Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-10 / 1. szám

5 1999. január 10. R SZEKSZÁRDI YASARVU* tett specialitásokban olyan szép eredményeket érünk el. Minden „egérlyukban" tanítás van — Bár sokan ismerik, beszéljünk még címszavakban a körülményeikről, a tárgyi feltételekről. — Helyszűke, zsúfoltság, kényelmetlenség. Két helyen tanítunk. A Bartina utcában van 3 tanulócsoportunk, a Garay téri épületben nyüzsög a másik 13 osztály. Minden „egérlyukban" tanítunk, de így is vannak vándorló osztályok, akik minden óra előtt „beköltöznek" a technika vagy testnevelés óra miatt éppen megüresedett tanterembe. A nagy menetelők félévenként váltják egymást. Nincs melegítő konyhánk, éttermünk, gyerekeink a főiskolára járnak ebédelni. Készültek a bővítésre, tanterem visszapótlásra tervek, költségvetési számítások. Komoly ígéret hangzott el a megvalósításra. Aztán persze nem jutott rá pénz. De reményeinket nem adjuk fel. Hisszük, hogy ennek az iskolának nemcsak múltja, jelene van, hanem jövője is lesz. Ezért dolgozunk nap mint nap, diákok és tanárok a szülői kör folyamatos támogatásával. Udud Teréz Dr. Babina Ferencné igazgató .YW7/A7Í/-VIS KÖSZÖNJÜK TAMOGATASAT! „Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk" - tartja a bölcsesség. A táplálkozás fontosságát már régen felismerték, napjainkban már a kisiskolások js fújják az egészségünk érdekében elengedhetetlen ételek sorát. Történjen bármi, enni azt kell. Igen ám, de mi van akkor, ha nincs mit, hiszen nincs miből kifizetni a betevő falatot. Az éhezés, a gyermekéhezés problémája jelen van társadalmunkban. Vajon eszünkbe jutnak e az éhezők, észrevesszük-e őket környezetünkben és tudunk-e segíteni? A három évvel ezelőtt városunkban végzett felmérés kimutatta, hogy sok gyerek nem a megfelelő minőségben és mennyiségben táplálkozik. így 3 évvel ezelőtt a szükség igazolta a Szekszárdi Gyermekétkeztetésért Alapítvány létrehozását. Az alapítvány félévente az általános iskolákban kiírt pályázat segítségével dönt arról, hogy az adott félévben kik lesznek azok a gyerekek, akiknek étkezési térítési díját az alapítvány átvállalja. Ők általában a rászorultak közül is a legrászorultabbak. 100-150 gyereket segít támogatás, de sokkal többre lenne szükség, ehhez azonban pénz kell. Az új félév küszöbén állunk és sokunkon múlhat, hogy a következő félévben minden rászorult gyereknek legalább az iskolában biztosított legyen az étkezése. Az alapítvány minden támogatást köszönettel fogad. Aki teheti, kérem segítsen! S.V.Z. smss&UuM otemiKKÉmezTeT6s6KT UAPÍT\AS\ Ssámlmtm: HMmóoi-WWilv-WHHHMHi Iskola a műemlék jellegű épületben Magas mércével alapfokon Városközpont, reggel fél nyolc. Műemlék jellegű épület hatalmas kapuja „nyeli el" a zsizsgő-nyüzsgő, hátizsákos, táskás gyerekhadat. Itt működik, dolgozik Szekszárd legrégibb, legkisebb, és - tagadhatatlanul egyik legnépszerűbb általános iskolája, a Garay János EnekZenei Altalános Iskola. A tanév elején váratlan-hirtelen igazgatóváltás történt, a korábbi igazgató közszereplést vállalt, az egyik szomszédos település polgármestere lett. Dr. Babi•

Ferencné kilenc évi igazgatólyettesi munka után a kollektíva kérésére fogadta el a vezetői megbízást. Ének, rajz, esztétikai nevelés — Fél tanév rövid idő, kivált egy több mint 120 éves múlttal bíró iskolában. Történelmet e helyütt nem mesélhetünk, inkább a jelenlegi népszerűség okait kérdezem. — Minden iskolának megvan a maga specialitása, ami jó, mert így nem olvadunk össze egyetlen szürkeségbe. Mi meglehetősen egyedülállóak vagyunk, mert a kötelező alapképzés mellett a művészetek felé mozdultunk el. Népszerűségünk ennek a profilnak is köszönhető. Meg talán annak is, hogy kicsi iskola lévén 22 osztályunk van évfolyamonként - átlátható, emberléptékű az intézmény. Itt mindenki ismeri egymást, ha másként nem, arcról. A demokratikus szellemiség jegyében a gyerekek érdekei állnak a középpontban. Igyekszünk mindent úgy csinálni, hogy az a diákoknak jó legyen. Persze nem megalkuvások árán, és nem a követelményekből engedve, hanem, hogy a gyerek jól érezze itt magát. Úgy hiszem, ezt sikerül is elérnünk, mert nap mint nap visszajönnek régi tanítványaink, beszélgetnek tanáraikkal, beülnek énekkarra, beszámolnak magukról, aztán továbbmennek. — A művészeti irányultság mit jelent a gyakorlatban? — Az ének-zene és a vizuális oktatás preferált nálunk, így ezeket a tárgyakat és természetesen az idegen nyelveket szaktanárok tanítják már alsó tagozatban is. Illetve vannak erre szakosodott tanítónőink. Van két kórusunk, a nagykórusba ötödiktől járnak, a kicsinyek kórusa 3-4. osztályosokból áll. Van népi tánc csoportunk, sok gyerekünk jár a Bartinába. Alsó tagozaton minden osztálynak oktatunk népi táncot. Oklevelek, díjak érmek — Ha csak a kiállítások, kórusversenyek díjaival mérnénk a sikert, akkor az csak néhány ember munkáját dicsérné igazán. De legalább ilyen fontos, talán fontosabb, hogy az innen vitt tudással tanulóink megállják helyüket a választott középiskolában. A mindennapok sikere, hogy a gyerekek szívesen jönnek iskolába, s csak hab a tortán, hogy az emlí-