Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-06-17 / 11. szám

6 SZEKSZÁRDI 1998. JÚNIUS 17. László Ibolya: A lélek ajándékaiból Szubjektív sorok egy szép könyvről Németh Judit oldala Most jelent meg a szekszárdi Babits Kiadó gondozásában László Ibolya A lélek ajándékai­ból című könyve, amely a Tolna megyében min­denütt jól ismert újságíró 1978—1993-ig tartó korszakából tartalmaz válogatást. A kötetben egyaránt megtalálhatóak a szociográfiai írások, a riportok és a jegyzetek. A felelős szerkesztő, dr. Kollega Tarsoly István a könyv előszavában így ír: „A kötet címéül Pál apostol igéjének első szavait választottuk, amely László Ibolya egész eddigi életpályájára jellemző: 'A lélek ajándéka­it ki-ki azért kapja, hogy használjon vele'." „Se az iskolában, se az óvodában nem látszik tragikusnak az elöregedés. Az óvodában hat óvónő 75 emberpalántával foglalkozik..." Ugye, olvasásra csábít a két mondat, amit idéztem a borítóról írtak közül. Nem hiszem, hogy efféle csábítási trükk késztette volna a könyv külső bo­rítójának tervezőjét, hanem egyszerűen László Ibolyához méltó szerény, ugyanakkor kifejező „köszöntőt" szándékozott az újsághasábok cím­lapra nagyításával. Persze, ezzel hűen érzékelte­ti a kötet belső oldalain olvashatókat, a szerző énjét, ugyanakkor a „Valami nagyon hiányzik" közcím - én magam ezt érzékelem belőle ­egyetlen mondatban fogalmazza meg a szebbet, a jobbat, a kiegyensúlyozottabbat akaró, s azért harcoló újságíró - bár egy kicsit leegyszerűsített - elvének egy szeletét. László Ibolya évtizedeken át a Tolna Megyei Népújság belpolitikai és kulturális rovatának ve­zetője volt. Sokan tanultuk tőle az újságírás mesterségét, s nem véletlenül sokunk példaké­pe. Ezért nem is tudok a szubjektivitás fél­retételével írni Róla, s az vesse rám az első kö­vet, aki helyemben képes lenne másként tenni. Mindenképpen meg kell említenem, nagy-nagy öröm számomra, hogy közel másfél évtizeden át együtt dolgozhattam vele, hogy olyan szerencsés voltam, hogy tanítványa lehettem, azaz itt dol­gozott Szekszárdon, s maga körül újságírói mű­helyt teremtett, illetve teremtődött körülötte. Ugyanakkor fáj, hogy itt maradt - a Népújságtól ment nyugdíjba, de utána is publikált - közöt­tünk, noha tudva tudtam, hogy bármelyik orszá­gos napilap, hetilap boldogan fogadta volna, s hónapokon belül ismerte, tisztelte volna az or­szág. Amit én László Ibolyáról írni tudok, az tö­redéke annak, amit ő újságíróként letett olvasói elé. Éleslátással, minden időkben bátran harcolt az úgymond kisemberekért, szigorú és követke­zetes volt - nem csak tanítványaival - önmagá­val szemben is. Főnökként is barát volt, - az ma­radt ma is - s munkában nem ismerte a tréfát. De egyébként! Szellemes, eredeti humorral megáldott ember, akinek a stílusa nem egysze­rűen míves, hanem olykor megrázóan drámai, olykor pedig szelíd, mosolygós. Most látom, hogy új kötetéről szinte nem is ír­tam. De lehet, hogy nem is fogok. Helyette ké­rem, hogy vegyék meg, vagy kölcsönözzék ki a könyvet és olvassák. Mélyedjenek el dr. Szilágyi Mihály és László Ibolya beszélgetésében, gyö­nyörködjenek a nemrég elhunyt bátai Vöj^^ Mihályné, Terus néni „alapos mondásaiba^^ vagy a bátai lakodalmas szokásokról szóló elbe­szélésében, vagy a „karácsonyi ajándékozás új és új divatjáról" olvasgassunk november végén, de­cember elején. Jó érzés látni könyvespolcomon a legújabb könyvet, ami a Babits Kiadó dicséretre méltó vá­logatása. Nemcsak lexikonokkal örvendeztetik meg az olvasókat, hanem elkötelezett lokálpat­riótákként a közöttünk élők alkotásai közül évente egy-kettővel gazdagítanak bennünket. V. H. M. DOBAI JENŐ zongoraestje Kisebb, átmeneti idő után újra a dobogón láthattuk Dobai Jenőt és nagy örömünkre még sohasem hallot­tuk őt ilyen felszabadultan, ennyire tudatosan felké­szülve játszani. Életének egyik legjobb megnyilvánu­lása volt, amelyen meglátszott, hogy ez a koncert 2 év óta érlelődött benne. Műsorát Bach: g-moll angol szvitjével kezdte. Bach ebben a művében a barokk kor könnyűzenéjét repre­zentálja 5 korabeli tánctétellel. Dobai Jenő előadásá­ban a bevezető prelűd ünnepélyes barokk pompája zengett a legfényesebben. Beethoven Asz-dúr szonátája nyitótételében a ka­raktervariációk szürkére sikeredtek. A gyászinduló sötét hangjával és merész fokozásaival is adós ma­radt. Annál meglepőbb volt a scherzo tétel zenekari hatása, felszabadult, játékos, önfeledt megnyilatkozá­sa. Műsorának és az egész est csúcspontjának kimagas­ló eseményét a Brahms-művek előadása jelentette. Az előadó e művekben teljesen azonosult a zeneköl­tő borongós lírájával. Remekül formálta meg a h­moll rapszódia nyugtalanul moduláló szekvenciáit, a darab formai és drámai kontrasztját. Ugyanilyen teli­találat volt az e-moll intermezzo izgatott körvonalai­val és az idillikus, bensőséges középrészével. (Nem véletlen, hogy Brahms életrajzírói e darabokról meg­jegyzik, hogy a zeneköltő szerelem Clara Schumann kedvencei voltak, aki így nyilatkozott róluk: „minden disszonanciája ellenére oly szomorúan édes"). Végül 2 Bartók-mű interpretálásával tett pontot egy szerencsésen összeállított műsorra a remek formában levő előadó. A nagy sikert egy Debussy prelűd elő­adásával köszönte meg a kitűnő pianista. Hur Szabadságra nevelés (vagy a Waldorf-pedagógiáról) A Waldorf-iskolák története 1919-ben kezdődött Stuttgart­ban. Napjainkra nemcsak Néme­tországot, de Nyugat-Európát és Észak-Amerikát is behálózzák a Waldorf-óvodák és -iskolák. Ma már Magyarországon is sorra nyitják meg kapuikat újabb és újabb Waldorf-intézmények. Miért is ilyen népszerű ez a pe­dagógiai irányzat? Egyik legfon­tosabb ok talán a gyermek sze­mélyiségének, szabadságának tiszteletben tartása. Ahogy a Waldorf-pedagógia atyja, Rudolf Steiner megfogalmazta: „Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kel! segíte­nünk, hogy saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Ta­nuljon meg a saját szemével nézni a világban... A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi szá­munkra érvényesek. Az ifjúság -elé tárjuk őket és azt mondjuk: így lát­juk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek." Emiatt a Waldorf­pedagógus elsősorban nem intel­lektuális úton igyekszik „nevel­ni", hanem saját személyisége, cselekvései révén. Ma már min­den gyermekpszichológus egyet­ért abban, hogy nem az számít amit a szülő vagy nevelő mond, hanem az, amit a megnyilvánulá­sai, gesztusai tükröznek. Legalább ilyen fontos a gyer­mek kreativitásának, alkotó fan­táziájának megőrzése és fejlesz­tés. Steiner elsőként ismerte fel ennek jelentőségét: A fantáziát­lan ember nem képes megtalálni saját pályáját, mert nincsenek ötle­tei, nincs benne kezdeményezőkés­zség. Nem tud élni a szabadsággal. A fantázia ad erőt az embernek ahhoz, hogy túllépjen mindazon, ami már van és kapcsolatot te­remtsen - saját tevékenysége révén - mindazzal, ami még csak megva­lósulni készül. A fantázia jövőbe mutat. Idomul ugyan a meglévő valósághoz, de terveket is szül, hogy megváltoztassa a jelent. Ezt a képességet már kicsi gyermekkor­ban megalapozhatjuk vagy csírájá­ban kiirthatjuk. Mit tehetünk a gyermek fantá­ziájának megőrzése érdekében? Elsősorban vigyázni kell arra, hogy ne kapjon túl sok tárgyat. Napjainkat a „kacatok korának" is nevezhetnénk. A fogyasztói társadalom tagjait elárasztja az ipar kész és egyféle funkciójú tár­gyakkal. A gyermek természeté­ből adódik, hogy gyorsan ráun ar­ra a játékra, amely csak egyfq^fc különleges célra alkalmas. A k^^ gyermek fantáziájának sokkal jobbat tenne, ha olyan környezet­ben nőhetne fel, ahol nincs más játék, mint fakéreg-csónakocska, fenyőtobozból fabrikált állatok és fából faragott vagy textilből, gyapjúból készült tárgyak. Nem meglepő, hogy a Waldorf­óvodákban a lehető legkevesebb kész játékkal találkozunk. Van vi­szont ceruza, kréta, ecset és gyú­róanyag, szép formájú asztalok, székek és legfeljebb néhány egy­szerű, szemrevaló játékszer. Sok­kal több van azonban kőből, kagylóból és érdekes alakú ága­kat, göcsörtös fadarabokat is lát­hatunk itt. A Waldorf-pedagógia alapelvé­ből - a szabadság tiszteletéből adódik -, hogy az óvodákat és is­kolákat világszerte mindenhol szülői kezdeményezésre hozzák létre. Szekszárdon nyíló YValdorf­óvoda alapításához szülőtársakat keresünk. Érdeklődni és jelent­kezni lehet Mészáros Andreánál, a 496-648-as telefonszámon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom