Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-02-08 / 2. szám

3 1998. FEBRUÁR 22. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Érdekli? Bemutatjuk! A nemzetgazdaság fo területei közül az egészségügyben a legalacsonyabbak a bérek Bízom benne, hogy sokan emlé­keznek még arra, milyen kérdéseket tett föl dr. Polgár Ferenc ügyvéd dr. Hulin Istvánnak, a megyei kórház baleseti sebészete osztályvezető főorvosának, aki egyben megyei szakfőorvos is, valamint a Tolna Megyei Orvosi Kamara elnöke. Azért elevenítsük föl a kérdéseket: az ügyvéd úr azt kérte, hogy a főor­vos szóljon az egészségügyben dol­gozók bérezéséről, a valós helyzetről és a legfrissebb információiról a bérügyben. S kérte azt is, hogy legyen szó ezeken a hasábokon a baleseti se­bészet által indított perről, ami az el­E dt ügyeleti díjakat illeti, s amit a resek - dr. Polgár Ferenc közre­működésével - megnyertek. * Dr. Hulin Istvánnal a baleseti sebé­szeten lévő szobájában (?), irodájában (?) találkoztunk. Az egyik sarokba hú­zódva beszélgettünk, ugyanis a néhány napja leszakadt, de már kijavított pla­fonról még mindig hullott a vakolat. A kórház és az egészségügy szegénysé­gét hűen tükröző berendezési tárgyak is meglehetősen lehangolóak a főorvo­si „rezidencián". Önző módon, hogy jobb kedvre derüljek, először a Szek­szárd Jazz Quartettről érdeklődtem, amelynek ismert zongoristája ugyan­csak Hulin főorvos. - Változatlanul kétszer próbálunk hetenként, de ami a nagy öröm és nagy hír: megépítettük a stúdiót a Babits Mi­hály Művelődési Házban. ^ Hogy értsem, hogy „megépítettük"? ^®Ahogy mondom, mi magunk csi­náltunk mindent néhány barát és kol­léga segítségével. A falakat betojástar­tóztuk, a rézsűs plafon alá álmennye­zetet építettünk, s mi magunk geren­dáztuk be, majd arra is tojástartókat ra­gasztottunk szorosan egymás mellé. Emlékszik azokra a harmincas tojástar­tókra? Az oldalukon van szív alakú mé­lyedés. Ahogy összeillesztjük őket, bő­gő formára emlékeztető lyuk marad. A kilencszáz körüli ilyen lyukba tízszer tízes hófehér szivacsformák kerültek, amelyeket darabonként raktunk a he­lyükre. Nagyon jól néz ki a teljességgel süket szoba, amelynek csodálatos lett az akusztikája... Ezt elsősorban azon megfontolás okán csináltuk, miszerint egy zenekar legjobb hangmérnöke sa­ját maga, így muszájból mi is hangmér­nökké váltunk, hiszen mi magunk tud­juk a legjobban, hogy mi az, aminek meg kell szólalnia. A célunk az, hogy mi magunk tudjunk készíteni olyan minőségű felvételt, ami azonnal mehet CD-re. így nem kell Budapestre jár­nunk stúdiózni. - így fehér hollókká válnak? - Lehet, hogy pillanatnyilag és lát­szólag igen. De a jelenlegi gazdasági vi­szonyok között hosszú éveken át ez lesz a járható út. S nem csak számunk­ra, hanem a legtöbb zenekarnak, mert nem tudják kifizetni a hivatásos stúdió költségét és az egyebeket. Egyébként éppen ezért készítettük saját kezűleg a stúdiót... ugyanis annyi pénz volt a Szekszárd Jazz Quartett Alapítvány számláján, amiből a szükséges anyago­kat meg tudtuk vásárolni. - A bevezetésben felsorolt tisztségei rengeteg elfoglaltságot jelentenek, s mellettük irányítja az osztályt, műt. vizsgál... Gondolom, kollégáival együtt remekül meg vannak fizetve. De félre az ilyen megjegyzésekkel, mert bosszús lesz. - Már az vagyok, úgyhogy teljesen mindegy. Úgy kezdem, hogy január 17­én ült össze a Magyar Orvosi Kamara (országos) képviselő-testülete. Meg­jegyzem, hogy egy-egy képviselő sza­vazata annyit ér, ahány orvos van mö­götte. Tolna megyében az orvosok szá­ma hétszáz. Azért volt szükséges ösz­szeülnünk, mert a helyzet ugyancsak elmérgesedett. 1995 őszén, tél elején tárgyalást folytatott az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szervezete (EDDSZ) és a Népjóléti Minisztérium, amire azért volt sürgetően szükség, mert az ígérgetések ellenére sem válto­zott semmit az egészségügyben dolgo­zók helyzete. E tárgyalás végén három évre szóló megállapodás jött létre, amit az EDDSZ vezetője és a népjóléti mi­niszter írt alá, s kézjegyével megerősí­tette Horn Gyula miniszterelnök, ga­ranciát vállalva, hogy a megállapodás szerinti ütemezésben évente milyen béremelés történik majd az egészség­ügyben. - Az ügyeletekkel kapcsolatban mit tartalmazott az egyezség? - Arról nem volt szó, azt mondták, hogy azt majd népjóléti miniszteri ren­delet fogja változtatni, illetve a helyére tenni. De ezzel azóta is változatlanul nagy problémák vannak... De folytatom a megállapodást, amelyben meghatároz­ták, hogy évente hány százalékkal emelik a béreket. A miniszternek az volt az ígé­rete, hogy a harmadik évben, tehát 1998­ban már nem csökken, hanem emelke­dik az egészségügyben a reálbér. Mivel ez nem következett be, keményen foly­tak a tárgyalások. - Önök, mármint a kamara miként foglalt állást? - Az említett képviselő-testületi ülé­sen, amelyen jelen volt az EDDSZ, a kórházszövetség..., elmondtuk véle­ményünket a helyzetről. Kiderült - a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján -, hogy az egészségügyi törvényben, az 1998-as költségvetés alapján a tavalyi évhez képest mindösz­sze 12 százalékos növekedés van. En­nek a 12 százaléknak kellene fedeznie a beígért 16 százalékos béremelést, a 10,5 százalékos működési növekedést és a 13. havi fizetést. Mivel egyértel­műen látszott, hogy mindez egyértel­műen nem fér bele a 12 szézalékba - ez matematikai alaptény! a kamara úgy döntött, hogy valamit lépni kell, mert igen nagy a probléma. Idetartozik az is, hogy szintén kiderült: a JDP-ből az állam által az egészségügyre fordított összeg 1992-ben 6,2 százalék volt, 1996-ban pedig 5,4. Az utóbb említett százalékhoz 1,1 százalékkal a lakosság is hozzájárult, így most 6,5 százalékról kell beszélni. Ezzel szemben az EU or­szágaiban ez 7,3 és 8,8 százalék között van. - Alaposan le vagyunk maradva. - Rendkívüli módon... Ugyancsak a KSH adataiból kiderült, hogy a magyar nemzetgazdaság 15 fő területéből az átlagkeresetek szempontjából az egészségügy a 15., azaz az utolsó he­lyen van. Az európai államokban pedig vagy az első háromban vagy az első öt­ben van az egészségügy. A MOK nyi­latkozatában leszögezte, hogy min­denben támogatja az EDDSZ által kö­vetelteket. Az EDDSZ megállapodott a népjóléti kormányzattal a 16 százalé­kos béremelésben. Ám amíg a többi követelést nem teljesítik, addig fönn­marad a sztrájkkészültség. - Az ügyeletekkel kapcsolatban mi a helyzet? - ígéretet kaptunk, hogy ezt még eb­ben az évben rendezik. Egyszerűen nincs megfogalmazva, hogy mi az ügyelet, s hogy arra milyen bért kell fizetni. Megállapodás született arra vo­natkozóan is, hogy a szociális területen is megadják azokat a pótlékokat, ame­lyeket az egészségügyben itt-ott már eddig is megadtak. Most azt váijuk, hogy mindez miként realizálódik. Már­ciusban, a fizetésekkor derül ki, hogy a dolgozók megkapták-e az ígért 16 szá­zalékos béremelést. - Kérem, hogy a fizetés napján talál­kozzunk, s kérem azt is, hogy mondja el, jelenleg milyen béreket kapnak a dolgo­zók, s az ügyeletért mennyi a járandósá­guk? - A példa abszolút konkrét. Tíz éve végzett az osztályomon dolgozó egyik orvos, akinek két szakvizsgája van. A bruttó alapbére 47 900 forint. Az ügye­leti díja a hét végi 16 órára bruttó 5404 forint, hét közben pedig 4912 forint. Tehát az órabére bruttóban 307 forint. Megjegyzem, hogy ennyiért egy szak­iparos szóba sem áll az emberrel. - Az országban az ügyeleti díjak ügyé­ben az első úgynevezett próbapert itt indí­tották, éppen a baleseti sebészeten. Az ügy lezárult. Hogyan? - Több dolog képezte a per tárgyát. Az egyik: a heti pihenőnapokon vég­zett munkáért járó bér volt. Mert ko­rábban úgy kapták az adott összeget szombatra és vasárnapra, mint a hét­köznapi ügyeleti díjat és kész. Holott szombaton és vasárnap is nyolcórás munkaidőt dolgoztak és dolgoznak az orvosok. Ezt követelték a munkatár­saim visszamenőleg, s ezt ki is fizették nekik, de nem csak a „perlő csapatnak", hanem a kórházban majdnem minden­kinek, akik érintve voltak. - Viszont a véradóban, a röntgenben és a laborban még nem fizettek. - Ez tény, de a dolog bonyolult. In­kább akkor beszéljünk róla, ha meg­született a döntés, ugyanis 1995 előtt még dolgoztunk szombaton, s az emlí­tett helyeken is négy órát dolgoztak, ami a kórház álláspontja szerint nem külön bérezendő, hanem a rendes munkabérben ennek a díjazása is ben­ne van. Mivel a törvény 1992-ben már megjelent, a pénzeket ettől az időtől 1995-ig lehetett visszakövetelni. - Végül: kiről és miről olvasna szíve­sen Hulin főorvos úr? - Szívesen venném, ha Amrein Ká­roly, a Gemenc Volán Rt. vezérigazga­tója beszélne arról, hogy véleménye szerint milyen okok vezettek odáig, hogy a télen komoly sztrájkkészültség volt a tömegközlekedést és a teherfu­varozást bonyolító dolgozók körében. Jó lenne, ha szólna a létrejött kompro­misszumokról, s arról, hogy milyen hozzáállást tanúsított volna a mun­káltató, ha a dolgozók sztrájkoltak volna? V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom