Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-10 / 35. szám

549 1999. október 10. r SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Testverek a hataron túlról • • • Immár 10 éves az a kapcso­lat, mely 1989 - ben köttetett Bietigheim Bissingen és Szekszárd között. Ez a 10 év kellett ahhoz, hogy a kap­csolat a gazdasági életben is eredményeket hozzon, illet­ve ahhoz, hogy a két város lakói közül nagyon sokan már barátként látogatnak el egymáshoz. Most ezt a 10 évet ünnepeltük. A kerek év­fordulón számos kulturális program várta városunk ven­dégeit, akik remélhetőleg fe­ledhetetlen élményekkel gazdagodva tértek haza. A több helyszínes jubileumi ünnepség fellépési lehetősé­get adott a testvérvárosi kó­rusnak illetve a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekarnak is. Szekszárd Megyei Jogú Vá­ros polgármestere Kocsis Imre Antal azoknak, akik érezhetően sokat tettek e kapcsolat kialakításáért kö­szönőlevelet adományozott. Persze nem hagyta üres kéz­zel elmenni Manfréd List urat - Bietigheim-Bissingen főpolgármesterét - sem, aki az élményeken és egyéb tárgyi ajándé­kokon túl egy - az őt ábrázoló - portréval térhetett haza. Haász László vá­rosunk alpolgármes­tere hangsúlyozta: az eddigi tapasztalatok azt mutatják, a test­vérvárosokra való „rátalálás" a véletlen műve, s persze külön öröm, ha e véletlen ilyen tartósra sikere­dik. Elmondása sze­rint nem csak a gaz­dasági együttműkö­dést kell figyelembe venni, hisz a kultu­rális és sport progra­mokon való közös együttlét is mélyítheti a kapcsolatot. Haász úr arra a kérdésre, hogy elmondta, ma már léteznek partnervárosi kapcsolatok is, melyek bár hasonló célt szolgálnak, nem oly mélysé­gűek, mint a testvérvárosi kapcsolatok. A vendégek részt vehettek egy reneszánsz királyi lako­mán, táncos mulatságon, de ami a legfontosabb: mélyít­hették emberi kapcsolatai­kat. Szegediné Bodó Ágnes - a hivatal nemzetközi kap­csolatainak referense -, az elmúlt napok szinte minden percét a bietigheimi vendé­gekkel töltötte, és örömmel tolmácsolta a vendégek „ér­zéseit", mely szerint ők szin­te már haza jönnek hozzánk. A „vendégek" szerint a test­vérvárosi kapcsolat éltetője nem más, mint hogy minél többet akarjunk megmutatni magunkból, megismertessük és megszerettessük - testvé­reinkkel - a hazai kultúrát, s hogy képesek legyünk befo­gadni a másságot és élvezni A tízéves évfordulót a Művészetek Házában ünnepeltük lehet e maximalizálni a test- a mások szokásait, vérvárosi kapcsolatok számát, Szél Móni RUPPERT ISTVÁN orgonaestje A Művészetek Háza szeptember 27-i hangverse­nyén Ruppert István orgonaművész a Népek Or­gonazenéje címen szinte az egész orgonairoda­lomba nyújtott betekintést. Nagy örömmel hall­gattuk az orgonairodalom virágkorából, a ba­rokk kor nagy mestereinek műveit, Bach, Hándel, Vivaldi, Sweelinck darabjait. Ezek a vasakaratú férfiak éppoly szívósan uralkodtak a szíveken, amilyen könyörtelenül nevelték ön­magukat és zenéjükből a nagy lelkek hatalma árad. Ők a legkeményebb anyagból faragott jel­lemek a zeneköltők világában. Igazán jó társa­ság. Öröm és felemelő érzés a velük való talál­kozás. Ha Vivaldit hallgatok, arra gondolok, hogy pap létére világelső hegedűs volt, nagy karmester, termékeny operaszerző, az 1700-as évek hangszeres formáinak fejedelme. Maga sem tudta mennyit komponált. Bach nem győzi idézni őt, mint pap a bibliát. Vivaldi ereje, mun­kabírása döbbenetes. Alig, hogy bevégezte a reggeli imáját, máris növendékektől hangos a rendetlen szobája. A tanítás szüneteiben műveit írja, majd haldoklóhoz rohan utolsó kenetet fel­adni, ezután siet az árvalányokból álló zenekarát tanítani, innen az operába vezényelni. Ruppert István a nagy barokk mesterek elhivatott tolmá­csolója. Ezen az esten különösen a Bach-Vival­di átiratával tündökölt és ugyanilyen élményt je­lentett Hándel orgonaversenyének világos, opti­mizmust sugárzó tolmácsolása. Kevésbé tetszett a Bach művek előadása. Az előadó nyilván a ré­gi zene stílustisztaságára törekedett, de itt és most a korszerűség korlátai, a monoton egyhan­gúság az unalom határait súrolták. A barokk kor után az orgonairodalom hosszú ideig jelentékte­lenné vált. Csak az 1830-as évektől a romanti­kusok és e század mesterei fordultak ismét az orgonazene felé. Ruppert István e kor képviselői közül az olasz Bossi és a francia Guilmant Scherzóival remekelt. A költői orgonavirtuoz­itás mesterfokán tolmácsolta e műveket. Hűsek Rezső Kocsis Imre Antal átadaja Pro Urbe díjat Adam Adam Leicht A jubileumi ünnepségen - melyen Szekszárd és Bietigheim Bissingen testvérvárosi kapcsolatát ünne­pelték - Pro Urbe díjat vehetett át Adam Leicht, nyu­galmazott belsőépítész. Adam Leicht 1932- ben szüle­tett Aparhanton, majd 1947- be költözött Bietigheim Bissingenbe. A nyugalmazott orgonaépítő, belső épí­tész fontosnak tartja a segítségnyújtást, azt, hogy aki tenni tud, az tegyen is valamit hazájáért. Gratulálunk! Szél Móni A Liszt Ferenc Társaság szekszrádi csoportja 1999. október 13-án, szerdán este 6 órakor tartja klubestjét a Zeneiskolában. A klubest témája: Liszt: Paganini Etűdök A művekről beszél és azokat zongorán bemutatja: Hűsek Rezső A klubestre szeretettel meghívjuk a Liszt Társaság, a Várostörténeti Klub tagjait és minden érdeklődőt. A belépés díjtalan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom