáson láttak vendégül bennünket, ahol szinte zavarba jöttünk a sok dicsérő szótól. Késő este vettünk búcsút kedves vendéglátóinktól, s másnap irány haza! A végig jó hangulatú és sikeres útért köszönet illeti Szegediné Bodó Ágnest, aki profi módon tolmácsolt és menedzselte a kórust, fő támogatónkat, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatát, a Gemenc Volán Rt.-t, s két sofőrünket, Varga Zsoltot és Sebestyén Dénest, akik minden kérésünket mosolyogva teljesítették a kiváló vezetés mellett. Klézli Mária elnök
