Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-14 / 19. szám

10 SZEKSZÁRDI 2000. május 14. Gyermelyi Sportnap a Szivárványban 2000. ÁPRILIS 26. Az iskolavédőnő által a SOROS Alapítványtól nyert jelen­tős pénzösszeg teremtette meg a nap megrendezésének anyagi alapját. Az egész napos program során a gyerekek vetélkedőkön vehettek részt, meghallgathatták az iskola­orvos előadását a káros szenvedélyekkel kapcsolatosan, volt akadályverseny, aszfaltrajz-verseny és salátakóstoló is. Természetesen a sportprogramok közül nem maradha­tott ki a focimeccs sem. Célunk volt a rendezvény megszervezésével, hogy a ta­nulóknak és az iskolának újabb anyagi forrásokat teremt­sünk. A rendezvényről megjelenő sajtóanyaggal (cikkek, videófelvétel, televíziós híradás stb.) pályázni szeretnénk a Gyermelyi Élelmiszeripari Részvénytársaság által meg­hirdetett pályázatra. Ezért találtunk ki jó néhány tésztával kapcsolatos feladatot is. A program lezajlását megelőzően a gyerekek papírmakettekből elkészítették „Tésztafalvát". Volt tésztaevő verseny, és az akadályverseny egyik állo­másán tésztával kapcsolatos kérdéssor is szerepelt. A szülőket is bevontuk a napi programba. Minden osz­tálynak feladatul adtuk, hogy legalább egy szülőt „hozzon be" az iskolába. A gyermekek a rendezvény végén egyéni és osztályajándékokat is kaptak. Reméljük, hogy mind­annyian jó érzéssel gondolnak majd vissza erre a napra. A későbbiek során szeretnénk hagyományt teremteni ebből a rendezvényből, amely jól illeszkedik egészségnevelési programunkba. Szeretnénk megköszönni támogatóinknak, hogy ado­mányaikkal segítették munkánkat. Köszönetet érdemel te­hát: a Pátria Nyomda Rt. 14. Sz. Boltja, a Herlitz Papír­bolt, a REND 2000 Kft. Papírboltja, a VUK Játékbolt, a Textil - Játék Stúdió, a Sooter's Foto, valamint a Magyar Triatlon Szövetség és a Babits Kiadó Kft. Köszönjük még a Sárszeg Áfész Napsugár ABC-jének és Takács József videófelvétel készítőnek a segítséget. A programban való értékes közreműködésért szeret­nénk megemlíteni az iskolaorvos, dr. Győri Gábor és két védőnő, Kovács Anikó és Magyar Anna nevét. Sokat segí­tettek nekünk a program lebonyolításában. Kórustalálkozó A Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus 2000. április 12-16-ig a németországi Lauterbach-Heblosba utazott, hogy együtt ünnepeljen a fennállásának 25. évforduló­ját ünneplő helyi vegyeskarral. A kórust elkísérte Vitéz Zsolt, a Dienes V. Altalános Iskola igazgatója, akinek régi ismerőse a vendéglátó kórus titkára, Nikolaus Ryngler úr. A látogatás első napján Lauterbach alpolgármestere fogadta a kórust, majd város­nézés következett. Ellátogattunk Fuldába, körutazást tettünk a Rhön-vidéken is. A program egyik érdekessége az egykori NDK-NSZK határon található emlékhely megtekintése volt. Április 14-én a heblosi művelődési házban 6 kórus, köztük a szekszárdi együttes közös koncertjére került sor. A szekszárdiak a hagyományos német népdalok mel­lett Kodály és Bartók magyar népdalfeldolgozásaiból adtak elő néhányat. A fellépést követően magyar-német táncos mulatság vette kezdetét. Az esti összejövetelekhez a helyi specialitások mellé a szekszárdi borosgazdáknak köszönhetően kiváló szek­szárdi borok kerültek az asztalokra, a borokat Halmosi László mutatta be nagy szak­értelemmel. A szekszárdiak egyik meglepetése az volt, hogy megtanultuk a lauter­bachi „himnuszt", az „In Lauterbach hab' i' mein Herz verlorn" kezdetű dalt, amely nagy meglepetés volt a vendéglátók számára. A kórus útját támogatták: Vesztergombi, Sárosdi, Aranyfürt, Aliscavin, Eurobor, Heimann, Liszt pincészetek, Tóth Béla, Petrics cukrászda, Dámtej, Gemenc Volán/ Beda László kiállítása nagyon szép ap­ropóból fogant. Ezt a kiállítást anyák napjára ajánlja azoknak, akik gyerme­kek, azoknak akik anyák, nagymamák, s azoknak akik esetleg mindhárom, „szerepben" érik meg e szép napot. Köszönet a kiállításnak helyet adó II. Sz. Idősek Klubjának s vezetőjének: Molnár Évának. Beda László fiatal ember, mégis az élet már megtanította arra, hogy a dolgok nem mindig mennek úgy, ahogy eltervezzük. Amikor a be­tegágyon feküdve fiatalon arra gondolt, hogyan tovább, bizonyá­ra nagy lella erő kellett ahhoz, hogy tudomásul vegye, sosem lesz már az, aki volt: erős munka- és teherbíró, s nem tervezheti tanult szakmájában az előrejutást. Egy újságíró kollégám egyszer azt mondta, hogy sosem tudhat­juk, hogy amit ma tragédiaként élünk meg, az holnap, egy, tíz év múlva nem lesz-e éppen szeren­CSBHIDB8 CSOIDÁK BEDA LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA Beda László betegségét tragédiáké*^, élte meg, de ma már tudjuk, a sors kWr akarta, hogy így legyen. Lehetett volna belőle egy jó középvezető, vagy hason­ló, de sosem lett volna festő, ha nem ta­lálkozik azzal a késztetéssel, hogy vala­mi mást kell kezdenie az életével. A Csendes Csodák pedig elérkeztek, kislánya ajándékával. A rajzok, amit ka­pott tőle, ötletet adtak, ő is szerette volna viszonozni. Megvette az első festéket, ami meghatározta további életét. Fest, és a festés visszaadta önbizalmát, életerejét, életigenlés­ét, s ha kicsit kaján akarnék lenni, sosem ismerte volna, és tisztelte, szerette volna enynyi ember Szek­szárdon Beda Lászlót, ha nem lett volna beteg, és nem menekült vol­na a festészetbe. Biszák Lászlónak, a barátnak erről a következő a véleménye: „ Isten mérte rá ezt a csapást, ­mármint a betegséget hogy megtalálja a festést."' Sas Erzsébet J

Next

/
Oldalképek
Tartalom