Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-30 / 21. szám

8 * SZEKSZÁRDI VASARNAP 1999. május 30. Hangulatos fesztivál volt ^a^Waro woK o fr\ni/aKAmoni/ Gazdára vár a főnyeremény Kilencedszer hívta pünkösdölni, ezúttal is felejthetetlen fesztiváljára, a sörcsarnokká „nemesedő" városi sportcsarnokba a megyeszékhely és a környék közönségét a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület. A kultúra és a sör tartalmas találkozóján minden együtt volt ahhoz, hogy jó hangulatban töltsék el szabadidejüket az emberek, barátkozzanak, szórakozzanak, étkezzenek, megismerjék a velük és a mellettük lévő nemzetek kultúráját, a nemzetközi nyelv, a zene és a tánc által. Ezúttal sem volt titkolt a hídverés szándéka. Sok minden szolgálta ezt. Szoboravatás, kamarazenekari találkozó a budapesti Instrumenta Nova Kamarazenekar remek előadása, Kiss András hegedűművész pazar játékával, a nehezen felejthető bautzeni zenészek és a szép cseh majorett leányok közös produkciója, a Deutsche Bühne Ungarn élményt nyújtó operettgálája. De említhetjük a huszonhárom hagyományőrző német nemzetiségi együttes, illetve fúvószenekar délutánokat betöltő, fejlődésről, a modem irányzatokat követő előadását, vagy éppen a szívet-lelket gyönyörködtető utánpótlás vasárnap délelőtti táncosmatinéját is. Ide sorolhatjuk a „világi örömöket okozókat", a vidámparkot, a kirakodóvásárt, a sörkertet a hideg italokkal és az ínycsiklandó étkekkel, de e körbe tartozik a gyermeklabdarúgás is, ami már hagyománnyá vált Pünkösdi Baktai Kupa néven. És ha már a sportnál tartunk, akkor ide soroljuk a meglepetés erejével hatott malacfuttató versenyt is. Akinek malaca volt, nyert. A léleknek is megadták, amit megkívánt e szép ünnepen. Püspöki misét celebrált Mayer Mihály megyés püspökünk, majd a Szent István Házban megszentelte az udvart és az épület falán elhelyezett emléktáblát, amelyen azok nevét örökítették meg, akik hozzájárultak a ház kialakításához. Nem köveket és nemcsak a márványtáblát áldotta meg a püspök úr, hanem mindazokat a személyeket, közösségeket és mindazt a tevékenységet, amit a Szent István Házban folytatnak németek és magyarok. Majorett felvonulás A tartalmas, jól szerkesztett programból ezúttal a pünkösdhétfői produkciókat emelném ki: a profi Bartina Néptáncegyesületet - nem hiszem, hogy a Méhkeréki legényest fergetegesebben járja még valamelyik csoport Magyarországon -, ugyancsak az elismerés hangján kell szólni a Debreceni Konzervatórium Rézfúvós együttesének igényes, remek műsoráról, és a mintegy nyolcszáz főnyi közönséget ezúttal is meghódító » Menyasszony a sörsátorban szegedi Molnár Dixieland Bandról. Mindennél beszédesebben jellemzi muzsikájukat az egyik iljú debreceni zenész véleménye: „Ki kéne tiltani őket Magyarországról, mert akkor rájönnek, így is lehet zenélni." Nagyszerűen szórakozott a közönség s a szólók, a remek ir rovizálások után tapssal ji mazta az előadókat. A négynapos pünkösdünnep részét jelentették a hangulatos, teltházas svábbálok és a kiváló zenekarok. Érdekes szokás kezd divatba jönni: a városban zajló lakodalomból megszöktetik a menyasszonyt a svábbálba. Most sem volt ez másként. Lengyel Zsanett és Balogh Zoltán ünnepében osztozott a fesztivál közönsége, a negyedórányira lakodalommá váló svábbálban. Utánuk egy másik pár is megjelent a rokonság videokameráinak kíséretében, hogy megörökítsék-bemutassák az iljú párt a közönségnek. Hírlik, sióagárdiak voltak. A Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület köszönetet mond mindazoknak, akik jelen-