Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-14 / 19. szám

2000. május 14. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 emlíkképtAr akik „társaikkal uralkodnak a statusokon", sőt „Magyarország most ezeken áll; de általok dől Leopold Kornél dr. meg a vallás, a kormány, a béke, jó hír és közjó. Mert lerombolni akarják a magyar hitet, a magyar törvényt és Galliát - vagyis a forradalmi Franciaországot! építeni fel honi földön." Ehhez képest olyan törvényt hoztak, Gróf Széchenyi Ferenc amelyre több, mint egy évszázadig hivatkoztak utánuk...) 135 éve, 1865. április 29-én született Szekszárdon dr. Leopold Kornél ügyvéd és lapszerkesztő. A ciszterciták pécsi gimnáziuma után Budapesten és Grazban végzi a jogot, 1889-ben a híres Kossuth-látogatás résztvevőjeként tudósít Torinóból. Két év múlva alapítja az első Tolna megyei politikai hetilapot, a Tolnavármegyét, amelyben igen színvonalasan képviselte a szabadelvű kiegyezési politikát. Baráti szálak fűzték Ady Endréhez, aki meg is látogatta 1909-ben; Babits Mihály több ifjúkori írása is meghitt viszonyukról tanúskodik. Szekszárd közéletének és gazdaságának is vezető egyénisége volt, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatójaként 1916-ban a Ferenc Józsefrend nagykeresztjével tüntették ki a hadikölcsön megszervezéséért, Horthy Miklós pedig kormányfőtanácsosi ranggal ismerte el munkásságát. (Az 1930-ban megjelent Tolnamegyei fejek, Hirn László műve érdemei közé sorolja, hogy a szekszárd-bátaszéki vasút, a baja-bátaszéki Duna-híd, a főgimnázium létesítése érdekében „nagy propagandát fejtett ki", emellett Szekszárd várossá alakításán is munkálkodott. Többszáz , vezércikkéből nehéz pár i sort kiragadni, de álljon itt • két jellemző részlet. Múlt és ; jövő címmel írta 1895. januf ár 6-án: „A magyar nemzet l bebizonyította, hogy a haladás és művelődés előkelő ; fokára jutott, és hogy a szaí badság üde levegője után | áhítozik. A magyar nemzet | nagy többsége együtt érez a korszellemmel, és a haladás | által előidézett romokból • megint új eszmék kelnek í számára életre. Azért sem < lankadni, sem kétségbeesni I nem szabad." „Mennyi haszna volna belőle ennek a 1 szegény országnak, ha azok, kik sorsát intézik, a törvényhozó urak nem haszontalan párttusáknak, nem meddő közjogi vitáknak szentelnék minden idejüket, erejüket és egész tehetségüket, hanem az ország közgazdasági állapotát vinnék előre"-írta 1904-ben.) Dr. Töttős Gábor A Szekszárd Városi Televízió Naptár rovatában egy-egy percben idézi föl a megye és a város jeles, érdekes eseményeit, személyiségeit. Itt a Tisztelt Olvasó ezeknek a filmeknek a szövegét kapja kézbe kedvcsinálóul, továbbgondolásra - némi toldalékkal, ami már nem fért a képbe és időbe. 210 éve, 1790. április 26-án Tolna vármegye követválasztó közgyűlést tartott. II. Lipót, aki „alkalmas, a békét és közjót szerető küldötteket" kívánt, jogfélhetett a francia forradamhoz hasonló megmozdulástól, ezért meglepetésre Budára és nem Pozsonyba hívta össze az országgyűlést. Fő célja a magyar korona, amit követeink a királyi eskü letételéhez kötöttek, ahogy ezt rögtön az országgyűlés követeinek fogadásakor ki is nyilvánították. A megye főispánjának Széchényi Ferencet ismerte el II. József emberével szemben, de kiállt a Habsburgház korántsem allegorikus hatalma és örökösödési joga mellett; ugyanakkor a görögkeleti vallásúak jogegyenlőségét és a török háborúk gyors befejezését sürgette, követeitől pedig a végzett munkáról gondos írásbeli jelentést kért, s általában a békés ^fcgegyezésre buzdította őket. ™Az előző uralkodó, II. József alatt hivatalos rendelettel tiltották a megyei közgyűlések megtartását s általában a megyei nemesi önkormányzat ténykedését. II. Lipót már felhívó levelében megígérte a koronázást s az ehhez tartozó királyi eskütételt, a megye viszont önkormányzatának megsértéseként értékelte, hogy a Helytartótanács - királyi aláírás nélkül - Győry Ferencet nevezte ki. Ez volt az oka, hogy a történelemben szinte páratlanul Széchényi Ferencet, a Nemzeti Múzeum későbbi alapítóját jelentették ki főispánnak. A két követ: Jeszenszky Sándor alispán és Bezerédj Ignác közül az utóbbit egy korabeli politikai röplap azok között említi, „kiknél van a diétában a döntés", Vidám palánki gyászjelentés (1940) Kevés szellemesebb, diákéletet búcsúztató iratot láttam, mint a palánki gazdászok 1940-ben kiadott remekét. Az akkori vidám fiúk egyike, talán már az egyetlen, a kölesdi Bódai János bácsi adta kölcsön féltve őrzött kincsét, amelyből, ha csak töredéket is, itt teszek közkinccsé néhány kedves sort. Az 1938-1940 között végzettek Kisfaludy Mohács című versének bevezető sorait parodizálták mottóul: „Szikfolttól fehérlő gyásztér / Sóhajtva köszöntünk! / Erős acélizmunk / Nagy temetője, Palánk!", majd így folytatják: „A palánki II. éves öregcsontok másfél évi internátusi élet után örömtől zakatoló szívvel adják tudtul minden szerencsétlenül járt hitelezőnek, ismerősnek, jó szülőknek, sógornak, komának, az összes famíliának, szakácsnénak, szobalánynak, értük elválni készülő szépasszonyoknak valamint az itt fel nem sorolt érdekelteknek, hogy a szívrepesve várt 100 kis napjuk folyó évi IV. hó 30. napján az örök halál reményében, a porosfulü rigók bömbölése mellett, pár üveg kapszegi bicskanyitogató lehajtása után a régvárt jobblétre szenderülés órája elérkezett. Takarmányszabvány-számítástól, erszényhuruttól, zsebláztól, jobb- és baloldali munkaundorodástól, sok szerelmi bánattól indíttatva fog elhunyni. Drága halottunk megvénült földi maradványait e hó (május) 2-án délután 6 órakor fogjuk a Szekszárd Szálló nagytermében beszentelni és az összes porosfulü rigók egetverő gyászüvöltése, valamint szűnni nem akaró és szüntelenül zuhogó könnyzápora közepette, a fel nem támadás reményében, az Isten veled gazdászélet gyászkocsiján a szakiskola tehénistálló melletti közös síijába kényszeríteni. Az engesztelő gyászmise a Zolihoz címzett bűnbarlang összes termeiben a II. éves gazdászok ki- és berúgása mellett lenne, - ha ezt a gyakornok úr meg nem akadályozná. Mivel azonban ez bekövetkezik, így csak e kis gyászjelentéssel áldozunk 100 kis napunk emlékének." Ezután életük humoros elemeit s búcsúvers után a gyászolókat, a végzősöket mutatják be - a jószeműek számára a palánki iskolatörténet \

64. oldalán is. , v Lanius Excubitor S