Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-11-01 / 21. szám

8 SZEKSZÁRDI 1998. NOVEMBER 15. Hatvan felé hazafelé" Visszaadni Készülődés a halálra, ahogy Polcz Aiaine pszichológus látja Mindenszentek, halottak napja. Ezen a hétvégén többet foglalkozunk a halál gondolatával, mint egész évben. Emlékezünk! Felidézzük szeretteink arcvonásait, szavait, gesztusait. Virágot, koszorút veszünk, s megdermedt szívvel, forró könnyekkel a szemünkben ott állunk a gyertyák lángjába mélázva, s percekre megszűnik a külvilág. Velük vagyunk, az örökre hazatértekkel. Felidézzük az utolsó napokat, órákat, s bármennyit is tettünk, mindig ott a lopakodó kétség: eleget segítettünk-e neki, hogy emberhez méltón tudja itthagyni ezt az árnyékvilágot. - Polcz Alaine már évtizedek óta kíséri el a haldoklókat. Mégis azt vallja, tőlük az életet tanulta meg. Mi tőle szeretnénk tanulni... - „Hatvan felé hazafelé" mondták a régiek. Időskorban, illetve ötven felett, ha valaki nem foglalkozik a halál gondolatával, az vagy túlságosan fél, vagy annyira elfoglalt, hogy nem veszi tudomásul: ez az élet fontos történése. - Sokszor hallok gyerekeket arról kérdezni, mi a halál? Hová megy a szeretett nagyszülő, ki és miért „lopta" el tőle testvérét, szüleit? Milyen életkorban mennyire foglalkoztat bennünket az elmúlás? - Az első kérdés hároméves korban fogalmazódik meg. Kilencéves korában „érti" meg a gyermek először a halált, s a baj az, hogy a szülők nem tudnak igazán választ adni. Kamaszkorban újra felmerül ez - mint minden, az élettel kapcsolatos fontos kérdés. Az élet kiteljesedése idején háttérbe keDR. POLCZ ALAINE Pszichológus-író, Kolozsvárott született. Fél évszázada felesége Mészöly Miklós írónak. A tanatológia, a halállal L • •v - y^^rf f 1 foglalkozó tudomány egyik útÉHH 1 I^Rr törője Magyarországon. Gyermekpszichológusként kezdte a ^^^^•Erv-i• pályát, halálos betegségben szenvedő gyermekekkel foglalkozott. Az itthoni Hospice mozgalom szervezője és képviselője, munkássága nemzetközileg is elismert. rül a halál gondolata, - családalapítás, egzisztencia megteremtése - a nemzetközi felmérések szerint negyvenéves korig nem foglalkozunk vele, kivéve, ha bennünket ér valami trauma. - Másképpen készülünke, félünk-e a haláltól, mint elődeink? - Régebben az emberek a haláltól, ma a halálhoz vezető úttól félnek, hiszen az orvostudomány fejlődésével meg tudjuk hosszabbítani a halálhoz vezető utat. Félünk a betegségtől, a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól, s nem készültünk fel sem lelkileg, sem szellemileg a magunk, s szeretteink utolsó napjaira. Elmulasztottuk megtanulni a rítusokat, nem tudjuk gondozni, szeretettel ellátni, őszintén beszélni a halál felé menőkkel, s ebben benne van a saját félelmünk is, hogy a mi halálunk is így következik be. - Ön a Hospice mozgalom magyarországi létrehozója. Mi a célja, filozófiája a mozgalomnak? - A célkitűzés, hogy szeretettel gondozni a haldoklókat, testileg, szellemileg, lelkileg ellátni, segíteni nyílt kommunikációval, felkészíteni a halálra, a halál fogadására, s nemcsak őt, hanem a családot is, s végül segíteni a családot a gyászban. A Hospice filozófiája: a halál idejét sem elhúzni, sem siettetni nem szabad. Vissza kell adni a halál méltóságát. ^^ - Vannak országok, a^W régebben és sokkal nyíltabr