Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-03-14 / 10. szám

1999. március 14. f SZKKSZÁBDI VASARNAP 5 Egészségűgyminiszteri látogatás Mi nem pazarolunk, örülünk hogy megélünk... ...nyilatkozta minap Gogl Árpád az egészségügyi tárca vezetője a Tolna megyei látogatását követő fórumon. A miniszter koncepciójában kiemelt szerep jut a sürgősségi ellátásnak. Ez a megyei rendszerben is érezhető lesz, hiszen a tervezett paksi kórház és a sokat vitatott pincehelyi intézmény is ilyen jellegű feladatokat kaphat lyozta, hogy meg tud egyezni a bérkövetelések ügyében a szakszervezetekkel, és így elkerülhető lesz a sztrájk. Mire alapozza az optimizmusát? — Azt tudomásul kell venni, hogy a dolgozóknak igazuk van. Én is pontosan tudom. De azt is látni kell, hogy a rendszerben ma benne van az a pénz, amennyiből az egészségügy ebben az évben életben tud maradni, sőt reálértéken számolva még növekedés is van. A harcokat helyben kell megvívni. Sok helyen a dolgozók - annak ellenére, hogy az intézmények megkapták a pénzüket- nem jutottak hozzá járandóságukhoz. Mi kormányszinten rendezni fogjuk azt az adósságot, mely az elmaradt ügyeleti és túlórapénzekből adódik. Erre az évre 350 milliárdot kapott a központi költségvetésből az egészségügy. Ez 16%-kal több, mint az előző évben. Pont annyival, amennyit a szakszervezet is kér. A gond az, hogy mi teljesítményre finanszírozunk, és vannak intézmények, amelyek ezt nem tudják teljesíteni. Ennek két oka van, vagy azért mert túlméretezettek, vagy kevés a beteg az adott rendszerhez. Mindenkinek gondolkodnia kell azon, saját helyén hogyan lehet korszerűsíteni, és megoldásokat keresni a teljesítmények javítására. — Megítélése szerint mennyire pazarló az egészségügy Magyarországon? — Semennyire. Ilyen kevés pénzből nem lehet pazarolni. Ha valaki ismeri a nemzetközi helyzetet tudja, hogy mi a tizedéből gazdálkodunk például az USA-hoz, vagy Svájchoz viszonyítva. Ezzel szemben az ellátás színvonala ennél jóval magasabb. Nincs itt szó pazarlásról, mi örülünk, hogy megélünk. iKG — Ön többször kiemelte az egészségügyi ellátórendszer átszervezésének fontosságát. Miben látja a módosítások szükségességét? — Az egészségügynek a bajba jutott állampolgárt kell segítenie. Az a terület, mely a hirtelen jött problémák kezelését hivatott ellátni rendkívül gyenge lábakon áll. Ezt kell jól felépíteni. Úgy kell átalakítani az ellátórendszert, hogy ha valakinek hirtelen kell segítség, azt azonnal ^megkapja. Akinek pedig hosszútávon van szüksége gyógyításra, az ^rogramozhatóvá váljék. — Tolna megye működő és lehetséges kórházai közül a szekszárdi műtőblokk építése, a paksi kórház szükségessége és a pincehelyi sorsa évek óta beszédtéma. Mi a tárca elképzelése ezekkel az intézményekkel? — Szekszárdot be kell fejezni, mert ma már olyan állapotban van, hogy nem lehet mást tenni. Természetesen a felelősség kérdését ki kell vizsgálni, hiszen a jelenlegi számítások azt mutatják, hogy a tervezett 2,2 milliárd helyett 5 milliárd lesz a végszámla. E mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. Paks egy másik kérdés. Itt adva van egy jó kezdeményezés, ami arról szól, hogy egy átalakítással egy jól működő sürgősségi centrum hozható létre. Ez kiegészülhetne egy járó beteg konzultációs központtal, és egy olyan fektető részleggel, melyben egy-két napos megfigyelések elvégezhetők. Pincehelynek találni kell egy feladatot. Én azt gondolom, itt is egy sürgősségi ellátó lenne az üdvözítő megoldás. — Ön az utóbbi hónapok minden sajtónyilatkozatában azt hangsúMese az integetésről, amely kalamajkát okozott Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy rendezvény egy kis városban. Sok vendég érkezett, és bizony nagyon kellett rájuk vigyázni. A sokadalom tagjai itt-ott eloszlottak, és annak rendje-módja szerint elfoglalták magukat meg egymást a kis város jobbféle helyein, már amelyik eléggé szalonképes látványosság volt ahhoz, hogy meg lehessen mutatni a sok vendégnek. Mert voltak kevésbé mutogatni való helyei is a kis városnak... Példának okáért a kis megye kis könyvtárában éppen a vizet szivattyúzták aznap is a liftaknából. Ám ezen a kívülről nem is látható apróságon csak azok sajnálkoztak, akik amúgy is szoktak könyvtárba járni. No, de hogy egyik szavamat a másikba öltsem, a vendégek jöttek-mentek, közlekedtek. A rend őrei meg biztosítottak. Nekik az a dolguk, tették. A rendületlen egyenruhás integetett a kis város nagy forgalmú útjainak kereszteződésében. A népek meg nem tudták, mit csináljanak. Tanakodtak. Most indulni kell? Vagy megállni? Előtte menni, vagy a háta mögött? Valami sejlett még bennük a régi KRESZ órákról, no, de ki emlékezne éppen a karjelzések jelentésére...? Olyan ritkán integet rendőr az út közepén, meg aztán úgyis annyi mindent kell észben tartani, nem igaz? Ám az egyik gyalogos eszén nem lehetett túljárni. Ha az autós nem indul, majd szembeszáll ő minden veszéllyel és nekivág az átkelésnek! Többen követni kezdték az úttörőt. A rend őre meg kapta a sípját íziben, fütyült erőst, intett erre, intett arra, mintha legalább nyolc karja lenne. Kerekedett erre olyan dugó és nevetés, amit még a söpörésző eső sem tudott elmosni. Az emberekből kipukkant a nagy jókedv, amit végső soron mégiscsak a kis város nagy rendezvényének vendégei okoztak, noha ők nem is tudtak róla. De ha rájuk üy ennyire nem vigyáztak volna, akkor az én mesém most kiről szólna? -ut1999. MÁRCIUS 15. NEMZETI ÜNNEPÜNK SZEKSZÁRD PROGRAMJA „Várd örömmel a szép derült ünnepet" (Petőű Sándor) 10.00 órakor: a Béla téren ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS a tisztelgő műsorban közreműködnek a Szent-Györgyi Albert Középiskola tanulói és az ALISCA Brass Band. KOSZORÚZÁS 15.00 óráig: „Tolna megyei nemesi családok: a Perczelek" e kiállítás megtekinthető a Levéltárban 19.00 órakor: a Béla téren AZ IFJÚSÁG FÁKLYÁS FELVONULÁSA ÉS ÜNNEPI MŰSORA Útvonal: Mártírok tere - Garay tér - Béla tér Gyülekezés: a Panoráma Mozi előtti téren 20.30 órakor: a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza társalgójában IFJÚSÁGI TEAHÁZ az ünnep jegyében i