Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-24 / 37. szám

8 SZEKSZÁRDI 1999. október 24. A MI TÉVÉNK Reflektorfényben: Bóli Gábor Bóli Gábor nagyon korán kezdte a tévézést. Éppenhogy kijárta az általánost Decsen, ahol él, s ahol bekapcsolódott a helyi kábeltelevízi­ózásba. Közben Szekszárdon a „Kereskedelmibe" járt és itt is érettségizett. A decsi televíziózás sokmindenre megtanította, elsősorban ar­ra, hogy milyen sokrétű is ez a műfaj, s miután ott a bemondástól, az operatőri, a szerkesztéstől, a vágói feladatokat is ellátta, így sokol­dalú gyakorlatra tett szert Gondolatok Kovács Tibor győri kiállításához Október 15-én nyitották meg Ko­vács Tibor festőművész, tanár kiállí­tását a győrménfőcsanaki Bezerédj kastély kápolnájában. A festői szép­ségű parkban álló kápolna, több ne­ves festő, szobrász alkotásainak adott otthont. Most a városunkban élő és alkotó művész mutatkozott be a győri közönségnek. A tárlatot, me­lyen 14 alkotás szerepel, Kálmán Imre püspöki biztos, lelkész ajánlot­ta a közönség figyelmébe: „A kiállítás helyszíne önmagá­ban érdekes, hiszen kiemelt térben vagyunk, Istennek szentelt térben, ami szentélyként működött, és nem szűnt meg szentélyként mű­ködni, miután kiállító teremmé lett. Hiszen helyt ad olyan alkotá­soknak, amelyek az embert maga­sabb régiókba emeli, bátran mond­hatjuk, Istenhez emeli. A mai na­pon egyházunk Szent Teréz ünne­pét üli, akit a munka és nevetés szentjének neveznek. Talán ezért találó, hogy ma van a kiállítás megnyitója, hiszen munkát látunk itt, a falakon, a képeken. Foltok és folthalmazok, aminek kisugárzó ereje magával ragadja a belépő embert. A nevetés, a vidámság je­len van a képeken, hiszen jókedvre derít ez a mégoly világos színvilág. -Az érettségi után megszakadt egy időre a kapcsolatod a Tévével. Mit csináltál ez alatt az idő alatt? - Dunaújvárosban jártam főiskolára, de ne­hezen bírtam a távollétet otthonról, s igazán sem az iskolában, sem a koleszban nem talál­tam a helyemet. Abbahagytam, s most a Gá­bor Dénes Főiskolára járok, hiszen ami engem igazán érdekelt és érdekel, az mindig is a szá­mítógép, és az abban rejlő óriási lehetőségek. - S az iskola mellett kezdtél el a Városi Televízióban dolgozni? - Még decsi tévés koromból ismert Kindl Gábor és miután ott bizonyítottam, bizalmat szavazott nekem. - Az, hogy éppen az operatőri „szere­posztást" kaptad, az mitől függött? - Talán attól, hogy mindig is a műszaki dol­gok érdekeltek jobban, az egyéb dolgokat Decsen csak kényszerűségből csináltam, mi­után ott pár fős volt az egész stáb. - A Városi Televíziónál jelenleg egyedül vagy aki kifejezetten a számítógéppel állít­ja képernyőre a különböző műfajokat... - Miután ezt tanulom és ez érdekel a legjob­ban, megtapasztalhattam, hogy milyen óriási lehetőségeket rejt a számítógép. A műsoraján­latokat, a Képújságot, az új magazinok képi szignálját én tervezem meg számítógéppel. - Ha megszerzed a diplomádat a Gábor Dénes Főiskolán óriási lehetőségeid lesz­nek, hogy hogyan tovább? - Mindenképpen szeretnék a Tévénél ma­radni, hiszen ebben a műfajban is óriási lehe­tőségek vannak, ha valaki számítógéppel kí­ván szép és hasznos dolgokat végezni. - Van-e példaképed? Olyan tévécsator­na, ami nagyon tetszik neked? ^^ - Nézem a külföldi adókat, nekem a cW adása tetszik a legjobban, az a példaképem. Olyan látványos, hogy abból igazán lehet ta­nulni, ötleteket meríteni. Jelenleg azon dolgo­zom, hogy ne legyenek a tévében holt idők, hogy ezeket szép, hangulatos, látványos, megragadó képekkel tudjuk kitölteni. - Melyik munkádra vagy büszke, amit az utóbbi időkben csináltál? -A Fotóalbum című magazinműsor képi szig­náljára és a Szüreti Fesztivál reklámspotjára. Sas Erzsébet művész bátran vállalja ezeket az alkotásokat, ugyanakkor úgy érzi, hogy a mozdulat, a szín jobban ki­fejezi a mondanivalóját, mint egy­egy arc, alak konkrét megform^^ sa. Megigéződünk a Napigézői^P mű kép láttán annál is inkább, mi­vel világosként beragyog bennün­ket, melegség tölti el szívünket. Úgy érzem, hogy bármelyikünk állhatna ott a „napigéző" helyében, bármelyikünk elcsodálkozhat, nemcsak a lenyugvó napon, hanem a világmindenségnek a csodáin is. Visszatükröződik az a csoda, ahogy a művész odafordult Istené­hez, odafordult a természethez. Azt hiszem, hogy - mint szentélyben ­az ember valamit vár, nem csak csodálkozni jött ide, hanem gazda­godva akar hazatérni. Önzőek va­gyunk, azt hiszem lehetünk is. A kiállítás megtekintésénél azt kérem a kedves közönségtől, hogy engedje, adja át önmagát a képek üzenetének, hagyja, hogy gazdagít­sa egy gondolattal, egy magunkba nézéssel, egy szép élménnyel. Kér­jük a művészt, hogy máshol, máso­kat is örvendeztessen meg ezekkel az elragadó alkotásokkal.' Kálmán Imre lelkész lentéteiről ad képet, eligazítást. Amikor először szembesültem a ké­pekkel, azon gondolkodtam, hogy mit üzen nekünk a művész. Nagyon aggódtam, mert nem tar­tottam magam méltónak arra, hogy az üzenetet lefordítsam. Hatalom és Megkérdezhetnénk, hogy mi ez a merész vállalkozás, ami elrejti az arcot előlünk? Hogyan lehet ala­kot, portrét konkrét vonások nélkül festeni? Merész vállalkozás, mert valós vonásokkal is kritizálja, mér­legre teszi a műveket az ember. A A halál fája és az élet fája - a Golgota - ami színben megegye­zik, ugyanannak tűnik, ugyanak­kor azonban nagy-nagy ellentét feszül a kettő között. Nem véletlen az elrendezés, hi­szen egy tengelyt sikerült felállítani, ami életünknek a feszültségeiről, el­erőtlenség egyszerre nyilvánul meg ezekben a képekben, mint a művé­szetben általában. Erőtlenség azért, mert a festészet halk szavú, ugyan­akkor hatalom, mert önmagával ra­gad minden alkotás. Ha szembené­zünk vele, mindjárt más régiókba emelkedünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom