Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-07-02 / 25. szám

6 ' , SZEKSZÁRDI TAS4RNAP 2000. június 4. r Érdekli? Bemutatjuk! A jó munka hire szájról szájra jár, mint a népmese Két hete Mercsényi Gyula, a Magyar Súlyemelő Szövetség fótitkára beszélgetésünk végén Kovács Istvánnak a Hipako Építőipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ügyvezetőjének adta át a jelképes stafétabotot, azt kérve, beszéljen arról, miért váltott a kilencvenes évek elején, s hogy miért van keletje a cég által épített csarnokoknak. - Mit jelent a kft. neve? - A három tulajdonos nevének első két betűjéből hoztuk össze: Hirth Károly - ő már másutt dolgozik Pap Lajos és Kovács István. Tavasszal múlt nyolc éve, hogy elindultunk, s a megkezdett útról akkor sem tértünk le, amikor ketten maradtunk. - Hol dolgozott korábban? - A műszergyárban alapító tag voltam, majd 12 évig főfoglalkozású labdarúgóedző voltam Szekszárdon, Bonyhádon, Kisdorogon. Ezt követően az utóbb említett településen egy cég lakatosüzemét vezettem. Nagyon jól éreztem magamat, jó volt a csapat is. Mi magunk építettük fői az üzemcsarnokot délutánonként, amikor lejárt a munkaidőnk. Egy darabig jól ment a cég, de később sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülték meg az alkalmazottakat, ezért - ahogyan többen is - jobbnak láttam kilépni. Ez 1992 elején történt. - És önállóvá vált. - Igen, hárman alapítottuk meg a kft-t, s bevallom, meglehetősen rögös úton indultunk, de ismeretségeink révén lassan, iassan munkákhoz jutottunk. Azóta szépen gyarapodunk, vettünk két telephelyet, emelhettük a dolgozók létszámát, ma már 25 alkalmazottunk van. - Mi a cég profilja? - Csarnokokat gyártunk: hűtőházat, gabonatárolót, műhelycsarnokot, benzinkutak védőtetejét, sportcsarnokot, borfeldolgozót az ország minden részében. Tolna megyében csak egy-két nagyobb munkára kaptunk megbízást, hiszen ahogyan mondják - az ember saját hazájában nem lehet próféta... - Ezt több építőipari cégnél is tapasztaltam. - Szerencsére túléltük a nehéz időszakot, s hozzáteszem, egyetlen egyszer sem kellett hirdetnünk magunkat. Úgy gondolom, hogy a munkánk minősége volt a reklámunk. Mondhatom, hogy minden épületünk kvázi referenciamunkának számított, vagyis ajánlólevélnek is fölért a következő megrendelőnél. A napokban adtunk át az egyik pécsi dohánygyárnak az üzemcsarnokot, de már most szóltak, hogy jövő tavasszal folytatás következik. Orosházán is úgy kaptunk megbízást egy üdítőital-gyár megépítésére, hogy látták egy korábbi munkánkat. Mi magunk tervezzük és gyártjuk a fémszerkezetet - a betonrészeket alvállalkozóknak adjuk - amit a helyszínre szállíttatunk, s daru segítségével fölállítunk. Ezután következik a tető- és az oldalburkolat. -Fiának létrehozott egy bt-t, azaz egy építőipari kereskedést. Miért nem a kft-ben foglalkoztatja Balázst? - Mert álláspontom szerint meg kell tanulniuk a fiataloknak megélni és talpon maradni. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem segítünk neki, ám ugyanakkor megszokja az önállóságot is. - Milyen tanácsot adott a kezdő vállalkozó fiának, s a hozzá hasonló indulónak? - Egy vállalkozónál a legfontosabb a tisztesség és a kitartás. - Ez úgy lenne jó, ha oda-vissza működne. Vagyis ugyanezt várja el az alvállalkozóival, vagy éppen a megbízóival szemben? - Pontosan így van. Nézze, én kiválasztok egy alvállalkozót, s ha az elmondott elvárásokat betartja, a következő, majd az azt követő munkát is ő kapja meg. Az ilyen megbízható partnerekkel nem arról beszélünk, hogy az adott feladat száz forint vagy százhárom, hanem arról, hogy miként tudjuk a legjobban elvégezni az adott munkát. Azért elmondok egy ellenpéldát is, ami a mi cégünkkel esett meg a kezdetben. Egy cégnek megépítettünk egy csarnokot, úgy ahogyan azt kérte. Ám hatmillió forintot nem fizetett ki, ezért bírósághoz fordultunk. Másfél év alatt két tárgyalás volt az ügyben, miközben fölszámolták a céget. Akkoriban a jogszabály úgy szólt, ha vissza akarjuk igényelni az ÁFA-t, akkor nem pereskedhetünk. így döntöttünk, mert a felszámolásnál egy fillérben sem reménykedhettünk... Látja, a törvény nem annak a pártját fogta, aki dolgozott! Megjegyzem, hogy ugyanazt a céget - nyilván más néven és más paraméterekkel - még kétszer fölszámolták. Számunkra viszont az a meg nem kapott hatmillió forint borzasztó nagy érvágást jelentett, mivel a kft. tagjai nem csak maguknak, hanem a munkások családjainak is felelősséggel tartoznak. Mi történt volna, ha nem tudunk fizetni nekik? - Ilyenre nem volt példa a Hipakonál? - Nem. Szerencsére nem. Az imént elmondottakkal azt is érzékeltetni akartam, hogy ugyan egy cég nagy érték, de benne van a kockázat is, ahogyan a felelősség. Igaz, sokan a tulaj nyakkendőjét, az új kocsiját, a bővülő telephelyet látják, ám a felelősségvállalás terhét nem érzik át. - Egy ekkora cégnél miként lehet mindig és mindenkinek - például a hatóságoknak - megfelelni? - Egyszerűen. így, ahogy csináljuk. Nem valami őrületes hókuszpókusz. Semmit nem szabad soha eljátszani. - A kft-jük által épített csarnokok között van-e kedvence, vagy olyan, amire különösen büszke? Vagy fölsorolja valamennyit? - Nem, valamennyit talán nem, bár a többség jól sikerült. Például nekem nagyon tetszik a hidasi Stadler lépcsőgyár csarnoka, ami meghaladja az ezer négyzetmétert. Nagyon impozáns, szép épület. - A fémszerkezet mennyire kötött? Vagy lehet játszani a formákkal is? - Általában nem ez a jellemző. De egy sportcsarnoknál azért vannak lehetőségek. Nem régen készült el fedett teniszpálya tanulmánytervünk, amit érdeklődés kísér több városban, mert az íves épület eleganciát sugall, mellette praktikus is. Ráadásul most ezekre van igény. - A tisztesség és a korrektség életformájává vált. Kitől örökölte a szigorú elveket? Édesapja például mivel foglalkozott? - Az APEH elődjénél dolgozott. Egyébként székely származású ember az apám. Csíkszeredától nem messze, Göröcsfalván élt a család, nagyanyám tanítónő volt... Erdély csodálatos. Amikor mi gyerek voltam, nem a Balaton mellett nyaraltunk, hanem nagyszüleimnél. Ha hazaértünk, apám a nagyapámnak mindig kezet csókolt. Megkapó volt, ahogyan tisztelte a szüleit, s az is, t I ahogyan a családját, a barátait. Boldog vagyok, hogy már gyermekkoromban olyan értékek plántálódtak belém, amelyeket nem nagyon lehet „ellopni", amelyekre büszke vagyok. - Azóta is változatlanul járnak Erdélybe? - Meghalt a nagyapám, s utána 27 évig nem mentem ki. Nem tudom, miért nem, pedig nagy honvágyam volt. S idén nyáron a fiammal kimentünk. Számára is óriási élményt jelentett az út, a Gyilkos-tó, a Hargita.. .minden. Nem érti, miért hagytunk ki ennyi évet. Sajnálom,, hogy a feleségem és lányunk, Mó nika nem tarthatott velünk. - Mónika mivel foglalkozik? - Jelenleg gyesen van két éves kisfiával, Normennel. - Gondolom, nem szűkölködik hobbikban? - Valóban nem. Nagyon szeretem Domborít, ahol van egy nyaralónk. Nyáron feleségemmel kint lakunk, bár a kutyáink miatt minden este hazajövünk, majd vissza. Onnan járunk dolgozni. Élvezzük a csendet, a nyugalmat, a tiszta levegőt és egymás társaságát, mivel végre egymásra is jut időnk. S amikor tehetem, horgászom. - Meg is eszi a halat? - Hát persze, sőt, el is készítem a halászlét. Nem túlzok, de remekül^ Persze, a halászlé, a pörkölt és ba^ft gulyás kizárólag férfi-műfaj. - Vállalnám a versenyt! - Én is. Miközben vallom és állítom azt is, hogy például olyan húslevest, mint egy nő, egyetlen férfi sem tud főzni. Anyám és a feleségem olyan tökéleteset főz... látja, már nyelek is... ami valóban a húsleves. - Mert a halászlét gyorsan, nagy lángon főzik, a húslevesnek pedig csak gyöngyöznie kell. A férfiaknak biztosan nincs türelmük kivárni a lassú főzést. - Nekem aztán van. Szívesen elüldögélek a pörköltes bogrács mellett, s nem siettetem nagy lánggal, hogy mielőbb megfőjön az étel. - Ki az a szekszárdi valaki, akiről szívesen olvasna e hasábokon? - Nagy tisztelője vagyok dr. Bíró Imre nyugalmazott főorvosnak, aki az ortopédiai osztályt vezette a kórházban. Igaz, nyugdíjban van, de mellette dolgozik, és kórusban énekel. Szeretném, ha e nagyformátumú férfi a nyugdíjas évek okos és szép eltöltésének fontosságáról beszélne. V.Horváth Mária