Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-10 / 35. szám

6 SZEKSZÁRDI 1999. október 10. Érdekli? Bemutatjuk! A sabtonszö^eg; a konkrét tárgyi hutást helyettesíti Két héttel ezelőtti számunkban Kuczkó Péterrel, a Raiffeisen Bank szekszárdi fiókvezetőjével készült interjúnkat olvashatták. A fi­atal bankvezér szintén korosztályába tartozó férfinak adta át a jelképes stafétabotot, s mint mondta, Orbán Árpád vele együtt a Raiffeisen bankban dolgozott, de átigazolt a Marley Magyarország Rt-be, a régi BVK-ba, ráadásul kevesebb pénzért. Vajon miért váltott Orbán Árpád? -Az ember életének irányításá­ban nem a pénz az egyetlen moti­váció. Hozzáteszem, hogy a bankban végzett munkához nem volt feltétlenül szükséges a felső­fokú végzettség. - Hol és mit végzett? - Zalaegerszegen, a Pénzügyi Számviteli Főiskolán, majd Pécsre, a Janus Pannonius Tudományegye­temre iratkoztam MSC képzésre, s hamarosan ismét diplomázom. - Kuckó Péterrel beszélget­tünk arról is, hogy a banki mun­ka óriási stresszt jelent. Nem ez elől menekült egy kicsit? - Nem, hiszen a jelenlegi mun­kahelyem sem mentes a feszültség­től. Igaz, nem ugyanolyan kény­szerek vannak, mint a bankban, de nálunk is teljesíteni kell a tervet, amit egy évre előre készítünk, s a teljesítést számon is kérik. - Azt tudom, hogy a Marley Magyarország Rt-ben dolgozik. Milyen munkakörben? - Beszerzési menedzsernek vettek föl a pályázatom és a több­szöri elbeszélgetés alapján. A vál­tásomnak fontos motiválója volt a kihívás és a lehetőség, amit az állással kaptam. Ez a cég úgy ad­ta nekem ezt a pozíciót, hogy tud­ta: nincs tapasztalatom a beszer­zési területen, sőt termelő cég működési folyamataival kapcso­latos gyakorlatom sincs. Ehhez képest a beosztásommal komoly bizalmat előlegeztek meg szá­momra. Ez nagyon jó érzés! - Mi a munkája? - Korábban a cégnek nem volt beszerzési menedzsere, a beszer­zést - mondhatom - spontán vé­gezték, operatív szinten. Ez azt jelenti, hogy amikor fölmerült egy igény, akkor valaki elment, s a szükséges anyagot ott vette meg, ahol rátalált... persze, ez nem mindenre igaz. A beszerzési menedzsernek az a feladata, hogy kialakítsa a cég beszerzési politi­káját, stratégiáját, s kiépítse a be­szerzési folyamatokat. Tehát egyenként, vagy cikkcsoporton­ként megvizsgálja a beszerzése­ket, kideríti, hogy mindezeket honnan lehet beszállítani, hogy az áruk reális-e, esetleg versenyezte­ti a szállítókat, szóval ez a feladat. - A gyakorlatban ez mit takar az Ön szamara/ - A cégnél dolgoznak olyan munkatársak, akik bonyolítják a beszerzéseket, vagyis ez már nem az én „asztalom". - Az ismert, hogy jó pár éve új tulajdonosa van a cégnek. Ám az valamikor egy szocialista nagy­vállalat leányvállalata volt. A „múltból" vajon érződik-e még valami a cégen? - Nem, semmi. A cég kizárólag nyugati normák szerint működik, két éve új vezető irányítja, s azóta a felépítési rendszer és az arculat, valamint a piaci szemlélet telje­sen nyugatias, s minden szem­pontból a korrekt piaci működést tartja szem előtt. - Bocsánat, hogy megint „anyagiaskodom", de a jövedel­mének állítólagos csökkenése kapcsán fölmerül a kérdés: Ön családos ember? - Nem vagyok családos. Van komoly barátnőm, de még nem jutottunk el arra a szintre, hogy házasságot kössünk. Azt nem mondom, hogy rosszak az anyagi körülményeim, de úgy érzem, hogy amíg nem tudok megfelelő anyagi hátteret felmutatni... - Az mit jelent? - Úgy gondolom, hogy a csa­ládalapításhoz egy lakás minden­képpen kell, egy autó ma már szükséges... Amíg ezeket nem tu­dom prezentálni, nem gondolom, hogy belevágok. - Mindezt a férfinak kell bizto­sítania? - Nem. Nem így értettem, s hozzáteszem, lehet hogy az is elég, ha esélyt látunk mindketten arra, hogy az említetteket közö­sen rövidtávon képesek vagyunk megvalósítani. De ez nincs így, a házasság az embereket olyan kényszer-folyosóba tereli, ami folyamatos lemondásokkal jár, ami konfliktusokat szül. - És akkor annak mi a magya­rázata, hogy olyan munkahelyet választott, ahol kevesebbet tesz­nek a borítékjába, mint az előző helyen? - Az lehet, hogy a bankban rö­vidtávon többet kerestem volna, de itt sokkal nagyobb az előreme­neteli lehetőség. Ha az ember bi­zonyítja a rátermettségét, akkor följebb juthat. De a bankban akár­mennyit bizonyíthattam volna... - Meg kellett volna várnia, hogy a 30 esztendős Kuczkó Pé­ter nyugdíjba vonuljon. - Hát, ebben van igazság. Ott nagyon lapos a szervezet, nem nagyon lehet előre menni. - Nem akarok a pénztárcájá­ban turkálni, de találjon ki egy mértékegységet, s úgy mondja a különbséget Például egy tele­fonasztal árával? - A bruttó fizetésem egy kevés­sel több, mint a bankban volt. Ott másfajta volt a premizálási rend­szer, mint itt, de nem ezt jelenti, hogy anyagi elismerés itt ne vol­na. Ráadásul ez a cég igen támo­gatja az új embereket. Két hét után négy napra kivitt Németor­szágba betanulni, ahol kiváló kö­rülmények között és sok élmény­ben volt részem, s a munkához szükséges tapasztalatokat is sze­reztem. Ja, és megjegyzem, hogy a jelenlegi béremet próbaidőre ál­lapították meg, aminél a banki próbaidőben kevesebbet kaptam. Ami számomra a legfontosabb, hogy a cég megelőlegezte irán­tam a bizalmat, amit én becsüle­tes munkával viszonzok. - Úgy alakult ez a sorozat, hogy egymást követően három harminc év körüli fiatalemberrel beszélgettem. Mindhárman vá­lasztékosan, szabatosan, szépen artikulálva, „ööö"-zés nélkül be­szélnek. Pedig gyakran tapasz­talni, hogy a bemagolt sztereotip szöveget úgy „nyomják", mintha az hatásos és meggyőző lenne, nem pedig elkoptatott, megmo­solyogni való kifejezéstár. - Ezt én is így látom, s önnel együtt állítom, hogy az úgyneve­zett menedzser-képző iskolákban tanítják ezeket a sablonos szöve­geket, amivel a konkrét tárgyi tu­dást helyettesítik. Úgy látorr^P nem igazi értékeket sajátítanak el ezekben az iskolákban, pontosab­ban tanfolyamokon, amelyeken persze, hasznos és jó dolgokat is megtanítanak, például a helyes viselkedéstől a nyakkendő meg­kötésén át efféléket. -Árpád milyennek ítéli a saját stílusát? - Nálunk a cég stílusát kell kép­viselni, amit amúgy is magamé­nak érzek. Igazából mi egy kon­zervatív, szolid cég vagyunk a tra­dícióink miatt is és minden körül­mények között ezt akarjuk képvi­selni. A megjelenésünk is azt tük­rözi, hogy hosszú távon gondol­kodó, megbízhatóság a miénk. - Térjünk át a technikai spor­tokra. Árpád mitfárerkedett? - Igen. Egy éven át a hidasi Rátj^fe Miklós mitfárerje voltam, de idén már ezt a tevékenységet a munka­helyi és az anyagi okok miatt nem folytatom, hanem a szervezési munkálatokban veszek részt s minden versenyen ott vagyok. - Nem félt, hogy utasítása szá­zadmásodpercet késik, s akkor bármi történik? - Soha nem féltem, mert Mik­lóssal remekül dolgoztunk együtt, nagyon biztonságosan vezetett, a kocsi jó és erős volt és négy kerék meghajtásos... és Miklósnak há­rom kisgyermeke van. - Árpádot ki kövesse soroza­tunkban? - Szeretném, ha dr. Bihari Nagy Sándorné, az Egy lépés Alapít­vány kuratóriumának elnökéve ar­ról beszélne, hogy az alapítvány a vállalt célját hogyan tudja megva­lósítani, s hogy boldogulnak a mai viszonyok között. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom