Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-20 / 24. szám

8 SZEKSZÁRDI 1999. július 25. 8 „ RÖPÜLNEK A BÁBELI KÓSifcj* DE LELKÜK SZÉPE Babits Mihály harmadfél emberöltővel előttünk pontosan megfogalmazta azt, amit ma is érzünk: az 1925-ben megjelent vers a mi hétköznapjaink szomorú valósága. Talán ezért is fontos számunkra minden, ami a múltból megmaradt, megmenthető, vagy újraálmodható. Talán nemcsak a templomra, hanem minden régi épületre igazak a költő szavai: „aki alkotott/,/ abban híven élt egy régi élet, mely régen álmodott álmokból, s régen remélt reményekből, s régen félt félelmekből kelt elő, s lélekről lélekre száll máig, s lélekről lélekre nő!" Vendégek és itt élők Akik hozzánk látogatnak, többnyire dicsérik a város hangulatát, megmaradt patináját, kellemesnek érzik a vasúttól a Béla térig vezető parkok láncolatát. Hivatalos megítélés szerint is példás volt a városközpont rendezése: a Liszt téren jótékonyan benőtték a bokrok az ezért kapott Hild-érmet. A kevésbé látogatott Felsővárost néhány éve lelkes építészek és fotósok járták be s kitűnő képeik megannyi megőrzött apró részletet villantanak fel a régi házakból - amiket egyébként semmi nem véd a mai, holnapi átépítéstől, modernizálástól. Más azonban csöndes hétvégén végigsétálni kelet-nyugati irányban, s megint más tudni itt élőként, mi ment és mi megy veszendőbe. Számomra az is furcsa, hogy az utóbbi húsz év alatt egyetlen épület sem érdemelte ki sem a műemlék, sem a műemlék jellegű táblát, de az is legendás, hogy a régi, márványba vésett feliratok több, mint fele hibás. (Csak néhány példa: a városházát nem 1904-ben építették át, a Tormay-ház nem akkor épült, a templomot már 1804-ben felszentelték, a Babits-ház sosem volt copf stílusú stb.) Ennél is fájóbb, hogy az 1794 előtt épült Domsits-ház, a Bezerédj utcában álló Bodnár-ház (Petschnig tervezése), az alsóvárosi temetőben az Augusz-síremlék, a Bartina és a Remete utca néhány szép régi háza, vagy a Béla téri volt Szegzárdi Takarékpénztár legföljebb csak szelíd (s valójában bármikor áthágható) helyi védelmet élvez. Már amennyire ilyesmit élvezni lehet, mert például ettől a Bartina utca elején vidáman meg lehetett bontani a századfordulós házsort, a Stuttgart-udvar mellett le lehetett rombolni a múlt századi impozáns borkereskedő házat - Gondolom az eladható tégláért, mert évek óta üresen állt. Talán az egyetlen szerencsés bontás a Béla téri régi iskolaépület volt. Az apróbb emlékek ennél is gyorsabban és nyomtalanul tűnnek el, vagy mennek tönkre. A városháza 140 évig el nem kopott bejárati kilincsét valaki lefűrészelte, ellopta, helyette műronda nyitja az ajtót, pedig van fénykép a régiről. A vízügy épülete előtt évtizedek óta féllábú az egyik acél (vagy öntöttvas) oroszlán. A vármegyeháza kapualjában olajfoltos az egy öl mélységbe nyúló, 170 éves tölgypadló, a másik részét a becsorgó eső eszi. A Szeghy-féle patika század eleji kilincse idén tűnt el egyik napról a másikra. A posta építésekor szétrombolta a szépen faragott galambos kaput, de megígérte, hogy előterében rekonstruálva elhelyezi: ennek már több, mint tíz éve. Száz ilyen példa van... Amikor büszkén mutatjuk a hozzánk érkezőknek a Szentháromság feketepatinás kovácsoltvas rácsát, megsajdul a szívünk az eltűnt - Garay-szobor előtt állt - másikért, s aggódva nézzük a Bartina 48. előtti, semmilyen védelem alatt nem álló harmadikat. A famunkák még veszélyezt^^tebb helyzetben vannak. Frigyes főherceg Gemencbe száműzött vörösfenyő pavilonja bezártan, üresen és szintén védtelenül várja sorsát. A Mérey utca fölötti Czéh-tanyát jóérzésű tulajdonosai példásan óvják, akárcsak a Babits-tanyát, de mindkettőt körbeépítették s a műemlékvédelem számára egyik sem jelent értéket - legalábbis papíron. A kórházi kápolna kívülről szép A Szentháromság szobor kovácsoltvas rácsa - Garayé hova tűnt? A kórházi kápolna külsejében megújhodott, de belseje botrányos elhanyagoltságban várakozik évtizedek óta. A városháza stílustalan szárnya minden itt élőt és ide látogatót botránkoztat. „Szükségen túl" ? „Átkozott, /aki először szükségen túl házat a/ házra rakott, hogy lenne emelet, s aki/ falat védett a fallal, míg betonból és/ betűből és aranyból ez a labirint/ fonódott, mely ma fojtogat..." - mondja megintcsak Babits 1923-ban, de érezzük ismét mi. Aki a '70-es, '80-as években épült lakó1 A féllábú házőrző