Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-05 / 30. szám

1999. szeptember 5. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 Számos tanulmány és megemlékezés olvasható a Szekszárdot oly színesen megéneklő GARAY JÁNOS költőről, hírlapkiadóról, újságíróról. Még folytathatnánk titulusait, hiszen minden bizonnyal megmaradt volna poétának akkor is, ha pl. családja tervei válnak valóra és orvos lesz belőle. Aprólékos gonddal összeállított életrajza a megyénkbeli Csapó Vilmosnak köszönhető, aki 188l-ben országos pályázatot írt ki a költő életútjának elkészítésére. Az eredményt a Pesti Napló tette közzé; első díjas Ferenczy József Garay János életrajza című pályaműve lett. Szekszárd is megtette a •

agáét, a költő szobrának avatásakor, i98-ban kiadott díszes Garay Album Bodnár István szerkesztésével jelent meg az ünnepi eseményre. Nem szülővárosi elfogultság, ha azt mondjuk; Garay János a maga korában szívesen olvasott és népszerű költő volt. Az irodalmi értékítéletkor csak a hátramadt művek alapján szabad mérlegelni, a nagy kortársak Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály - költészetének ismeretében. Nekünk szekszárdiaknak viszont kötelességünk ébren tartani Garay emlékét. Akár úgy is, hogy bár nem tananyag, verseivel találkozni lehessen az iskolai évek alatt. Kedves emlékem a levéltárban általános iskolásokkal készített szereposztás az Obsitos tanulására. Az Árpádok című ballada-füzérét Vörösmarty olyannak méltatta, mint amelynek nemes tárgya s nyelve szent és magas érzelmeket gyújt az olvasóban s kedvet a szép költeményt könyv nélkül megtanulni. A szülők 1806-ban kötött házasságából 12 gyermek született, közülük hat maradt életben. A legidősebb fiú, János 1812. október 10-én született, a Széchenyi utca-Garay tér sarkán lévő, OTP-székházként ismert épület helyén álló családi házban. Első iskoláit Szekszárdon végezte, majd Pécsen tanult tovább, titokban verselgetve. Az anyagi gondokkal küszködő család Augusz Antaltól kapott segítséget az iskoláztatáshoz. Apja hosszan tartó perbe keveredett, anyja az első óvodákat megelőzve, 1826ban gyermekkertet nyitott, kis lányok gondozását vállalva. Szülői támogatásra alig számítva, Garay a maga erejéből tanult bölcsészetet Pesten, házitanítóként jutva szálláshoz. Ajótollú tehetséges újságíró hamar nyilvánosságot kapott a Honművész és a Regélő című lapoknál, nevét együtt emlegették a hazai literatúra nagyjaival. Nem kímélte magát, sokat dolgozott, rövidre szabott életútja tele volt megpróbáltatással. Első szerelme még házasságkötésük évében meghalt, fiúk csak öt napot élt. Második házasságából három gyermeke született, a családjáról való gondoskodás, a télen fűtetlen lakás, a gyertyavilág melletti éjszakák maradék erejét is felőrölték. I Ódon derű 41. 9 Tanc^Pctcji dörgedelem /18791 Luther ugyan a maga idejében azt mondta, hogy nem szereti gyermekét igazán, aki nem veri meg, de utána negyedfélszáz évvel ezzel már nem mindenki értett egyet. Bájos példa az az Iskolaév kezdetén című olvasói levél, amely a Tolnamegyei Közlönyben látott napvilágot 1879. szeptember 7-én. „Nyílt kérdés a szekszárdi polgári iskola t./isztelt/ igazgatójához. Van-e tudomása a t. igazgató úrnak, hogy osztályainak egyikében a nem kötelezett tantárgyak előadója mily bánásmódban részesíti a tanulókat? Ha valamelyik nem tudja föladványát úgy, mint ő óhajtja, akkor az előtte bitang, ökör, szamár, haszontalan kenyérrontó, hatökrös, címeres ökör stb., ezek a szelídebb kifejezések. Következik ezután, ha nekidühödik, a pofolódzás, taszigálás, öklözés fejre, hátra, de még a pálcának is kijut a maga teendője. A közelmúlt vizsga alkalmával is megbotránkozással tapasztaltuk, hogy egy szegény fiút pellengérre állított, még apját is megnevezte s mintegy megbélyegezte. E fiúnak az volt a bűne, hogy a vizsga előtti napon az ő előadásán 11 órakor jelent meg, amelyet ő maga 11 órára tűzött ki, de azt miért, miért nem, tíz órakor kezdette meg. A vizsga végeztével, hisz ez a gyermek örömnapja, a folyosón végigtaszigálva bezáratta... Ha mindezekről tudomása van az általunk igen tisztelt igazgató úrnak, szándékozik-e e megbotránkoztató s a szülőkre kínos benyomást okozó jelenetek ismétlését megszüntetni? Annál inkább is, hogy iskolájának jó hírneve fennmaradjon, szándékozik-e az illető tanár urat figyelmeztetni arra, hogy a tanítására bízott gyermekek nem marhák, hanem magyar polgárok gyermekei, legyenek azok akár szekszárdi urakéi, akár vidéki polgároké," és akiknek szívük egyaránt fogékony á jó vagy rossznak befogadására? Nem ily kifeje. zések elsajátítására kell szoktatni a gyermekeket..." Az igazgató válaszának nyomát a következő lapszámokban nem találjuk, de furcsa módon a tanár úr sem reagált, jobbnak látták elhallgatni az ügyet. Lanius Excubitor Bezerédj István tapintatos segítsége abban nyilvánult meg, hogy a harmadik gyermek keresztapaságát vállalva küldte adományait. A pályatárs Vachot Imre írta: Garay külsőleg kis termetű, roskatag, beteges, gyenge szemű - de annál szebb lelkű, nyílt jellemű, kedélyes nemes szívű ember volt, csupa barátság és szeretet, hűség és érzékenység, - lelkesült imádója magyar nyelvének.... Bár megkapta kora lehetséges elismeréseit, nélkülözések és betegségek nehezítették előbbre jutását. Fiatalon, 1839-ben az akadémia levelező tagjává fogadták, 1842-ben a Kisfaludy Társaság vette soraiba. író vagyok testestül-leIkestül; az irodalmon kívül nincs állásom s nem is akarom, hogy legyen..., írja válaszlevelében. Széchenyi István javaslatára 1845-ben az akadémia díját kapta Fényes Elekkel megosztva. (A múzeumok szerint sokáig elveszettnek hitt ezüst jutalom serlegét 1987-ben egy magángyűjtőnél sikerült fellelni Bogyiszlón, azóta onnan is elkerült Győrbe.) A korabeli kritikák dicsérték ugyan, de színpadra vitt drámái nem érték el lírai és eposzi műveinek színvonalát. A verselés mellett tananyagként hasznosult irodalomtörténeti tanulmányokat is készített, köztük a Lírai költészetünk késői kifejtésének okairól; A magyar írók s irodalom Pesten ötven év előtt és most című írásokat. 1848-ban lelkes híve a forradalomnak, buzdító verseit nem véletlenül hagyták ki a halála utáni első kiadású összes költeményeiből. Családja tiltakozása ellenére nemzetőrnek is jelentkezett. Egyetemi katedrát kapott és tankönyvet kezdett írni Nyelvészet és a magyar irodalom története tárgyában. A szabadságharc leverése után állását vesztette, az egyetemi könyvtárban szorítottak neki alig fizetett munkát és lakást. Népszerűségét mutatja, hogy betegségéről értesülve, 1849-ben az aradi politikai foglyok is gyűjtést rendeztek számára. Súlyosbodó betegségei közül bénuló keze és gyengülő látása zavarta a legjobban. Utolsó verseit - köztük a Szent Lászlót - betegágyból diktálta. Barátai aggódó levelekkel keresték fel: ...még mindig nem vagy kívánt állapotban érdeklődik 1850-ben Vörösmarty. így, barátom így, pöngesd mesteri lantodat - nagy szükség van arra most biztatja Arany János. Erdélyi János nem szépítette a valóságot: Élő halott löl már a síron innét / Világtalannak más fogá kezed. 1853. november 5-én halt meg Pesten, temetésére kis csapat kísérte az egyetemi könyvtártól a Kerepesi úti temetőbe. Milyen szépen írta Szekszárdról: A hosszú hegylánc, mely másutt kopáran, Vagy zord erdőkkel vad képet mutat, Végig viruló szőlőkkel fölötted, Most is szelíd és nyájas képet ad. Kaczián János Szekszárdi humorka Középiskolában kisegítettem Tibit egy verssel. Barátom rettenetesen udvarolt két cicinek - meg az azokat hordozó hölgyeménynek -, s úgy gondolta, lírikusra veszi a figurát. Egy baj volt csak, hogy nem értett a rímfaragáshoz. Erre kellettem én. Megszültem a libidócsiklandó költeményt, sőt, plusz szolgáltatást is nyújtottam: a sorok első betűit összeolvasva az jött ki, hogy „Évám szeretlek". Ma már nem volna rám szüksége Tibinek, mert itt a számítástechnika. A korszerű PC nem egyszerűen a tekerös számológép és a mechanikus írógép helyettesítője, hanem lényegesen több annál. A hardver- és szoftverfejlesztők már ott tartanak, hogy mobillá teszik a masinákat, melyek az élet minden területén felbukkannak, és az adott feladatot nálunk összehasonlíthatatlanul gyorn sabban és precízebben oldják meg. k Túlnöttek a rabszolgakoron - amikor csupán matematikai és szövegszerkesztési tömegműveletek elvégzését kívántuk tőlük -, s intelligenssé váltak. Értik az emberi hangot, sakkvilágbajnokot vernek, konstruktivista képeket alkotnak, vérpezsdítő zenemüveket komponálnak. És persze remekül írnak. Kezembe került egy prospektus mely mintalevél-gyüjteményt kínál. Üzletieket és magánjellegüeket egyaránt. Tehát mostantól fogalmazni sem kell tudni. Ezek a mintatevelek pont olyanok, mint a levelek. Elég bepötyögni X úr avagy Y úrhölgy helyére, hogy „Háj Pál" illetve „ virágszálam Öblös Maca ", dátum, aláírás, és máris kész a „stílusos " iromány. Kérdés, hogy kinek adja a melót az a beruházó, és kinek adja a kezét az a leányzó, akit mintalevelekkel ostromolnak... A prospektus elején egy mosolygós főnök diktál egy még mosolygósabb titkárnőnek. Vajon mit? Ha szert tett a cég erre a príma mintalevél-kollekcióra... , , . j Wessely J í