Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-28 / 12. szám

6 * SZEKSZÁRDI YASAISYAI* 1999. március 28. Érdekli? Bemutatjuk! A jogi- és a gazdasági ismeretek is részei az általános műveltségnek Két héttel ezelőtti számunkban mutattuk be dr. B. Tóth Mihályné dr. Pasztarak Erzsébetet, aki a megyei kórház főorvosa, a Karitász szekszárdi csoportjának vezetője - miután fiatalokról is beszélgettünk - azt kérte, hogy kövesse őt e hasábokon Lemle Béláné, a Garay János Gimnázium igazgatója, s beszéljen a fiatalok neveléséről, a gondokról és az örömökről. Máris előre kell bocsátanom, hogy volt mondanivalója az igazgató asszonynak, ám sajnálattal közlöm, hogy terjedelmi korlátok miatt beszélgetésünknek csupán töredékét van módom közreadni. - Azért mutatom ezeket az utóbbi években megjelent könyveinket, mert számunkra nagyon fontos, hogy a mai diákok is megismerkedjenek az iskola múltjával. Az értékek ilyen módon való összegyűjtése - azon felül, hogy gyönyörűséggel tesszük - fontos feladatunk, hiszen a következő generációknak átadni lényeges és megtisztelő feladatunk. - Valóban igényes könyvek... Emlékszem, hogy mintegy ti: évvel ezelőtt egyik kollegájával, Mester Lajosnéval tanulmányúton vettek részt Angliában. Kamatoztatták, vagy kamatoztatják az ott tanultakat? - Az a véleményem, hogy ma része kell, hogy legyen az általános műveltségnek az alapvető jogi- és gazdasági ismeretek, függetlenül attól, hogy ki milyen hivatást űz. Nálunk ezt bizonyos középiskolákban tanítják, Európában szinte mindenütt tantárgy. Mi már évek óta tanítjuk az érdeklődő gyerekeknek szakköri foglalkozásokon. Erre van egy alapítványunk, amely finanszírozza az oktatásnak ezt a részét. A szakkör neve „Vállalkozni jó!", az alapítványé Dr. Joó Ferenc Alapítvány. Hozzáteszem, hogy az angol tananyagot idehaza egy stáb magyarosította, amiből a mi közösségünk - tíz tanár van benne - összeállított egy tankönyvet Vállalkozni jó címmel. A cím kifejezi azt, hogy a könyv a vállalkozáshoz kapcsolódó ismereteket tartalmaz, de elsősorban készségfejlesztő tantárgy, ami megmutatja, milyenné kell nevelni a diákokat, hogy később jó eséllyel vágjanak bele egy vállalkozásba. - Milyen készségeket fejleszt e tárgy? - Az iskolai nevelés szerves részeként működik a szakkör, ahol először önismeretre tesznek szert, azaz a gyerekeket úgy tendáljuk a teszteken, feladatokon keresztül, hogy reálisan lássák önmagukat. Hogy valóban így van-e, arra a tanuló szomszédjának válaszain, s az azt követő egyeztetés során kapunk választ. A következő, amit elsajátítanak a diákok, az a kommunikációs készség. Az erre vonatkozó feladatokat csoportosan oldják meg. Ennek az a célja, hogy megszokja a gyerek, hogy közösségben kell dolgozni. Most olvastam egy könyvet az EU csatlakozással kapcsolatban. A szakemberek leírják, hogy Magyarországról nagyon jól képzett szakemberek kerülnek ki, de nem tudnak, nem is nagyon akarnak team-ben dolgozni, inkább az egyéni képességek kifejlesztésére törekszenek. - Szívesen járnak erre a szakkörre a tanulók? -Nagyon, hiszen a foglalkozás csoportokban történik, ők maguk választják ki maguk közül a vezetőket - nagyon jó érzékkel. Az adott feladatot munkamegosztásban végzik. Vannak olyan feladatok, amelyek során problémát kell megoldani, vagy éppen ötleteket találni. Például mi mindent lehet/ne/ készíteni gémkapocsból? A legbizarrabb a WC lehúzó-lánc volt, de lehet vele biztosítókat talpalni, fölerősíthető vele a kabátgombja, szaloncukor akasztónak is jó és így tovább... Persze, ennél komolyabb és összetettebb problémákat is megoldanak. Természetesen később a diákok vállalkozást indítanak, üzleti tervet készítenek . Minden évben valamilyen terméket készítenek a szakköri csoportok, amit az alapítvány segít. Készült már kártyanaptár, bejelölve rajta a gimnázium szüneti napjai, de készíttettek pólót az iskola emblémájával. Az ő dolguk az anyag beszerzésétől a tennék eladásáig minden. - A gyerekek nevelésében mennyi szerep jut az iskolának? - Szerintem ez alapvetően a család dolga. Ha a gyerek szeretetteljes légkörben nő föl, az meghatározza a további életét. Nyilván, ehhez az iskolának is kell hozzátennie, de együtt gondolkodva a szülőkkel. Jó lenne, ha minden szülővel egyenként szót lehetne váltani, de erre sem idő, sem lehetőség nincs. De a problémákat - amelyeket észlelünk - meg kell osztanunk a szülőkkel. - Általában elfogadják a szülök? - Hát... általában. Gond az, hogy a szülő egész más szituációban ismeri a gyerekét, ezért nem akarja tudomásul venni azt, amit elmondunk neki, mármint a gondokat. De ez a ritka eset. Persze, a mi gimnáziumunkba általában jó képességű, kiegyensúlyozott gyerekeket iratnak. Az abszolút kisebbség, ahol gondok vannak, mert a szülőknél sem sikk a tanárnak igazat adni. Az ideális helyzet az, amikor a szülő és a tanár bízik egymásban, tartják a kapcsolatot... így egymás hibáit sokkal egyszerűbben tudjuk korrigálni. - Vannak, akik ezt a gimnáziumot elit iskolának tartják. - Szeretném, ha így lenne, ugyanakkor hiszem is. Úgy látom, hogy ide azért adják a szülők a gyerekeket, mert nagyon sokat várnak az iskolától. Mi ezt a sokat próbáljuk teljesíteni. - Nincs olyan iskola, ahol ne lennének renitens tanulók. Bizonyára a Garay gimnázium sem kivétel. Ezekkel a tanulókkal hogyan viselkednek a társaik? - A gyerekeknek is föl kell nőniük odáig, hogy mi az a betyárbecsület, s mi az, ami már azon túl van. Azt tapasztalom, hogy tudnak disztingválni... De előfordul, hogy például az órán „beszóló" gyereket le kell hívatnom az irodámba, ahol próbálom rádöbbenteni tette, azaz „szövege" és viselkedése súlyosságára. Ha ez sikerül - és van rá példám, nem is egy - akkor elégedett vagyok. Attól viszont nem, hogy a diákok nem igen ismerik egymást. - Lehetne ezen változtatni? - Igen. Elkészült ez a gyönyörű dísztermünk, ahol majd táncos délutánokat, estéket szervezünk. Meghívjuk a diákokat - alkalom az egymás megismerésére - a szülőket, s természetesen mi, tanárok is ott leszünk. Remélem, hogy ez kiváltja majd a diszkót, ahova tőlünk is több gyerek jár, így veszélyeztetett. A diszkóba a szülő engedi el gyermekét, az iskolának ebbe nincs beleszólása. Én nagyon helytelennek találom, hogy 18 éves kor alatti gyereket elengednek a diszkóba. Hatalmi szóval nem lehet ebben megakadályozni a gyereket, de a szülőnek olyan példákkal kellene hatni, hogy a fiatal elbizonytalanodjék. - Mi a helyzet a droggal? - Biztos, hogy van néhány diákunk, aki kipróbálta, de a számuk nem lehet nagy. Tavaly, a szülők klubjában volt előadás a drogról. A rendőrségről hívtuk meg az egyik diák édesanyját előadást tartani. Ezen az előadáson orvos-szülők is voltak, akik elképzelni nem tudták mindazt, amit a rendőrhölgy elmondott. Osztályfőnöki órákra külön drog-programot készítettünk, aminek feldolgozása, átbeszélése mu^^ den évfolyam számára kötelező. Eb^^ a munkába két diákunk is besegít: ők nyáron részt vettek Domboriban az úgynevezett drog-táborban. Az ő remek előadásaik, foglalkozásaik jelentik talán a leghatékonyabb drog elleni harcot, hiszen ők nagyon hatásosan és meggyőzően tudnak érvelni a többieknek, hogy „miért ne!". - A szülök általában nagyon elfoglaltak, rengeteget dolgoznak a családjukért. Mennyi idő jut gyermekeikkel a beszélgetésre? -Nagyon tisztelem a szülőket, mert az az eredmény, amit minden szempontból elérnek a gyerekek, abban neki is nagy részük van. De gyerekük egyszer van 18-20 éves korig, ami soha többé nem jön vissza. Beszélgetni kell! Ez igen fontos kapocs a gyerek és szülő között. Ezt nem lehet a „sietünkkel" rendre elodázni. József Attila szavait nem szabad elfelejtei^^ „Nekem nőj nagyra szentem". A szélgetésnél, a lelki kapcsolatnál fontosabb nincs! Mert a gyerekben nem a vágyakat kell kitermelni, s oda adni neki a 10-20 ezer forintot. Ezt Németh László így fogalmazta meg: Az ember lelki sivárosodása a kitenyésztett vágyak és igények a minden áron kapni akarás következménye. - Igazgató asszony! Kivel és miről következzen beszélgetés lapunkban ? - Örülnék, ha Papp Olivér, a sok intelligens tanítványunk egyike következne. Beszélgessenek a tanulásról, a jövő tervéről, a szabadidőről és természetesen a húsvétról. V. Horváth Mária ÉT ATHk/ />

v"HB®| K.\Bi;i;i KLKVÍZiÓ 7! 00 S/eks/árű, Táncsics 2. SPtKTRUM lELEVlZIÓ /i/fozi a tí^be* K.\Bi;i;i KLKVÍZiÓ 7! 00 S/eks/árű, Táncsics 2. SPtKTRUM lELEVlZIÓ Tel.: (74) 319-988, Fax: (74) 311-160