Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-20 / 27. szám

9 1998. december 20. * SZEKSZÁRDI VASARNAP sáról sem de egyre inkább érezzük, hogy nem ez az első. Valami más. Találkozunk-e majd a Messiással, aki mindannyiunk egyéni életének megváltója?! Keressük ezért a több csendet, otthonainkban meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, együtt imádkozunk és énekelünk, olvassuk a bibliát, s örömmel csodálkozunk rá családunkra: mi így is tudunk élni? Templomainkban lelki napokat tar­tunk, kezdünk újra rátalálni önma­gunkra, kiegyenesedni. Ez az öröm vasárnapja. Aztán elérkezik az utolsó, a negye­dik. Ez a szeretet nevet kaphatja. Ugyanis az a legfőbb Szeretet, Aki mindent alkotott, beköltözik szí­vünkbe. (Mi 1,18-24) ^Úom vagy valóság? Most egy má­SWérfi, József áll mellénk útitársul, aki őre lett Jézusnak és Máriának. Az igaz férfi, aki csendesen a háttérbe maradva, tette a dolgát, szolgált. A szeretet döntés. Döntés a másik mel­lett, érte. Akarom, hogy neki jó le­gyen. József megtette ezt a lépést Máriáért és a születendő gyermekért. Engem is arra tanít, hogy legyek bátor, merjem vállalni a másik em­SAS ERZSÉBET bert. S itt elérkeztem a Karácsony tit­kához. Mert Isten vállalt engem, vállalta az embert, minden egyes embert, az egész emberiséget. Tudta, hogy mi lakik az emberben, és mégis.... Ez a szeretet nem édeskés, gyönge. Ez erős és kemény akarat. Másokért élek. És így születik meg bennem, bennünk az Élet, maga Jé­zus Krisztus. Karácsony öröme, békéje, ennek az útnak, lelki megújulásnak a gyü­mölcse. Az én karácsonyom nem de­cember 24-én, szenteste, hanem már advent első vasárnapjával kezdődött. Farkas Béla plébános SZENTESTE, JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE Betlehem város felett igen elszür­kült már az ég, közel az est. A nagy nyüzsgés lassan elcsendesedik. Az emberek behúzódnak házaikba, „szállodákba". A város szélén fiatal házaspár né­zelődik, szállást keres. Nagy szoron­gás tölti be őket, a fiatalasszony vá­randós és már itt van szülésének órá­ja. Vajon találnak-e még helyet, ahol gyermekét is világra hozhatja? A há­zak, vendégfogadók már mind meg­teltek. A vendégek asztalnál ülnek, szobájukban rendezkednek. Minden­honnan elutasító szót kapnak csupán. Valahol a város egyszerűbb részén mégis megkönyörülnek rajtuk, de ott is már csak egy istállóban jut hely. Ezen a nagyon egyszerű helyen a világtörténelem legnagyobb esemé­nye történik. Az a betlehemi állati párával telítődött istálló lett a világ közepe, ott találkozott az ég a föld­del, ott öltött testet az Isten Egyszü­lött Fia. Ahogy a világ és benne az egyes ember az Úr Jézus Krisztushoz viszonyul, olyan a sorsa! Szenteste minden egy kicsit meg­szépül. Kibékül néhány veszekedő, elsimul egy-két aggódó ránc, egy pár fázó megmelegszik, éhezők laknak jól ez egyszer. A gyermekek szeme most egy kicsit szebben ragyog, a felnőtté most sem ragyog.. Amilyen gyorsan jött ez az ünnep, olyan gyor­san ki is sétál az életünkből, eltűnik egészen, az utcákról lekerülnek a dí­szek, a szívünkből is kikerül az ün­nep. A szentestének, a karácsonynak akkor lesz „tartós" következménye az életünkben, akkor nem veszít a fé­nyéből, ha nem mi csináljuk az ünne­pet, hanem, ha elfogadjuk, amit ne­künk csinált Valaki! Betlehemben abban a rongyos is­tállóban az Isten szeretete jósága lett nyilvánvalóvá. Az Isten kézzelfog­hatóvá tette az ember számára, hogy szereti! Akármilyen az élete az embernek, O tud és akar vele egy újat, egy jót kezdeni! A szentestének ez az üzene­te, ezt hirdeti nekünk az angyalének. Az angyalének ma is szól és ahogy ott akkor megrettent pásztorok ettől az énektől felbátorodtak és örömre leltek, úgy azóta sokan. Talán ezen a karácsonyon is! Aki jászolban született, az áldoza­tul adta magát az emberért! Ma az Úr Jézus Krisztust ünnepeljük, aki nem csecsemő, hanem a világ Megváltó­ja. Aki megfeszített, feltámadt és az Isten dicsőségében uralkodik. Ezen a karácsonyon az Ő dicsősé­ges győzelméből akar bennünket megajándékozni, ne elégedjünk meg kevesebbel! Csernák Erzsébet metodista lelkész MIÉRT FONTOS SZA­MUNKRA A KARÁCSONY 1998-BAN? A feltett kérdésre adandó választ a válaszoló vagy válaszolók köre ha­tározhatja meg. De nemcsak az, ha­nem az évszám is, mely utal arra, hogy nem az első, hanem az ez évi karácsonyi ünnepre vonatkozik. Az adott válasznak elvileg nem lenne szabad foglalkoznia azokkal, akik­nek egyáltalán nem fontos ez az ün­nep. Nyilvánvaló, hogy a választ végső soron a válaszadó személye is befolyásolja. Hogy azonban ne ez le­gyen a döntő, induljunk ki gondolat­ban a Karácsony, Jézus testet öltése történetének egyik mozzanatából, ha tetszik jelképpé lett tárgyából. Ez a jászolbölcső, melybe Mária anyai gondoskodással bepólyálva fekteti bele a betlehemi kisdedet. Hogy a já­szolbölcső miért fontos a karácsonyi történetben, van-e egyáltalán érté­kelhető mondanivalója, erre keres­sük meg a választ az alábbiakban. A Betlehemben megszületett, Ná­záretben felnevelkedett Jézus a ke­resztyén vallás számára a Messiás, a Krisztus, a Felkent, aki Isten egyszü­lött Fia. Elismerésében, elfogadásá­ban ma is gond, hogy golgotai ke­reszthalála olyan gyalázat, amit a természetes ész - egy Istenhez - mél­tatlannak talál. Ezen a ponton zárul be a kör, amikor a születés alacsony­sága is mintegy kihívás: az állatok etetőhelyére, a jászolba fektették születésekor? A hitvalló keresztyén gondolkodás erre igennel felel. Érdekes megfigyelnünk azt, hogy a vallástörténet arról tudósít, hogy az ember által elképzelt isteni alakok ­bálványok - méretükben és elhelye­zésükben mindig meghaladták az emberi test méreteit. Elhelyezésük is olyan volt, hogy fel kellett nézni rá­juk. Egy kiragadott bibliai példa mu­tatja, hogy amikor egy bálványtemp­lomba helyezték el Isten ládáját a bálványistenség (Dágon) szobra a lá­da előtt ledől, majd újbóli felállítása után feje és kézfejei letörnek (lSám 5-6/1.) Az ótestamentumi kijelentés és a karácsonyi újszövetségi bizonyság­tétel egybehangzó abban a tekintet­ben, hogy Isten jelenléte nem vallá­sos magasságban, hanem a minden­napok közelségében, a használati eszközök alacsonyságában (láda, já­szol) található meg. Szükség van-e a fentiek hangoz­tatására? Egyrészt azért van szükség, hogy mindinkább nyilvánvalóvá le­gyen, hogy Jézus Krisztusban Isten „hozzáférhető-elérhető" mindenki számára, még olyan formában is - a jászol-hasonlatot szinte eltúlozva ­hogy az elembertelenedett, állativá süllyedt léttől sem akar idegen, elér­hetetlen lenni. Másrészt azért van szükség, mert Jézus Krisztusban fel­kínálja Isten, hogy az emberfeletti erő, mely szükséges ahhoz, hogy emberi problémáinkat megoldjuk, karnyújtásnyira - jászolközelben van, elérthető. Ha van ilyen, vagy ehhez ha­sonló gondunk 1998-ban, akkor Ka­rácsony fontossága legyen nyilván­valóvá mindannyiunk számára. Szilvássy Géza református lelkész Bibliai idézet Karácsonyra „A szeretet mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy." „Az emberek iránti szeretet nyil­vánuljon meg jótékonykodásban. Ma is szükség van jótékony célú adako­zásra." „Adni, másokat segíteni jó dolog, és ne utolsók legyünk az adakozás­ban. Kétszer ad, aki gyorsan ad." „A megosztott bánat fél bánat, a megosztott öröm kétszeres öröm."

Next

/
Oldalképek
Tartalom