Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-06-17 / 11. szám

5 1998. JÚNIUS 17. SZEKSZÁRDI V De nehéz az iskolatáska » Különösen, ha az az elsős kisiskolás gyerek csak egy falat, így aztán első látásra nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé eldönteni azt, hogy vajon ő cipeli-e azt a dögnehéz iskolatáskát vagy az vonszolja őt valamelyik iskola ének-zene, általános vagy német nemzetiségi, angol-informatikai tagozata, esetleg egy kétnyelvű osztály felé, ahol szinte anyanyelvi szinten kell ismernie a hivatalos német nyelvet, hiszen már a kezdet kezdetén három tantárgyat ezen a nyelven oktatnak neki. Bonyolítja még a helyzetet a szabad iskolaválasztás (az esélyegyenlőséggel most nem súlyosbítom a dolgot!) lehetősége is, hiszen Szekszárd jelenlegi 7 álta^fcios iskolájából csak kettőnek nincs kijelölt körzete. Ámbár - ennek ellenére - világot járt emberek véleménye szerint a szekszárdiak úgy válogathatnak az iskolában, mint egriek a templomban... Persze azért mégsem ilyen rózsás a helyzet, mert a kétfordulós beíratási rendszer jóvoltából néhány körzettel is rendelkező iskolában már április 20-21. előtt, márciusban az egész város területéről lehetett jelentkezni, például ének-zene tagozatra, a kétnyelvű osztályba, a „0." osztályba és a dyslexiások osztályába. Anélkül, hogy a bevett gyakorlat jogosságát, szükségességét megkérdőjeleznénk, el kell mondani azt, hogy ez a módszer felemás helyzet kialakulásához vezet, főleg a Garay János (ének-zene) Általános Iskola esetében, ahová a körzetből már csak az emelt szintű rajz és vizuális képességeket fejlesztő osztályba vehettek föl tanulókat, 25 főt. Ezért aztán az eredetileg jelentkező 48 fő - a nehézségek láttán - 29 főapadt, csak 4-en fellebbeztek, kértek felülvizsgálatot a jegyzőtől. Na és emellett továbbra is él (élne?) a szabad iskolaválasztás joga és lehetősége is, ámde arra törvényi előírás és önkormányzati határozat értelmében csak abban az esetben kerülhet sor, ha már a körzetükből jelentkező összes gyereket fölvették az önkormányzathoz tartozó iskolák. (Fél füllel hallottam valamit suttogni egy ügyes trükkről, amely lehetővé teszi a kívánt körzethez való tartozást akkor is, ha a sors, vagy a településszerkezet azt eleve másképpen rendelte - de ez itt most nem a reklám helye!) Azt hiszem, ezek után senki sem lepődik meg túlságosan azon, hogy az elsősök beíratása az idén sem zökkenőmentes és felhőtlen fáklyásmenet Szekszárdon - kivéve talán a Babits Mihály Általános Iskolát, ámbár ott sem került minden jelentkező abba az osztályba, ahova szeretett volna. Ez bizonyos fokig érthető is, hiszen annyi sok zavaró körülményt, törvényi előírást, önkormányzati határozatot mindenki megelégedésére figyelembe venni és betartani majdnem akkora képtelenség és naivitás, mint egy agyonreklámozott karcsúsító krémtől darázsderekat remélni annak a hölgynek, akinek széle- hossza egy. így aztán törvényszerűnek is mondható az a helyzet, ami kialakult. Egyes iskolákban túljelentkezés van, sok esetben nem abba az osztályba (tagozatba) kerül a tanuló, ahová íratni szerették volna jó szülei, és van olyan iskola is, ahová alig jelentkeztek, pedig felszereltsége, szakmai színvonala ellen semmilyen valós érvekkel alátámasztott kifogás nem emelhető. Ámde a divat?, szóbeszéd?, az előítélet?, - nehéz eldönteni, hogy melyik - nagy úr. Az okokat keresve számtalanszor elhangzott az a magyarázat, hogy az 5-ös iskolától a 2-es iskola felé haladva „öregszik" a város, kevesebb a gyerek, alapvetően ez az oka annak, hogy a 2. Sz. Általános Iskolába kevesen jelentkeztek, illetve az 5. Sz. Általános Iskola körzetéhez tartozó 12 gyermek felvételi kérelmét helyhiány miatt el kellett utasítani, ami nem kis megrökönyödést váltott ki az érintettek körében. Volt olyan szülő, akinek még a könnye is kibuggyant, hiszen a gyermekeinket ért valós vagy vélt méltánytalanságra sokkal érzékenyebbek vagyunk, mint az élet összes más természetű packázásaira. Ezért a továbbiakban - mivel nem célom, és senkinek sem lehet célja a meglehetősen kusza helyzetet személyeskedésig fajuló vitává terebélyesíteni - csak a legszükségesebb tényeket és neveket említem meg. Vegyük például górcső alá azt az érvet, hogy a felsővárostól (2-es iskolától) az alsóváros (5-ös iskola) felé haladva jelentős mértékben növekszik a gyermekek száma. Ez sok mindent megmagyarázna, ha ezt a népesség-nyilvántartási adatok is alátámasztanák. Ezzel szemben Ballabásné Deli Zsuzsa, a 2. Sz. Általános Iskola igazgatóhelyettese arról tájékoztatott, hogy a népesség-nyilvántartási adatok szerint körzetükhöz 127 első osztályba íratható korú gyermek tartozik, és ezek közül legfeljebb 40 főre tehető a szülői megfontolásból évhalasztók száma. Ámde beszélgetésünk idején (jún. 8.) még csupán csak 33-an iratkoztak be hozzájuk. Ezt a dolgot alapvetően a közeli (mellesleg körzet nélküli!), ilyen vagy olyan okból kifolyólag jobbnak tartott iskolák szívóhatásának tulajdonítja. Szerinte sok szülő anélkül dönt, hogy érdemben tájékozódna a valós helyzetről, a lehetőségekről. Példaként említi annak a szülőnek az esetét, akinek a gyermekét helyhiány miatt nem vették föl a 3. Sz. Általános Iskolába, és eleinte kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy ebbe az iskolába írassa a gyermekét, de azóta belátta, hogy tévedett. Ehhez még hozzátenném, dr. Palkó László jegyző és Jankovics Lajosné oktatási referens szinte egybehangzó véleményét, hogy a 2. Sz. Általános Iskola sem szakmailag, sem technikai felszereltség tekintetében (itt is vannak német nemzetiségi, angol-informatika, stb. osztályok) nem alábbvaló más iskoláknál, és erről bárki személyesen is meggyőződhet, ha a helyszínen tájékozódik. Ezenkívül Jankovics Lajosné elmondta, hogy az idén 460-470 között van az első osztályba jelentkezők száma, és ennyi gyerek elhelyezése nem szabadna, hogy gondot okozzon, ha az iskolák számát, elhelyezkedését és befogadóképességét figyelembe vesszük. A legtöbb szülőnek az okoz gondot, hogy gyermeke nem abba az emelt óraszámú osztályba kerül, amelyikbe szeretné íratni. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy egyértelműen jót teszünk a gyermekünkkel, ha már első osztályos korától kezdve valamilyen speciális képzésben részesül, hiszen az igazi adottságok általában csak később bontakoznak ki. Az általános tantervű osztályokba járó diákok semmivel sem kerülnek hátrányosabb helyzetbe, hiszen az emelt óraszám más tantárgyak rovására megy, és az egyéni képességeik fejlesztésére ha ez menet közben kiderül - az általános tanterv szerinti osztályba járóknak is számtalan lehetőségük nyílik anélkül, hogy behozhatatlan hátrányt kellene ehhez leküzdeniük. Visszatérve az 5. Sz. Általános Iskola körzetéhez tartozó 12 szülő gondjára dr. Palkó László jegyző elmondta, ha a gyermek jelentkezését az adott iskola igazgatója helyhiány miatt elutasított, akkor a szülőnek 15 napon belül joga van fellebbezni, és másodfokon a jegyző dönt az ügyben. Egyébként az igazgatónak lehetősége van a 25-ös létszámot akár 20 százalékkal is túllépni, illetve ha ennél is jelentősebb a túljelentkezés, akkor kérhet a közgyűléstől engedélyt arra, hogy újabb osztályt indíthassanak. Tehát az önkormányzat hozzáállása ehhez a problémához rendkívül rugalmas és lehetőség szerint igyekszik minden gyermek (és szülő!) érdekeit maximálisan képviselni. így aztán a történet végefelé nem igazán okozhat meglepetést senkinek sem az, hogy menetrendszerűen jön a happy end (csak elénk ne üljön, mint a moziban!), ugyanis időközben az 5-ös iskola körzetéhez tartozó 12 szülő fellebbezését jogosnak ítélte a jegyző, szóval győzött az igazság, igaz, egy kis vargabetű leírásával, de győzött! Sokan úgy vélik, hogy a fent leírtak - szerencsére - egyelőre még csak az iskolák, önkormányzatok és a szülők gondja, amiből vajmi keveset érzékelhet „Petike". Szeretném mindenkinek a figyelmét fölhívni arra, hogy manapság már egy frissen végzett óvodás sem teljesen tájékozatlan az élet dolgaiban, a „szem rágógumijának" is becézett tévé jóvoltából. Mert ha a technikai csoda minden csatornájából - merő véletlenségből - időnként pár pillanatig nem ömlik a vér, akkor Petike nyiladozó elméje ilyen elvont fogalmakat is felcsipegethet, hogy gyermeki jogok, fölzárkóztatás, esélyegyenlőség, szabad iskolaválasztás stb. Persze ezeket a dolgokat még nem igazán értheti Petike, ezért előbb-utóbb rá fog kérdezni. És aztán pironkodhatunk, mert „Peti áll a válaszra várva"... Bálint György Lajos