Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)
1999-04-18 / 15. szám
^ SZ EKSZÁRDI 1999. április 11. VASARNAP 7 Rádiós expedíció Palesztinába A hivatalos Palesztin álláspont szerint rövidesen szeretnék kikiáltani az önálló Palesztin államot. A rádióamatőrök azon szervezete mely egyes területek önállóságát hivatott (rádióamatőr szempontból) eldönteni, nem várta meg ezt a hivatalos aktust. Miután sorra alakultak meg az önálló Palesztin hatóságok és funkcionál a Távközlési Minisztérium, - mely jogosult a rádióamatőr adóengedélyek kiadására, - február elsejétől Palesztina önálló rádióamatőr körzetté nyilvánították. Az új körzetbe több országból is szerveztek expedíciót, aminek célja minél több összeköttetés létesítése a világ rádióamatőreivel. Egy négyfős magyar csapat is verbuválódott két győri (Pitman Zoltán, Felbert Gyula) és két szekszárdi (Hudanik Antal, Weisz László) részvételével. A főszervező Zoli volt, (aki ugyan győri lakos, de a Szekszárdi Rádióklub tagja) két hét alatt leszervezte az utat (elvi adóengedély, szálloda, repülőjegy, utazás stb.), így február 22én neki vághattunk az útnak. Aki járt már Izraelben az tudja, hogy a ki és beléptetést nagyon komolyan veszik az ottani hatóságok. A repülőgépen ki kellett tölteni egy űrlapot. Mi naivan beírtuk, hogy a „Tranzit Gá« 'ba" megyünk. Mikor az útlevélkezelő ezt lelátta, kikerekedtek a szemei, és megkérdezte: Mi az hogy tranzit? Gáza az itt van (mármint Izraelben). Ennek örömére rögtön félreállítottak minket és egy jó negyed órába telt amíg elmagyaráztuk, mit is akarunk mi ott csinálni. Tel A mecset és a Távközlési Minisztérium közvetlen szomszédok Brivból két helyi rádióamatőr kísért le minket a Palesztin határig, ahová este fél kilenckor értünk. Szinte vaksötét, semmilyen eligazító tábla, csak úttorlaszok, szögesdrótok, bódék. Félórai bóklászás után megtaláltuk az átkelőt. Itt az Izraeliek visszafordultak. Jött egy másik taxi, ami a két határ közötti semleges zónában közlekedik, (ez kb. 300 méter) és 5 amerikai dollárért 300 métert taxiztunk. Ezután következett a Palesztin határőrség. Este kilenc óra, álltunk a nagy semmi közepén, a határőrrel nem bírtunk kommunikálni. Szerencsére éppen akkor kelt át a határon egy magas rangú személy (másnap láttuk a TVben), aki segített nekünk. Taxit szerzett és előkerített egy fiatalembert, akinek a külföldiek útbaigazítása volt a feladata. Még időben érkeztünk, mert aztán bezárta az irodáját és eljött velünk a 10 km-re lévő Gázába, egész a szállodáig. Másnap reggel Anti és Gyula nekiálltak az antennák telepítésének, Zoli és én pedig elmentünk a Távközlési Minisztériumba megszerezni az adóengedélyt. A minisztériumban a miniszterhelyettessel mintegy fél órás eszmecserét folytattunk. Elmondta, hogy járt már Magyarországon és jól érezte magát (jó pont nekünk), majd utasította a beosztottjait; állítsák ki számunkra az okmányokat. Pecsétes papír azonban még nem volt a kezünkben, azt csak délutánra ígérték. A városban járva megállapítottuk, hogy a közbiztonság jó. Az emberek mindenütt barátságosak és segítőkészek. Sokan tudnak legalább pár szót angolul. A Gáza övezetben 1. 2 millió ember él, Gáza kb. 400 ezres város de nincs tömegközlekedési eszköze, gyakori teherszállító eszköz a csacsifogat, és rengeteg a taxi (taxióra egyikben sincs), a taxisok rádudálnak a gyalogosokra, így invitálják őket a beszállásra. Az egész város csupa dudaszó, amit csak a müezzin imára hívó szava tud túlharsogni a minaretekre felszerelt hangszórókon keresztül. Nagyon sok a romos vagy üres telek és ezeket szemét és törmeléktárolónak használják. A törmeléket még a tengerpartra is lehordják. Ételeik finomak, már az a kevés amit volt alkalmunk megkóstolni. Ugyanis az ott eltöltött egy hét alatt jobbára gyümölcsöt, vitaminokat és vajas pitát (az arabok jellegzetes lapos kenyere) ettünk. Hiába a pénz nagyúr. Találtunk egy olcsó étkezési lehetőséget is, az utcán sütött „falafet" nevezetű kisütött csicseri borsót. A városban hogy rengeteg 10-12 év körüli gyerek csatangol, illendően előre köszönnek az idegennek, és borzongva nézik, hogy míg ők kabátban vannak, mi egy pólóban is el tudjuk viselni a „kellemetlen" 25 fokot. A szállodák környékén utcagyerekek csapatai tanyáznak. Ismerkedési módszerük nagyon egyszerű: Egy kérdés, „How are you?" (Hogy vagy?), majd minden további átmenet nélkül: „Gimme money" (Adjál pénzt). Nálunk mindenesetre nem jött be. Délután sötétedésig szereltük az antennákat. Sietni kellet, hogy este már forgalmazhassunk, és ne veszítsünk el egy teljes éjszakát. Este 3/4 8-kor üzemképes volt az állomás. Az időzítés kiváló volt, mert este nyolcra beszéltem meg randevút a feleségemmel és a lányommal. így nyolckor felhangzott az első magyar palesztinai expedíció hívójele: E44/HA1AG és az első öszszeköttetés szekszárdiakkal történt. Elmondtuk, hogy minden rendben és értesítsék mindenki családját. Míg a fiúk adtak a kulináris élvezeteknek addig én több mint 300 USA állomást „gyártottam". Óriási volt az érdeklődés. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egyszerre több százan beszélnek az embernek, amiből ki kell mindig egyet szűrni, aki jól csinálja az percenként 4-5 állomást tud naplózni. Ez hosszútávon kemény munka, de nagyon élvezetes (Anti alig várta hogy a helyemre ülhessen). Másnap befejeztük az antennák telepítését és immáron két adóval tudtunk egyszerre üzemelni. Délutánra megkaptuk a pecsétes papírunkat, meglátogattak minket a minisztérium tisztségviselői, Zolit és engem meghívtak kávézni. A rádióamatőr egyfajta „önkéntes diplomata" is, és ahol tud segít és összekötő kapocsként szerepel. Ennek megfelelően sok információt közöltünk velük, különböző távközlési szabványokról, ajánlásokról és felajánlottuk, hogy összehozzuk őket a HIF-el, a magyar hatósággal, amit örömmel fogadtak. Innentől kezdve a napok kezdtek egybefolyni. Két ember rádiózott, kettő pihent. Ez napi több mint 5000 összeköttetést és 4-5 órai alvást jelentett. A hét vége táján, egy holland barátunk révén, aki karbantartotta az Internetes honlapunkat, folyamatosan kezdtek érkezni a visszajelzések az expedícióról. Nagyon sok pozitív visszhangot kaptunk a világ minden tájáról, ami tovább fokozta "harci kedvünket". 7 nap nonstop üzemelés után több mint negyvenezer összeköttetést sikerült naplóznunk, ami minden várakozásunkat felülmúlta, így az utolsó nap elégedetten bonthattuk le az állomást. Visszafelé megjártuk ugyanazt az utat, de most az izraeli határőrök vizsgáltak meg minket nagyon alaposan. Az öszszes készüléket, de még a ventillátort is be kelCsacsi fogat - 25°C - nagykabát lett kapcsolni, hogy működik-e és nem bomba van benne. Ezután már csak egy tortúra volt hátra: átjutni a reptéri biztonsági rendszeren. A gépünk 5.45-kor indult, így már hajnali 2.45-kor beálltunk a sorba, hogy kikérdezhessenek. A kikérdezést fiatal 18-25 éves hölgyek végzik, akiknek ez egyfajta katonai szolgálatnak felel meg. Egy utassal átlag 10 perc alatt végeznek, esetünkben ez egy és negyed óra volt. Végül ezen is túljutva szerencsésen hazaértünk a család és az ismerősök nagy örömére. A rádióamatőr társadalom részéről az óta is rengeteg elismerést kaptunk. Az Interneten közel ötvenezren voltak kíváncsiak az expedíciót bemutató honlapra: http://www.okdxc.cz/e44/index.htm Végezetül szeretnénk köszönetet mondani a feleségeknek, családtagoknak, barátoknak a támogatásukért, valamint az anyagi hozzájárulásért a különböző szervezeteknek (NCDXFUSA, GDXF-Németország, OKDXCCsehország, Anico KFT- Nyíregyháza, Rádióvilág KFT- Budapest) és helyi vállalkozóknak: Oktel KFT, Rezon KFT, Tarr KFT, Tolnai Extra, Zsoldos Elektronika. Weisz László >
