Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-12-20 / 27. szám

8 * SZEKSZÁRDI VASARNAP 1998. december 20. Karácsonyi gondolatok a hit, a remény és a szeretet jegyében Kedves Olvasóink! Ajtónkon kopogtat az év legszebb ünnepe, KARÁCSONY. Ki-ki neveltetése, hite szerint várja és ünnepli meg. Ragyogó, vagy szerényebb külsőségekkel. Természetesen az igazi ünnep nem ezektó'l a külsőségektől függ. Az ajándék mit sem ér, ha nem szeretettel adjuk át, s ha nem elsősorban az ajándékozónak szerez örömet. A Karácsonyfa ragyogása mit sem ér, ha irigységgel, féltékenységgel, gyűlölettel, félelemmel a szívünkben állunk alatta. A Biblia megtanított bennünket arra, hogy három kincs teheti boldoggá az emberek életét: a hit, a remény és a szeretet. Gyöngyszemek ezek, amelyek a szegényeket is gazdaggá tehetik, s hiányuktól a gazdagok is szegényekké válhatnak. Minden szekszárdi karácsonyfája alá szeretnénk letenni Johann Gyula evangélikus lelkész, Farkas Béla plébános, Csernák Erzsébet metodista lelkész, Szilvássy Géza református lelkész gondolatait, amelyek a Karácsony jegyében fogantak, s melyekkel áldott ünnepet kívánnak. A KARACSONYROLj AZ ÜNNEP EREDETÉRŐL „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában."Lk. 2,10-11 Sokszor azt érzem, hogy ami a templomban elhangzik, nem sok emberhez jut el, pedig jó lenne, ha minél többen meghallanák az Úr szavát. Ilyenkor, Karácsonykor, amikor nézzük a ragyogó karácsonyfákat, gyermekeinkkel megcsodáljuk a szépen felépített Betlehemet, egyre többször eszembe jutnak azok is, akik nem templomban, nem a karácsonyfa mellett hallják meg az angyal karácsonyi szavát, hanem laktanyákban, anyaotthonokban, éjszakai menedékhelyen, menekültszálláson. Mert ezt a karácsonyi szózatot sokan hallgatják már nagyon régóta. Rómában a napisten hittel együtt alakult ki a győzhetetlen nap-isten születésének ünnepe (Natalis invidti Solis), amelyet a téli nap-éj egyenlőség idején, december 21-én ünnepeltek. A keresztény karácsony (carnatio, incamatio - megtestesülés) erre a pogány ünnepre épült rá és már 354ben tudósítottak meglétéről. Jézus Krisztus születésének, a megtestesülésnek ünnepévé vált. Az egyházi esztendő első jelentős ünnepévé vált, hiszen az egyházi új esztendőben, a négy adventi, karácsonyra készülődő hét után következik. „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba." Jn 1, 9 Ez a lényege Karácsony üzenetének. Ha megkérdeznénk a mai embereket az utcán, mi jut eszükbe Karácsonyról, 90 % azt válaszolná, a szeretet ünnepe. Ilyenkor fejezik ki az emberek egymás iránti szeretetüket, ilyenkor fokozottan érzik a szeretet hiányát azok, akiket nem szeretnek, vagy akik nem szeretnek senkit. Az isteni szeretet, amely Jézus földi megtestesülésében mutatkozik meg (Jn 3, 16), háttérbe szorul, vallásos érzelgősséggé alakul át, amelyben fontosabb szerepe van látszólag a jászolban fekvő, kedvesen gőgicsélő Kisjézusnak, mint az Istentől jövő szeretet megtapasztalásának. Pedig hitünk szerint, csak az O világossága teremthet fényt sötét világunkban, nem a karácsonyi gyertyák, üzletek csalogató fényei. Hiszem, hogy életében mindenkinek egyszer szembe kell nézni a karácsonyi ténnyel, Jézus Krisztus megjelenésével a földön. „Az Ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az O dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. "Jn 1, 14 Johann Gyula evangélikus lelkész UTON VAGYUNK,... AZ ÜNNEPVÁRÁS ÁLLOMÁSAI Ismét elkezdődött egy új egyházi év. Advent a Karácsonyra, Jézus születésére, a Messiás eljövetelére készülés ideje, de ez egyúttal egész földi életünket is jelképezi. Az adventi vasárnapok egyéni lelki utunkat, de a keresztény hitünk titkait is megvilágítják. A karácsonyra készülés időszaka talán hasonlítható ahhoz, mint amikor tükör elé állok és így pontosabban látom, milyen is vagyok. Egyúttal azt is elképzelem, hogy milyennek lát engem, akit várok, és arra is szeretettel gondolok, akivel találkozni akarok. Ennek kapcsán öröm költözik szívembe és a készülődéssel valami rejtett, féltett izgalom is. Egyházunk a szentírás gazdag olvasmánytárát három évre elosztva adja elénk. Jelenleg az első, az "A" év választott részeit hallgatjuk vasárnaponként. Advent négy vasárnapja szorosan egymásra épül. Az első adventi vasárnap gondolata Jézus második eljövetele. (Mt 24,37-44) Isten végtelen hatalma, az egész világ feletti uralma, mindeneket megrendítő ereje, a nagyság és a másság szépsége ragyog itt elő. Bár egy kissé félve és remegve, de álmélkodunk és csodálkozunk. Megragad és magával ragad Ő, az Isten. Természetes, hogy felhangzik az intő szó: virrasszatok, éberen várakozzatok! Ez a virrasztás itt nem fárasztó éjszakázást jelent, hanem azt a benső csendet, mellyel Istent beengedem lelkembe, Benne és Vele megpihenek, felfogom életem értelmét, személyes elhivatottságomat. Új fényt kap életem, tudom értelmét és célját. Boldog vagyok, mert biztos vagyok a találkozásban is azzal, aki teremtett, akitől örök életét kaptam, aki végtelenül szeret, aki az Isten. Ez a hit vasárnapja. Hit nélkül nem üdvözülhetünk. A második vasárnapon segítségünkre siet Keresztelő János (Mt 3,1-12). Világosan és keményen kimondja: nem halogathatod életed felülvizsgálatát, mert Istennel találkozni csak megtisztult lélekkel lehetséges. Advent a bűnbánat és a komoly elhatározás ideje. Hiszen Isten örök tervébe akarok belesimulni. Ez azt jelenti: ami nem illik bele, el kell hagynom, s ez lemondás. Mégis nagyobb az öröm afelett, hogy nemcsak felfedezhetem, hanem meg is találhatom azt, ami és Aki nekem a legfontosabb. A lemondás á^Bata így csak látszólagos, mert nagyobb az életem rendbetétele és a szeretett személy elérése miatti boldogság. Újra megszépül előttem Isten törvénye, mintegy tükörben látom életem, tudom mit kell tennem, miben kell változnom, javulnom, hogyan szerezhetek Istennek - embernek örömet. Ez a vasárnap a reményé. A négy vasárnap közül színében kitűnik a harmadik. Rózsaszínbe öltözködik a gyertya és a pap is. A lila adventi színek között ez az új szín az örömet fejezi ki, mely már a lelkünkben is egyre növekszik. Egyre tisztuló szemünkkel, hitünk fényénél, látni kezdjük a Megváltót, aki maga is mondja: megnyitom a vakok szemét, a süketek hallanak, a sánták ugrándoznak. (V.ö.: Mt 11,2-11) Az elmúlt két hét munkája, melyben az „evilágiakról" a lelkiekre terelgettük figyelmünket, lassan meghozza a gyümölcsét. Nem akarunk lemondani szeretteink tárgyi megajándékozáf