Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-11-14 / 40. szám
1999. november 28. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP RADOTSAY JÓZSEF HITES JEGYZŐ LEÍRÁSA SZEKSZÁRDRÓL I. Városunk régmúltjáról bőséges leírásokat adtak századunk történetírói, régészei és néprajzkutatói. Őket megelőzően hamarabb készültek az országos összefoglalók, mint a helytörténeti munkák. Ezért is volt feltűnő Egyed Antal bonyhádi plébános kezdeményezése, aki 170 évvel ezelőtt adatgyűjtéshez kérte az alispán segítségét. Egyed 22 kérdést állított össze, melyekre minden településnek válaszolnia kellett. Az érdekes kordokumentum nagy része fennmaradt, köztük Szegszárd hites jegyzőjének jelentése is. Bár mindjárt az első kérdés gondot okozhatott, Radotsay József pontos válaszokra törekedett. dős szekszárdiaktól próbálta megni, hogy mióta lakott a helység, de a városbéli legöregebb lakosok a hagyományokból nem emlékeznek, sem pedig a történetírók sehol arrul említést nem tesznek... Ebből arra következtetett, hogy a megszállás idejének ember emlékezetétül fogva valónak kell lenni. A jegyző bizonyára nem fordulhatott adatokért a levelestárhoz, a megyeháza építése éppen hogy elkezdődött, az iratokat Tolnán tárolták. Alig forgott akkor közkézen magyar nyelven is olvasható ismeretterjesztő mű, a jegyző hivatalában talán Vályi András 1796-ban kiadott lexikona volt elérhető, ennek harmadik kötetében olvasható nyúlfarknyi szószedet Szekszárdról. A mezőváros lakosságának összetételéről sem ad pontos képet a jelentés. Tudjuk, hogy a németek 18. századi betelepítése jelentős változást hozott a megye és a város fejlődésében. 1828-ban 79.581 németajkút tartottak számon a vármegyében, ami a lakosság 40%-át jelentette. Radotsay annyit említ, hogy a magyar népesség közé keverettek ugyan németek is, de azok már úgy meg magyarosodtak, hogy 10 lakoson kívül a magyar nyelvet mindannyian beszélik. Az emlékezők még számon tartották a Németországból érkező elődöket, akik különbféle mesterségeknek gyakorlása végett telepedtek meg Szekszárdon. A földek ekkor nincsenek úrbéri telkekre osztva, a lakosok szabadon adhattak-vehettek birtokot. Az adóösszeíráshoz készült pontos számadások szerint a Tanulmányi Alap uradalmi birtokain kívül 894 napi szántóföldről (annyi holdról) szól a jelentés, melyet 557 lakos (család) mondott tulajdonának. A zsellérek száma 277, a nemeseké 79, a mesterembereké 334. A szántás-vetésen kívül a lakosok, mivel tagos szőlő hegyeik vannak, nagyobb részént szőlő mívelésből és kevés marhatartásbul szerzik bé szükségeiket. A Tanulmányi Alap folytán a Felséges Helytartó Tanács által administráltatott város számos ügyében az alapítvány pécsváradi székhelyén döntöttek. Szekszárd már négy évtizede megyeszékhely, de nem a legnépesebb település Tolnában. Dunaföldvár a nagyobb mezőváros, Szekszárd lakossága 1331 házban 8497 lélek. Legtöbben vannak a katolikusok, M H A RADI0S INTERNET SZEKSZÁRDON MÁR ÖNNEK IS ELÉRHETŐ! Rádiós elérés esetén nincs havi telefondíj, a telefonvonala szabadon marad a beszélgetésekre. A modem sebességének 20-50-szeresével, 24 órán keresztül, folyamatosan kapcsolódhat a világhálóra. Igy levelei másodperceken belül megérkeznek. Saját webservert vagy levélkiszolgálót üzemeltethet és korlátlan számú gépet köthet az internetre. Ha most 2 éves előfizetést vállal, a rádiót (lapantennával, felszereléssel) a valódi ár, nettó 314 ezer Ft helyett mindössze nettó 195 ezer Ft-ért megvásárolhatja. Lehetősége van a készülék bérlésére is. A rádiók alkalmasak arra is, hogy - internettől függetlenül - több telephelyen működő számítógépeit összekapcsolja egy hálózattá. Miklós Terra Kft. 7l00^>' h U V ^,74-501-006 . Fa,74-50,™ E-maW.'^ mintegy 7000-en (82%), a reformátusok száma kb. 1400 (16%). Az összeírás 17 lutheránus és 13 zsidó lakosról tesz említést, ide nem értvén a fehér személyeket. A város már a megvalósulás előtt száz évvel gimnáziumot szeretett volna, de nem kapott rá engedélyt. Az összegyűlt pénzből 1821-ben emeltek új iskolát a belvárosi rk. templom mellett. A tanügyi helyzetre az 1806-ban kiadott, második Ratio Educationis megjelenése után is rányomta bélyegét az a felfogás, amely nem szorgalmazta az iskoláztatást, nehogy a parasztba káros elveket olthassanak. Hites jegyzőnk négy iskola adatait sorolja: a két nemzeti iskolába 235, ill. 92 gyermekjárt, a deák oskolába 53, és a leány oskolába 203 leány gyermekek találtatnak. A szegényebb sorsúak a téli ruhátalanság miatt csak jó időben indultak útnak, de tavasszal és ősszel a libapásztorkodás és más ház körüli munka miatt hiányoztak sokat az iskolából. Színes képet ad a jelentés a szekszárdi vásárokról. Öt országos vásárt tartottak esztendőnként. Az első a húsvét előtti Virág Vásár, a második az Áldozó Csütörtök hetében zajló Áldozót Vásár. A július 2-i sokadalom Sarlósi Vásárnak mondatik, a szeptember 14-i pedig Kereszti Vásárnak hívattatik. Az ötödik a november 19éhez kötődő Erzsébeti vásár volt. Más írásokból tudjuk, hogy messze vidékekről is hajtottak állatokat Szekszárdra, különösen pedig a ló és szarvasmarha vásárok igen nevezetesek. A helyiek ilyenkor szerezték be szükségleteiket a mindenféle tsinyálmányokból, fabrikabéli készítményekből és egyéb természetményekböl is, ahogy arról az ízesen fogalmazott jelentés tudósítást ad. A szerdai és szombati heti vásárok, piacok szokása mai napig fennmaradt. 1829-ben a szomszédos falvakból ilyenkor hoztak lisztet, baromfit, gyümölcsöt és mindenféle főzeléknek valót. Az érdekes olvasmány folytatása előtt annyit említsünk meg Egyed Antalról, hogy gazdag könyvtárában sokat olvasgatott a Perczelekttél tanítóskodó Vörösmarty Mihály. Ezt később meg is hálálta, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként közölte a tudós pap helytörténeti munkáit. Megjelent a Bonyhádról és a Dunaföldvárról szóló tanulmánya, valamint Nemes Tolna Vármegyének topografhiai leírása is. Bár Egyed Antal az 1829-ben összegyűjtött adatokat nem dolgozta fel, ismert munkássága alapján benne tisztelhetjük a honismereti és helytörténetírás egyik úttörőjét. Kaczián János Ódon derű 50. Családok csalárd cselédei /1899/ A nyelvtörténet fenntartotta, hogy a család és a cselédi szavak egy tőből erednek, ami azért nem jelenti azt, hogy ugyanaz lenne, ha valaki a cseléd családja, vagy a család cselédje. Azt persze ma már a kisebbség tudja, hogy a házicseléd a tehetősebb polgári otthonokban végezte (végzi?) a háztartási munkát. Szándékosan nem azt írom, hogy az asszony összes feladatát, mert néha így volt, néha nem, de azért nem minden feladat abban... A Tolnamegyei Közlöny 1899. november 12-én Jövő század cselédkönyvei címmel fantáziált, mondván: „Távolba látó szemeinkkel és ismerve a cselédi erkölcsöket, már is vagyunk azon kellemetlen helyzetben, hogy egyes kiégetett, kitépett urasági cselédkönyv lapot megmenthetünk a nyilvánosság számára." Lássuk! „A folytonos krumpli és savanyó tüdő koszt miatt a könynyen beállható gyomorbetegség elkerüléséért a mai napon kilépek e helyről, ahol különben is inkább a munkára, mint a jó bánásmódra fektetnek súlyt. Sz. Maris szoba-kisasszony. Az úr sokkal kedvesebb, mint az asszony, aki egyáltalában kellemetlen személy. H. Anna szakácsnő. Ha valakit igazán meggyűlölök, azt dr. Kikindás ügyvéd házához fogomcsupa bosszúból ajánlani, ahol a legelevenebb rajkók vannak. L. Mária gyermekkertésznő. Az asszony megszámlálja a kávészemeket, a kenyeret bezárja, a cukorról már nem is szólok. Egy font húsból lakjon jól az asszony, 4 gyerek, akik nem esznek, hanem zabálnak, és a két cseléd, akik elvégre mégis csak emberek. Nem vagyok boszorkány, tehát kiállók. F. Riczi szakácsnő. Az úr, az igen tolakodó, a nagysága pedig örökké simpfel (ócsárol). Az úr egy vén don Jüan, az asszony pedig kiállhatatlan, mert csúnya karaktere van, a gyerekek pedig! Az alma nem esik messze a fájától! A. Anna dada. /.../ A naccsága azért küld el, mert szeretőt tartok. Hát aztán! Biztosan irigyli. De olyan férfi még se akad, aki ü belé szeressön... R. Mari szobalány." Lanius Excubitor
