Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-20 / 27. szám

10 * SZEKSZÁRDI VASARNAP 1998. december 20. BETLEHEMESEK Házról házra jártunk sárban, hóban, fagyban, rongyos volt kabátunk, kezeink lefagytak. Kántáltuk énekünk, együgyű mondókánk, gyermeki életünk minden hitét, gondját. Kaptunk alamizsnát kis Jézus nevében: diót, piros almát, pénzt is hevenyészve. Cipeltük a jászolt, kis Jézust barmok közt szél hol belénk gázol, hol pedig arcul köp. Nem törődtünk vele. Velünk volt az Isten, vigyázott ránk, tudván, nélküle a kutyák széttépnének minket, s velünk a kisdedet ó édes Istenem... Bálint György Lajos Nagy közösségben lenni is ajándék A Tolna megyei Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány az Értelmi Fogyatékosok Tolna megyei Szervezetével közösen negyedik esztendeje szervez karácsonyi műsort az Alapítvány székhelyén. A szervezést az ÉFOÉSZ, az ajándékozást a Közalapítvány vállalja magára. Ebben az esztendőben is közel 70 gyermek számára jelentett egész évre meghatározó élményt az ünneplés. Knopf Attila a közalapítvány titkára elmondta: megalakulásuk óta alapvető kötelességnek érzik a másságuk miatt környezetük által nehezen befogadott gyerekek és fiatalok segítését. Bár negyedik esztendeje kerül sor hasonló rendezvényre a szervezők -látva a gyerekek boldogságát- nem tudnak meghatódottság nélkül beszélni. Mérhetetlenül sík szeretet árad ezekből az emberkékből mindenki iránt akin érzik a segíteni akarás legkisebb jelét is. Garai Zoltánné az ÉFOÉSZ Tm.-i titkára örömmel meséli, hogy gyakorlatilag nincs olyan enyhén és középsúlyosán fogyatékos fiatal a megyében akinek egyszer legalább nem adatott meg a lehetőség arra, hogy részt vegyen a karácsonyi ünnepségen. Az első alkalom óta folyamatosan az az igény -meséli Garainé- hogy egész délután DISCO legyen a program. Idén azért hívtuk a megye különböző pontjain működő intézetekből a nagyobb -12 év feletti gyerekeket-, hogy teljesíthessük ezt a kérést is. Természetesen a zenés program keretén belül ki-ki elmondhatja versét, elénekelheti a kedvenc dalát. Ez már megszokott része a napnak. Az ajándékokat, játékokat mindenki hazaviheti. Ezek a gyerekek majdnem állandó bezártságban élnek, egy ilyen kimozdulás, közösségi délután ahol megmut^^ hatják magukat enyhíti ezt az érzést -meséli az ÉFOÉSZ titkára. Knopf Attila reméli, hogy a tavasszal elfogadott törvény, mely kimondja a fogyatékos emberek társadalmi egyenrangúságát lehetőséget biztosít arra, hogy ezeknek az embereknek a szükségletüknek megfelelően változzon meg az életminősége. A kérdés persze az -mondja Knopf Atilla-, hogy a társadalmi szemléletmód mikor alakul át, merthát ez nem jogszabályi kérdés. iKG Pecze István CD lemeze Pecze István húsz évvel ezelőtt, 1979-ben nyerte el a budapesti Zeneakadémia trombita szakán a müvésztanári diplomáját és azóta tanára, majd tanszakvezetője, később igazgatóhelyettese a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolának. Ő szervezte és nevelte a Szekszárd Big Band zenekart, amely a város legnagyobb közönségsikerét élvezi és itthon, sőt külföldön is egyre több sikert arat. Most megjelent lemezén szólistaként mutatkozik be May Way címen. A 15 örökzöld sláger közül tíz világsiker és öt magyar népszerű szám szerepel. Lemezén azt bizonyítja be, hogy mint szólista is kiváló. Változatos zsánerű műsorán többek között hallhatunk 2 jazz számot, dixielandet és balladát gyönyörű hangon, gondos frazeálásban. Az egész műsorán árad a hallgató felé valami nyugodt profizmus. Minden számáról nem lehetséges külön írni, de érdemes kiemelni például a 11. számot: „a Moonlight in vermont" -ot, amelynek titka az is lehet, hogy egy fél hanggal feljebb Desz-dúrban szólal meg. Szép fordulataival tűnik ki és teszi emelkedetté a 9. a „Vagy mindent, vagy semmit" is. Egyetlen agresszív számot sem hallhatunk és ezért bizonyára a közép generáció körében találhatja meg igazi csodálóit. A kiváló produkciókat nem kis mértékben segíti Füzí János ízléses hangszerelése és a jó hangú szekszárdi Csepregi Péter közreműködése. Meglepetést keltenek Dr. Dusa Gáspár a kiváló sebész remek harmonika szólói. A közreműködők közül még nem maradhat ki Balogh József Európa egyik legjobb klarinétosának megemlítése sem. Ismereteim szerint biztosan állíthatom, hogy az egész déldunántúlon, sőt messze földön ebben a műfajban nem található hozzá hasonlítható kvalitású és igényességi előadó művész, mmt Pecze István és CD-jének megjelenése nem kis meglepetést és sikert fog aratni. Hűsek Rezső Cserebere otthon Hajdanán, a háború utáni „nyomasztóan gazdag" évek egyikén, egy repülős köpeny gondos átfestésével elegáns, sötétkék ünnepi kabátom „keletkezett". Ehhez kaptam édesanyámtól egy szép világosszürke selyemsálat. Ez az „együttes" részese volt itjúkori sikereimnek és mint ilyen ereklye vonult be az általam alapított családi berekbe. Néhány év után egyszer hitvesem figyelme - a névnapi ajándékozás lázának levezetése céljából - egy gyapjúsálon akadt meg. Nagyon örültem neki! Édesanyám ajándéka - régi idők nagy koronatanúja - ezzel a gesztussal kivonult a forgalomból. Múltak a hónapok, a hidegedő ősz egyik szeles reggelén párom előkapta „csak pár percre" gyapjúsálam és fején felejtette, megállapítván milyen „kellemesen meleg". Annyi baj legyen, gondoltam és előkaparintottam nyugdíjba helyezett selyemsálamat... a régit... az anyait... ^ Ujabb hetek múltán - a változatosság jegyében - szülinapos nagy lányunk is kapott egy szép sálat. A karácsonyi ünnepi ajándékozás során pedig régi kis kopott télikabátját nejem egy szép újra cserélhette. Es a tükör előtti „körforgalom szédületében" kibökte, hogy lányunk sálja milyenjói passzolna az új kabáthoz... Már emelkedtünk is - egymásra pillantva - lányommal, aki megkapta az én új sálamat, - én pedig odaballagtam a szekrényhez, hogy nyakamra penderítsem azt a régit... azt az anyait... De a cserebere még ezzel sem fejeződött be. A következő szülinapra ugyanis a család akkori legkisebbje - a fiam - is kapott egy szép sálat... Mikor hitvesem beállított vele, lányom és én csak összenéztünk tudván kötelességünket a békés egymás mellett élést illetően, s már pattantunk is helyünkről, megadással lekanyarintva melengetőnket... Én pedig - a három sál után - megvettem páromnak, a világ sáltermelése legragyogóbb gyöngyét, - a negyediket, hogy végre én is kitombolhassam magam az ajándékozás oltáránál... ... Na azért persze, édesanyám ajándéksálját... azt a selymet ... azt a régit... nem dobtam el... mit tudom én, mit hoz még a jövő nekem...?! Szentgyörgyi Kálmán