Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-24 / 37. szám

SZEKSZÁRDI 1999. október 31. VASÁRNAP Egy tucat fiatal a világból Kvízjáték az Európai Unióról Mindig öröm egy újságírónak, ha szekszárdi fiatal sikeréről számol­hat be. Elismerés a szülőknek, a pe­dagógusoknak, ám elsősorban an­nak, aki szorgalmával, tudásával, megszerzett információival élni tud. Bősz Lilla, aki a Közgazdaság Tudományi Egyetem Külkereske­delmi szakának hallgatója nemrég tért haza Németországból, ahol egyetlen magyar résztvevője volt annak a fiatal „csapatnak", akik a világ minden tájáról érkeztek, egy sok tudást igénylő kvíz játék jutal­maként. - Mi is volt ez a játék, és hogy „keveredtél" bele? Németország, mint az Európai • iács soros elnöke az interneten észtül meghirdetett egy euró­pai kvízjátékot, s miután szoktam nézegetni az interneten az Európai Unió honlapját, kíváncsiságból „beszálltam' a játékba. Ez a játék az Európai Unióról szólt, intézmé­nyeiről, dátumokról, események­ről. Ezek hetente, kéthetente, fél­éven keresztül több fordulóban je­lentek meg. - Visszajelzés nem volt, hogy hol tartasz éppen? - Nem, és bevallom őszintén nem is gondoltam rá, egyszerűen érdekelt a játék, a téma, s miután ez az amit tanulok, jó kis erőpró­bának tartottam. Azt sem tudtam, hogy nyerni lehet vele. - S akkor ért a meglepetés... - Méghozzá nagyon kellemes, szinte alig akartam hinni a sze­memnek. Kaptam egy e-mailt, • y küldjem el a postacímemet, t küldik a nyereményt. Azt hit­tem nyertem egy pólót vagy egy könyvet, szóval amit ilyenkor szoktak. Ezután jött az igazi meg­lepetés, egy levél, amelyben az állt, hogy 12 társammal - szerte a világból - megnyertem a kvíz já­tékot, s egy hétre vendégül látnak Berlinben és Brüsszelben. A leve­let nem akárki írta alá, Schröder Úr. Megkaptam a részletes prog­ramot, amelyből kiderült szá­momra, hogy nem akármilyen út elé nézek. Még akkor sem akar­tam elhinni, hogy ez igaz, csak akkor lett valóság számomra, ami­kor Berlinben a Német Szövetségi Kormány sajtóirodájában rögtön egy tájékoztatóba „csöppentem" társaimmal együtt. Ezt a sajtótájé­koztatót a német külügyminiszter és honvédelmi miniszter tartotta, s a téma igencsak komoly volt: a Koszovói válság. - Az egy hét minden eseményét olyan részletesen leírni, ahogy el­mesélted, talán az egész újság is ke­vés lenne, ezért kérlek, foglald ösz­sze a legfontosabb „állomásokat", amelyeket érintettek. - A program nagyon zsúfolt volt, a szervezők szerették volna, ha minél több mindent látunk és hallunk, s mi ezért nagyon hálásak Most visszagondolva sem hiszem másként. Akár a Reistag, akár Potsdamban Nagy Frigyes kasté­lya, minden óriási élmény volt. Megnéztük a Kelet és Nyugat­Berlin átjárást, amely valamikor diplomáciai átjáró volt. Az embe­rek ennek az átjárónak a helyére építettek egy múzeumot, amely a Falról szól, s arról, hogy próbál­tak, milyen eszközökkel átjutni a falon. Ez a kiállítás egy magán­gyűjteményből áll, valamint azok­nak a művészeknek az alkotásai­ból, akik ezt a témát dolgozták fel. -A múlt után a jelenből is kap­tatok ízelítőt.. ? - Egy másik kiállításon a jelenle­gi Németországot láthattuk, párhu­A kvízjáték nyertesei voltunk, még akkor is, ha ez fá­rasztó volt. Először is'óriási dolog volt, hogy nagy embereket láthat­tunk és hallgathattunk élőben olyanokat, akikkel nem minden­nap találkozhat az ember. Megis­merkedhettünk Berlin látványos­ságaival egy kitűnő idegenvezető segítségével. Láthattuk a kelet­berlini részt, amely jelenleg úgy fest, mint egy nagy építkezés. Nagy élmény volt látni a két fél­beszakított fővárost, amint meg­próbálják újra eggyé varázsolni. - Mi volt az, ami téged nagyon megkapott? - Amikor ott voltam, úgy érez­tem, hogy éppen az, amit látok. zamosan mutatva a keleti és a nyu­gati részt. Aztán a két országrészt az elmúlt ötven év tükrében, valamint, hogy az egyik és a másik oldalon hogy működött a propaganda a má­sik oldalról, s hogy ezek milyen for­mában hatottak egymásra. - Brüsszelben is töltöttetek egy napot... - Az óvárosi rész gyönyörű szép, szűk utcák, macskakövek, hangulatos, romantikus, barátsá­gos. A program hivatalos részében előadást hallgattunk az Európai Bizottság házában, amely előadás az Európai Unió intézményeiről, és az aktuális problémákról szólt. - Majd vissza Berlinbe... - Megnéztük az Európa Parla­mentet, ahol a parlament életéről, szerepéről hallgattunk előadást. Aztán az Európai Unió Német Nagykövetségére mentünk ahol a Nagykövetség szerepéről az Euró­pai Unió politikájában kaptunk tá­jékoztatást. Igazi szenzáció volt a Belga Nemzeti Bankban tett láto­gatásunk, ahol egy pénztörténeti ki­állítást néztünk meg. Még attól is különleges volt, mert itt már nyom­ják az eurót, a 15 ország valutájából készült egységes fizetőeszközt. - Lilla! Amint mondtad, nagy emberekkel, történelmi helyszí­nekkel, jövőbemutató előadások­kal, múltat idéző kiállításokkal találkozhattál ezalatt a hét alatt. Tizenkét fiatallal élted ezt meg, akik szerte a világból érkeztek... - Miután éjjel-nappal együtt voltunk, rengeteg információ zú­dult ránk, mindent elkövettünk, hogy az élmény mindannyiunk számára egyformán nagy legyen. Jómagam boldogan használtam mindhárom nyelvet, amit tanulok - németül, angolul és franciául beszéltem társaimmal, s nagyon örültem, hogy ezzel nemcsak saját nyelvtudásomat gyarapíthatom, hanem másoknak is hasznára le­hettem. Érdekes volt látni és meg­tapasztalni, hogy a más-más kul­túrából érkező fiatalok, hogy lát­ják a világot, meghallgatni a véle­ményüket, problémáikat. - Azt mondtad, hogy nagyon ki volt „találva" a ti programotok... - Miután azok, akik megnyer­ték a kvíz játékot, eleve úgy nyer­hették csak meg, hogy birtokában voltak azoknak az ismereteknek, amelyeket a játék szervezői felté­teleztek, így azt tudták, hogy mi az, ami bennünket éppen a tanul­mányaink miatt érdekel. Jóma­gam is arra jöttem rá, hogy amit eddig tanultam az egyetemen, azt most intenzíven együtt láthattam. Természetesen ez kétoldalú dolog, hiszen, ha nem rendelkezem a ta­nulmányaim során megszerzett információkkal, akkor nem élvez­hettem, nem érthettem volna iga­zán a látottakat. Sa s Erzsébet „A DOHÁNYZÁS SÚLYOSAN KÁROSÍTJA AZ EGÉSZSÉGET!" Az 1999. évi XLII. számú, a nemdohányzók védelméről és a dohányter­mékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló tör­vény értelmében a fenti figyelmeztető feliratot 1999. november 1-től el kell helyezni minden dohányterméket árusító üzlethelyiségben, illetve mozgó elárusítóhely kiszolgáló terében. A jogszabály megsértőit az el­járó hatóságok 50eFt-100eFt közötti pénzbírságra (egészségvédelmi bír­ságra) büntethetik. A törvény betartásához a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara - a Magyar Dohányipari Szövetséggel és a Magyar Kereskedelmi Szö­vetséggel együttműködve - segítséget nyújt a dohányárukkal keres­kedő kamarai tagok részére. A törvény előírásainak megfelelő szöve­gű és méretű, öntapadós figyelmeztető matricát tagjaink ingyen átve­hetik az alábbi ügyfélszolgálati irodáinkban: Szekszárd, Arany J. u. 23-25. sz- III. em.; Bonyhád, Rákóczi u. 6. sz.; Dombóvár, Teleki u. 9. sz.; Paks, Deák F. u. 3. sz.; Tamási, Sza­badság u. 54. sz. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom