Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

f SZEKSZÁRDI 1999. május 30. VASARNAP 16 alkotó kiállítása Őcsényben VI RÁG Az élet és a kiállító művé­szek nagy ajándéka, hogy ar­ról írhatok, ami számomra az egyik legcsodálatosabb do­log a világon, a virágról. Vé­gigkísérte az életemet, s sok­szor a legnehezebb pillana­tokban adott erőt, vigaszt, vi­dított fel, s feledtette a sors kegyetlenségeit. Számomra egy nagytakarítás csak akkor fejeződik be, ha minden vázába virág kerül, s amikor az unokámnak elő­ször elmondtam, hogy kel ki a földből, nő, virágzik azért, hogy mi emberek gyönyör­ködhessünk benne, érzem, — w olyan ajándéka ő a termé­szetnek, amelyet jókedvében teremtett az Isten. Végigkíséri életünket a születéstől a halálig. Vele köszöntjük az újszülötteket, az első áldozókat, az óvó-tanítónéniket, az Édesanyákat, a ballagókat, akik név és születésnapjukat ünneplik. A legszebb és legfőbb dísz, amikor a lány­ból asszony lesz, s vele mondunk köszönetet a felnevelésünkért szüleinknek. Ő az, akivel bocsánatra számíthatunk, akivel szerelmet, szeretetet fejezhetünk ki, aki nélkül sokkal színtelenebb, sivárabb lenne az életünk. Azt mondják, aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Persze ez is, mint minden igazság, csak félig az. Mégis aki virágot ültet, gondoskodik róla, lesi növekedését, örül a virágzásának az talán nem hord kést a zsebében, s a meg­bocsátást is ismeri. Ez a kiállítás, amelyben most gyönyörködhetünk, többszörösen is rendhagyó. Amatőr és hivatásos alkotók fogtak össze, hogy megmutassák, ők hogyan lát­ják a teremtés egyik legcsodálatosabb művét, a virágot. Festették, gyúrták, raj­zolták, égették, faragták, vésték s mégis az maradt, ami volt: CSODA. Ezek a virágok a kiállító teremben a legszebb érzéseket hordozzák magukban, alkotóik legvidámabb vagy legszomorúbb pillanataiban születtek meg. Ami­kor úgy érezték túlcsordul szívükben az öröm, a bánat, a boldogság, a félelem, akkor többet mondanak el bármilyen formánál, tárgynál. A lélek legbelsőjét mutatják, s ábrázolásuk sokfélesége ellenére, ugyanazt lát­érezzük. Melegséget, szeretetet, illatot, fényt, finom színeket és formákat. Velük, a virágokkal üzenni is lehet. Valamikor megvolt a szigorú szabálya, hogy melyik virág mit jelent. A mai rohanó kor embere, mint oly sok más szo­kást, ezt is elfelejtette, ám a lényeg, hogy megmaradt a virág iránti rajongás, tisztelet. A kiállítás, amelyet láthatunk, 16 alkotó üzenete, azoknak az üzenete, akik műveikkel a jó felé kívánnak terelgetni bennünket. S mennyire ránk fér, em­berekre! Acsarkodunk, könyöklünk, gáncsoskodunk, méregbe mártott nyelvvel bánt­juk egymást, rosszindulatú, féltékeny, irigy világ, amiben élünk. Minden em­beri értéket elhomályosít a pénz, a hatalomvágy, az értéktelen tárgyak felhal­mozása. Közben elmegyünk az élet szépségei mellett, mert sem időnk, sem erőnk nem marad rájuk figyelni. Halljuk meg az Ő üzenetüket. Gyönyörködjünk az Ő virágaikban, s gondolkoz­zunk el, nekünk hol, mikor, kinek kellett volna egy szál virágot átnyújtanunk. A kiállító művészek és közönségük Sas Erzsébet Bizonyosan e díjaknak is köszönheti, hogy Európa számos országában kon­certezett, többek közt Ausztriában, Szlovákiában, Romániában, Németor­szágban, Franciaországban, Luxemburgban, Olaszországban és Finnország­ban. Természetesen fellépett a budapesti Tavaszi Fesztiválon, a chartresi, a bourgesi és a ravennai orgonafesztiválokon. Deák László nemzetközi karrierje bizonnyal nemcsak a csillagokban van megírva, és nemcsak a szerencse segíti. Tehetsége, szorgalma, céltudatos ki­tartása emeli őt az elhivatott, elkötelezett, mélységes hivatástudattal rendel­kező művészek közé. Már gyermekkorában, a szekszárdi zeneiskolában Hűsek Rezső növendékeként kitűnt tehetsége, szorgalma. Gyorsan tanult és minden évben hatalmas anyagot végzett. Zenei pályáján kiváló mesterek egyengették pályafutását. A Zeneakadémián két tanszakon szerzett művész diplomát. Zongoraszakon Jandó Jenő, orgonaszakon Gegely Ferenc növen­dékeként kapott kitüntetéses diplomát. A zeneakadémia befejezése után fel­vételt nyert a párizsi Konzervatóriumba, ahol jelenleg is továbbképzi magát. Versenyekre, szereplésekre kemény munkával készül fel, de ezek a felkészü­lések nemcsak egy-egy fellépésre szorítkoznak. Nála ez szünet nélküli élet­formát jelent. Hur Ez év április 25. és május 1. között tartot­ták a biarritzi „André Marchal" nemzet­közi orgonaversenyt. A kötelezően előírt hatalmas versenyanyag között Buxte­hude, de Grigny, Bach, Cézár Frank, Boelly, Eschaich és Messiaen művei sze­repeltek. Már a részvétel is sikernek szá­mított e versenyen, olyan nehéz váloga­tás után jutottak be a versenyzők. A fran­cia, német, spanyol, luxemburgi, brazil és magyar indulók közül a verseny nagy­díját Deák László nyerte el. Sorrendben ez már a hatodik nemzetközi verseny, amelyen Deák László a díjazottak között végzett. így: 1993-ban a Nemzetközi Liszt Ferenc orgonaversenyen a második lett. 1994-ben a Grand Prix de Chartres Nemzetközi Orgonaversenyen ugyancsak a második díjat nyerte el. Sikeresen szerepelt 1998-ban az odensei nemzetközi orgonaverse­nyen. Ugyancsak 1998-ban az UNISAPretoria-i orgonaverseny 3. díjasa, va­lamint a zsűri különdíját is megkapta. A párizsi UFAM nemzetközi orgona­verseny első díját a zsűri egyhangú határozata alapján nyerte el. „A virág" DEÁK LASZLO orgonaművész nemzetközi diadalútja

Next

/
Oldalképek
Tartalom