Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-05-02 / 17. szám

4 S SZEKSZÁRDI VASAKMAP 1999. május 02. A Ml TÉVÉNK Reflektorfényben: Hauszer Edit Kedves Olvasóim! Nagy örömömre szolgál, hogy a MI TÉVÉNK című sorozatunk, egyre nagyobb olvasottságnak örvend az Önök táborában. Ez a visszajelzés igazolja az újság szerkesztőjének jó kezdeményezését, miszerint, minden televíziónéző szívesen olvas azokról, akik napról napra otthonában „vendégeskednek" a képernyőn keresztül. Sorozatunk mai tévés egyénisége: Hauszer Edit, szerkesztő-műsorvezető, akivel két éve találkozhatott a néző előszőj, s aki egyéb jó tulajdonságai mellett a hihetetlen átváltozások „mestere". - Edit! Így farmerosan pólóban, nyakadban ezzel a kis kendöcskével, teljesen natúr arccal elvesznél a másodikos gimnazisták között. Ám ha a tegnap esti Híradó műsorvezetőjére gondolok, aki elegáns kosztümben ízléses sminkkel az arcán - mint a legnagyobbak -, profin vezette le a fél órát, szinte hihetetlen, hogy az is Te voltál... - Szeretek átváltozni, játszani. Számomra már általános iskolás korom óta a színészkedés valahol egy álom volt. Vonzott és ma is vonz a játék, s nem titok, hogy színész szerettem volna lenni. - Mi, vctgy ki akadályozott meg abban, hogy beteljesüljön az álmod? - Amikor elvégeztem az általánost, s már olyan középiskolába szerettem volna menni, ahol közel kerülhetek majd ehhez a gyermekkori álmomhoz, senki nem rajongott az ötletemért. Sem a szüleim, sőt később a gimnáziumban, amikor szóba került, a magyar tanárom sem. Abban az időben pedig már Kazinczy versenyekre jártam, s szinte minden iskolai és más ünnepségen szavaltam. - S mikor lépett be az életedbe a Televízió? - Rögtön érettségi után. Magyar tanárom, Brunn János tanár úr - az I. Bélában érettségiztem - és Kindl Gábor beszélgetésének „eredményeként". Akkor úgy gondoltam, s ezt azóta sem bántam meg, hogy a televíziózás jó előgyakorlat lesz számomra. - Milyen volt a kezdet? - Szerencsémre a tévét megelőzően is sokat voltam színpadon. Verset mondtam, táncoltam, énekeltem, zongoráztam. Mégis ez valami egészen más volt. Hírszerkesztőként és hírolvasóként kezdtem, s nagy szükségem volt segítségre, amit a POP TV-ben Kindl Gábortól és Szél Mónitól meg is kaptam. Ő nemcsak jó, segítőkész kolléga volt - s mai is az -, hanem ez alatt a két év alatt benne barátnőre is találtam. - Bármilyen fiatal vagy, sugárzik az egyéniségedből a következetesség, az elszántság... - Sosem tettem le arról az álmomról, hogy egyszer még átlépem a Színház és Filmművészeti Főiskola küszöbét. S azt is tudom, hogy ez nem csöppen az ölembe. Jelenleg a Teleschola Televíziós Iskolát végzem Budapesten, ahol jó szakemberek kezében tudhatom magam, akiktől sokat tanulhatok. Ez az iskola jogosítványt ad arra, hogy bármelyik televíziónál elhelyezkedhetek, ám lehet, hogy a fent említett főiskola indít egyszer egy szerkesztő-riporter szakot. A helyi televíziózásban mi számodra a legfontosabb? - Az, hogy minden feladatban kipróbálhatom magam. Ez nagyon fontos, hiszen csak így derül ki számomra, hogy melyik az a műsor - formailag-tartalmilag ahol jól érzem magam, amelyben a legjobb formámat tudom hozni. Úgy gondolom, ez azért fontos, mert a néző is érzi, hogy aki a képernyő mögött dolgozik, mennyire érzi magáénak a műsort. - Van igazán kedvenced? - A kedd és a csütörtök délelőtt az enyém ez a Szekszárdi Délelőtt című műsorból a Babaház és az Őszidő. Szeretem, de igazából a kívánságműsorokban lubickolok. Ez a vasárnapi kívánságműsor vidám, fiatalos, lendületes, improvizációra ad lehetőséget. S nehogy kifelejtsem a másik nagy kedvencemet, a Híradót. - Példaképed? ^B - Konkrét példaképem nincs, de vannak olyanok, akiket nagyon szeretek. Akikre felnézek, s akiktől sokat tanulok elméletben és gyakorlatban azok a Teleschola iskola tanárai. S akinek ezen a pályán a legtöbbet köszönhetek, aki az indulás óta bíztat, ösztönöz, s hagyja az egyéniségemet kibontakozni, az Kindl Gábor. Sas Erzsébet Nagy Bandó Andrásék a férfinapról Ha fordított napot tartanánk az egész országban Ügy tudom, hivatalosan még nem deklarálták, hogy április elseje a férfinap, illetve az apák napja. Ez a naptárba sem került /még/ be, a dátum alatt egyelőre a Hugó névnap díszeleg csak. Ennek ellenére sokan megünneplik az apák napját, de a férfinapot is. Vajon hogy vélekedik erről a feljövőben/?/ levő ünnepnap szükségességéről Nagy Bandó András és felesége, Juli asszony. A kqrdések a férfinapra vonatkoztak, s az elsőre Juli asszony I válaszolt. - Mi a véleményed, hogy újabban a nőnap után szabadon Jérfinapot is tartanak? Juli, szükség van erre? Így egyenjogúsodnak a férfiak? -Nem tudtam, hogy április elseje férfinap, de ha így van, jó dili. Szerintem nem is lenne szükség külön férfi- és nőnapra, mert ez olyasmi, amit egész évben "ünnepelhetünk", vagyis természetesen élhetjük meg. Az április persze van olyan bolondos és szeszélyes, mint a legtöbb férfi, úgyhogy tőlem lehetne férfinap az elseje, de én Andrást juszt sem köszöntöttem meg, inkább a többi napon /is/ számítok a férfiasságára. Mivel ő is így van a nőnappal, így vagyunk egyenjogúak. - András! Neked mi a véleményed a férfiak ezen ünnepléséről? Nem zavar, hogy éppen április elsejét nevezték ki erre az ünnepre? - Először is: nem tudom, mi találtuk-e ki magunknak ezt az időpontot, vagy nekünk választották a nők? Ha az utóbbi történt, elfogadom némi kritikai jelként, ha magunknak választottuk, akkor meg azt mondom, jellemző ránk, pont egy ilyen tréfás napra tettük ünneplésünket, ami már önmagában is vicces. Általában mi a véleményed az ünnepekről. Számodra melyik a legszebb? - Én az ünnepeket várni szeretem, aztán nagyon szomorú vagyok, amikor véget érnek, mert valami befejeződött. A férfinapot nem tudom komoly ünnepként megélni, tehát ezzel nem leszek így. Az igazi ünnep az más! Például '97-ben, amikor az 50. születésnapomat ültük a barátaimmal, az előtte levő heteket lázas készülődésben éltem végig, ám a szülinapom utáni napokat nagyon üresnek éreztem. Hogy van-e legszebb ünnep? Kapásból a karácsonyt kellene mondanom, lévén akkor együtt lehet az egész család, ajándékozunk, s időt szakítunk egymásra... de ez is csak az egyik szép ünnep. Mindig az a szép, amelyikre készülődünk. - Ha lenne hozzá hatalmad, akkor Te még milyen ünnepet iktatnál be flB életünkbe? - Nem szeretem a hatalmat és nem terveznék, kötelezővé meg semmiképpen nem tennék ünnepeket, ilyenekben volt részünk az átkos négy évtizede alatt. De ha lehetne valami jót kieszelni, akkor az április elsejét inkább arra használnám föl, amire a középiskolások: fordított napot tartanának az országban. Amikor is az állampolgárok diktálnának az ország vezetőinek. Szerintem ezt ki kellene terjeszteni akár évtizedekre is... - Az Olvasók kíváncsiak Rád! Mi mindent csinálsz mostanában, mik a terveid? - Sajnos - hála istennek - túl sok a fellépésem, szinte csak ez köti le'minden időmet - utazásokkal, rengeteg autózással. Jó is, rossz is! Mert ezer más dolgom van - lenne! --, de képtelen vagyok a magam urává válni, és ez egy idő után idegesít. Már szinte kiadásra kész a Családi szókincstár című gyermeklexikonon, de képtelen vagyok befejezni. Ebben készülődve az ezredfordulóra - 2000'kétsoros vers lesz, minden címszó lényegét fogalmazom meg ebben a formában. De a gyerekek is kapnak két kipontozott sort, hogy ők is próbára tehessék magukat, sőt, minden címszó mellett lesz egy üres négyzet, amelybe illusztrációt rajzolhatnak a címszóról. Végül pedig pályázhatnak, és a legjobb kétsorosok és rajzok bekerülnek abba a könyvbe, mely ennek a játékos könyvnek a végeredményeként jelenik meg. Remélem, karácsonyra ki tudom adni. -András, Te megköszöntötled Julit a nőnapon? - Minden napot nőnapként élek meg, és ha tehetem, virággal érkezem haza. A nőnap nem egy tehertétel, fontosnak tartom, hogy ezen a napon is kifejezzük szeretetünket, de az sem mellékes, hogy ne a nőnap legyen az oka a figyelmességünknek, ez legyen a mindennapos „kötelességünk". V.fforváth Mária