Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-03 / 34. szám

10 SZEKSZÁRDI 1999. október 10. DEMOKRATIKUS FORDULAT Napló a kelet-európai változásokról - alulnézetből Elnézést kérek mindazoktól, akikről írtam és akikről nem. Én már mindenkinek megbocsátottam. 1989. február 18. szombat Az újságíró fog egy marék anyagot (agyagot) a porondra (korongra) dobja, és agykerekét pörgetve-forgatva vázát mintáz belőle. A váza a cikk. A gyengén sikerült vázán még alakítani kell, a közepesen simítgatni, de a jóhoz vétek hozzányúlni! Ám a magyar sajtóvezetés - a cenzúra helyett működő, jobb félni, mint megijedni elv" okán — a jóba is belepiszkál. Hozzátesz, elvesz, kontárkodik. Megjelent a cikkem, a szovjet csapatkivonásokról. Már eleve nem írtam bele a legrázósabb dolgokat, aztán még „korrigáltatták" velem, s végül ők is kihúztak bizonyos .jelentéktelen részleteket"; mellesleg a címét is megváltoztatták - s még így is bombahírnek számít: „Két zászlóalj kivonul Tolnáról!". Mik süllyedhettek itt el, az elmúlt évtizedekben! Milyen témák és milyen tehetségek! Ködbe lökdösött zsenik, akik nem alkudtak meg úgy, mint én, akik inkább nem írtak, minthogy megcsonkítsák a munkájukat. De ha azt akarom, hogy elinduljon a szekerem, pillanatnyilag ez az egyetlen lehetséges út. Azt hiszem, objektív, mérlegelő embertípus vagyok. S még az én szavaim - a valódi történések - sem juthatnak el egy az egyben, még ma sem az olvasóhoz. Pedig az lenne az igazi - a népet nagykorúnak tekintő - sajtópolitika, ha nálam sokkal szélsőségesebb hangok is hallhatók lennének a hazai zsurnalisztikában. Csak azt gyűlöli, attól retteg az ember, ami titokzatos, gyanús, agyonhallgatott. Amiről tud, azt lehet, hogy elítéli, de a félelmetességéből mindenképp veszít. Ha szót kapnak a bőrfejűek, szót kapnak a szekták, fény derül az új ismeretekre szomjas agyakban. Mert az új ismeretek igencsak ráférnének a széles (és hosszú) néprétegekre. (Főleg azokra, akik nem olvasnak újságot.) 1989. február 19. vasárnap Meg kell adni a sorsnak a lehetőséget, hogy eljátszadozzon velünk. Hogy időnként a mélybe taszítson, aztán felemeljen. A hajsza értelmetlen. Mert amennyit nyertünk az események gyorsításával, annyit vesztünk a szervezet fáradásával, kopásával. Hamarabb, korábban érjük el az adott mennyiségű életélményt. Marcus Aurelius-t olvasom. Olvasmányélményeink meghatározóak lehetnek, ha a véletlen, a megfelelő korban, a megfelelő könyvekkel randiztat bennünket. Azért mondom, hogy a véletlen, mert keveseknek adatik meg, hogy egy művelt főnök, pedagógus vagy szülő vezérlete alatt,válogassák meg olvasmányait. (Akiknek megadatna, azok nem élnek vele. Mást akarnak. Mint az élet többi területén. A belvárosi butik tulajdonosának fia versírással próbálkozik, a költőé politikai pályán ténfereg, a politikusét pedig csak az üzlet érdekli.) A véletlen most M. A-val hozott össze, aki arra int, hogy ne rohanjak. Ne kapkodjak, hisz semmit sem nyerhetek, semmit sem veszthetek. A földi pálya véges. Magammal csak annyit vihetek, amennyit hoztam e világba: magamat. Az ember azért mégiscsak igyekszik. Főleg az utódai miatt. Hogy nekik már könynyebb legyen. Hogy ők már ne egy 46 m^-es tanácsi bérlakásban nőjenek fel, parizeren és lekváros kenyéren. Igyekszik az ember, de már nem olyan fejetlenül, nem mindenáron. Ha szabad ezt mondani: okosabban igyekszik. Még mindig szeretne eljutni Amerikába, Indiába, Kínába, de a biztonságos otthon megteremtése már fontosabb a bizonytalan világlátottságnál. Meg kell adni a sorsnak a lehetőséget, hogy lehetőségeket adjon nekünk. Utazásokra, lakásproblémák megoldására stb. így kényelmesebb. S megesik, hogy jobb is. Bár egy kicsi uncsi. 1989. február 20. hétfő Mi tűnik el? Eltűnnek a mechanikus dolgok. A kopó, súrlódó alkatrészek, eltűnnek a jövőben a pályák, a kötél és vasúti pályák, utak és kényszerpályák, cső és drótvezetékek. Eltűnik minden ami közvetlenül, károsan kapcsolódik valamihez, ami túlzottan igénybe vesz, koptat, használ más dolgokat. A járművek légpárnákon, vagy más hasonló elv szerint közlekednek, nem lesznek csapágyak, sebváltók, rugók. A kórházakból eltűnnek a szikék. A sebészek fény- és hanghullámokkal operálnak majd. Drótnélküli, csőnélküli hírközlés és energiaellátás várható. Nem lesznek kulcsok, pénzek, igazolványok. Mindent, amit a táskánkban hordunk vagy a zsebünkben csörög, egy azonosító kártya fog helyettesíteni. Ez jelzi az időt, a hőmérsékletet, a vércsoportunkat, a bioritmusunkat, ezzel mehetünk ki-be a fotocellás ajtókon, ezzel vásárolhatunk, és ez dobban meg a bal felső zsebünkben, ha a megfelelő partner érkezik. Ma szép idő volt. A szélvédett helyeken - a délre néző kövér emberek hasaalján - 2 óra tájban + 26 °C-ot regisztráltak a kalibrált termométerek. A nemrégiben felszerelt, köztéri hőmérős órák Szekszárdon + 19 °C-ot mutattak. Két ilyen van: egy a Korzó áruház előtt, egy az 50-esnél. Egymástól 200 m-re. Gyakran 2 °C-os eltérést jeleznek. Szeretném lefotózni ezt a meteorológiai csodát. 1989. február 21. kedd Fantasztikus, hogy mennyire nem érdeke ^ OTP-nek a pénz forgatása, megfogása. Képesek arra, hogy hetekig, hónapokig egyáltalán ne kössenek üzleteket, mondván, hogy még nem tisztázottak a feltételek, rendelkezésre várnak. És megélnek. Nálunk meg. Nyugaton már rég tönkre ment volna egy ilyen pénzintézet, a 18,5 %-os lakásvásárlási kölcsönével együtt. Országos jelenség lehet ez, vagy csak a tolnaiak ilyen bénák? Bementem január elején, azt mondták 20-a után tudnak valamit mondani. Akkor tudtak is, volt is vevő a házunkra, csak olyan lakás nem akadt, ami nekünk megfelelt volna. Most már lenne az is. De ismét agonizál az OTP: március végéig nem foglalkoznak ilyesmivel (akkor jön valami új ukáz). Leendő otthonunk anyósomék udvarában leledzik. Ez az épület a volt iparos kör. Nyolc W kást alakítottak ki benne - gondolom, a ború után. Van pince, padlás, kamra és egy pici kert is, mindenkinek. A mi házunkat Sípos úr, a kereskedő venné meg. Ő mezőgazdasági cuccokat árusít - a vetőmagtól a permetező gépig, de főleg kerti szerszámokat központi fekvésű házikónkban pazar üzletet nyithatna, özönlenének hozzá a kapavásárlók. Minden amellett szól, hogy létrejöjjön köztünk a megállapodás. Az OTP-t meg lehet, hogy ki is hagyjuk, ha a munkahelytől és a tanácstól kapok kölcsönt. (Éljenek házas életet a jó édesanyjukkal!) Aki e napló könyv alakban való megjelentetését támogatná, az erre szánt összeget szíveskedjék a Kézjegy klub 11746108-20006572 számú számlájára befizetni!