Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-14 / 10. szám

151 1999. március 21. * SZEKSZÁRDI VASARNAP JEHOVA TANÚI KIRÁLYSÁG-TEREM Himnusz Nagyon készültünk erre a Szilveszterre. Elvégre ez az utolsó, ami 1-esel kezdődik, s követi a három kilences, 999. Jövőre igazán elegáns lesz leírni azt, hogy 2000. Meg aztán azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ezredfordulót megérni és megélni, csak az eb­ben a században születetteknek privilégiuma. Egyszóval tavaly is hármas­ban ünnepeltünk, s 1999. bekö­szöntét is együtt vártuk. Lilla, a Papi - a férjem - és én, a Mami. A szülők baráti társaságban bú­csúztatták az Óévet, rájuk is fért Pgy kis kikapcsolódás. — Ugye, Mami az idén nem alszunk el már tíz órakor? - kér­dezi Lilla unokám az érkezés pillanatában. — Nem, nem, megpróbálunk fennmaradni és megvárni az éj­félt - ígérem könnyelműen. Ennek természetesen semmi köze sem volt a TV műsorához, azt ugyanis egy percig sem néz­tük, mármint Lilla és én. Min­denféle játék került elő, legin­kább Lilla mesékből vett fantá­zia-játékai, így aztán repült az idő, s egyszer csak azt vettük észre, hogy Papi a legnagyobb kabaréműsor közepén elaludt, így is volt ez rendjén, elvégre ta­valy Szilveszterkor O tartotta a fontot, s éjfélkor egyedül kellett az újesztendőre koccintania. Sa­ját magával. Miközben mi az igazak álmát aludtuk. Még egy két „Mami, mondjuk te leszel az oroszlán, én meg a vadász" játék után kezdtünk fá­radni. Ami azt illeti közben a Pa­pi által beígért rokizást is rajtam hajtotta be, sosem fáradó csil­lagszemű unokám, így aztán egyre többször rogytam le a szo­ba közepére terített plédre. Alommanó alattomosan meg­környékezett mindkettőnket, amikor a bemondó jelezte, hogy pillanatokon belül itt az éjfél. A játék közben „odalopott" tálcán áfonyás Battmann pezsgő dugó­jával megbirkóztunk, s vártunk. — Mami, mire vártunk,- kér­dezte Lilla egyre álmosabban. — A Himnuszra, - feleltem. Mi is az? - kérdezi, s látszik, kutat az emlékezetében, a szó is­merős volt számára. Azt sem tudtam hol kezdjem. — Tudod, nagyon régen egy bácsi, aki költő volt, és úgy hív­ták, hogy Kölcsey Ferenc, írt egy versest, egy másik bácsi, akit úgy hívtak, hogy Erkel Fe­renc, írt hozzá zenét. Mindket­ten magyarok voltak, s ez a dal ­amit ők megalkottak - lett a ma­gyarok Himnusza. — Miért? A kérdés jogos. — Azért, hogy ha valami szép, nagy és örömteli, vagy akár szomorít dolog történik itt nálunk Magyarországon, ahol mi élünk, akkor legyen egy dal, amit mindenki ismer, s amiből mindenki erőt tud meríteni, ha elénekeli vagy meghallgatja. — Hallottam a TV-ben egy­szer, hogy azt mondták, meg­nyerte a versenyt, felállhat a do­bogó tetejére, s akkor énekelték a Himnuszt. Sírt a bácsi, pedig örült. Lilla tudja miről beszélek - ál­lapítottam meg magamban örömmel -, s akkor, abban a pil­lanatban felcsendült a Himnusz. A plédről felállva őt is húztam magam után, ám a fáradtság tel­jesen eluralkodott rajta. Ő rán­tott le térdre maga mellé. Mind­ketten térdeltünk, szorosan átka­roltuk egymást - hallottam a szí­ve dobbanását - s mozdulatlanul az utolsó taktusig így marad­tunk. Belém csimpaszkodva a pezs­gő kitöltéskor halkan megkér­dezte: — Ugye nem baj Mami, hogy térdelve hallgattuk végig, nem haragszik érte az Isten? — Nem, biztos, hogy nem ha­ragszik. A fontos, hogy csend­ben, tiszta szívvel hallgattuk. S, hogy térdelve? Könnybelábadt szemmel húz­tam magamhoz, s szerencsére álommanós szemével ezt ő már nem látta. Gyorsan megittuk a kitöltött pezsgőt, egy lassított koccintás után, s mindketten ott helyben eldőlve álomba merül­tünk. Szép Szilveszterem volt az 1998-as esztendő végén. Sas Erzsébet — Önként adódik az első két kérdés. Miért nevezik magukat Jehova Ta­núinak, és micrt nevezik Királyság-teremnek azt a helyet, ahol találkozni szoktak? Parittya László, gyülekezeti felvigyázó a következőket mondja: — Az első kérdésre egyszerű a válasz. /Zsolt. 83:19) Jehova az Isten ne­ve, és És. 43:10 szerint „Ti vagytok az én tanúim, és szolgám, akit elvá­lasztottam." A Királyság-Terem kérdése. Mivel Isten királyságáról beszé­lünk, ezért azt a helyiséget, ahol összejövünk Királyság-teremnek nevez­zük (Jelenések 12:10, 12-es vers) „Most érkezett el a megmentés és az erő, és a mi Istenünk királysága, és az ő Krisztusának a hatalma." Jehova Tanúi híveinek a száma Szekszárdon '40-es évek végétől a '80-as évekig (akkor 25-30-an voltak) nem volt számottevő. Jelenleg Szekszárdon két gyülekezetben közel 230 fő részesül folyamatos Biblia oktatásban. Mun­kánkat sokszor félreértették az emberek, esetenként a hatóságok, ezért te­vékenységünk sokáig be volt tiltva. '98. június 27-től újból hivatalosan el­ismert vallásként működünk. Ugyanolyan törvényes jogok illetnek meg bennünket, mint a történelmi egyházakat. Viszonylag kis létszámunk mi­att csekély állami támogatást kapunk, afféle jelképes összeget. Általában arról vagyunk ismertek, hogy felkeressük az embereket az otthonaikban, bibliai beszélgetések céljából. Ezt a tevékenységünket Máté 24:14; 28:19; Csel. 20:20,21 parancsa alapján végezzük: „És tanítsalak titeket nyilváno­san és házanként." Minden embertársunk vallási gondolkozását, vagy egyéni álláspontját tiszteletben tartjuk. Mi csak a Biblia mai napig is ak­tuális, és minden emberhez szóló értékeire hívjuk fel a figyelmet, a meg­győződésünk alapján. Zsolt. 37:11 rámutat arra, hogy egy békés életnek fogunk örvendeni ezen a földön. Boldogságban, szeretetben, fájdalomtól és betegségtől mentesen (Jelenések 21:3,4-es vers) '98. május és augusz­tus 1. között Királyság-termet építettünk, amely nyitva áll minden ember­társunk előtt, aki kíváncsi bibliai előadásainkra. Természetesen díj mente­sen és minden kötelezettség nélkül. (Ézs. 55:1,2 vers) „miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér?" Ez a létesítmény azért épülhetett fel ilyen nagyon rövid idő alatt, és ilyen magas színvonalon, mert az országban élő mint­egy 21 ezer Jehova Tanúi közül sokan segítettek nekünk önkéntes munká­val és egyéb felajánlásokkal. Ez az épület az országban immár a 100. Csak az anyagköltség 17,5 millió forint volt. Szeretet és összefogás ered­ménye ez, és látható példája Jézus szavainak. János ev. 13:34,35 „Erről is­meri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeret­ni fogjátok." Végezetül szeretnénk kifejezni hálánkat a segítőkész együtt­működésért a hivatalos szerveknek, a polgármesteri hivatalnak, és hálásan köszönjük az utcában lakók segítő szándékát, megértését, türelmét, amit az építkezés ideje alatt tanúsítottak. Bálint György Lajos HB® Í A|Vl | KÁBELT"KLKVÍZ1Ó 7100 Szekszárd, Táncsics 11. 2. SPEKTRUM TELEVÍZIÓ ji/foii a ttUbe* KÁBELT"KLKVÍZ1Ó 7100 Szekszárd, Táncsics 11. 2. SPEKTRUM TELEVÍZIÓ Tel.: (74) 319-988,. Fax: (74) 311-160

Next

/
Oldalképek
Tartalom