Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-27 / 10. szám

14 SZEKSZÁRDI 1998. MÁJUS 27. S P® RT Élénkülő szekszárdi kézilabdás sportdiplomácia Magyar Kupa Dunaferr-Fradi szuperfmáléval Bemutatkozott az új Ferropatent—Lazúr Igen, hosszú szünet után kellett már a szekszárdi nézőseregnek, ezen belül a kézilabda szép számú híveinek egy iga­zán nívós esemény. Amikor is a honi legjobbakat láthatja a szekszárdi parket­ten, közelről tapinthatóan érzékelheti a sportágban Európába is konvertálható minőséget. Azt, amit ma a válogatottak garmadá­jával teletűzdelt Dunaferr és a Ferenc­város produkált a döntőben. Az utóbbi évtized talán legjobb fináléja volt, amelynek drámai fordulatokban bővel­kedő végjátéka után olyan eredmény alakult ki (23-23-as eldöntetlen), amire kevesen számítottak. Ilyen is ritkán for­dult elő, eddig egy-két kivételtől elte­kintve rendes játékidőben is döntésre vitték, a dolgot az érdekelt csapatok, de arra, ami Szekszárdon történt, nemcsak a női vonalon, hanem a férfiaknál sem volt példa. Igen, az új versenykiírás a közvélemény által erősen vitatható passzusa, miszerint döntetlen esetén nincs hosszabbítás - de nagy kár! -, ha­nem azonnal a büntetők döntenek... És ebben az idegtépő ráadásban a Dunaferr volt a jobb, amely elképesztő idei sikersorozata után (simán megnyer­te a bajnokságot, majd a második számú európai kontinentális kupát, az EHF-et is), a Magyar Kupát is hazavitte. Az, hogy jól szórakozott a közönség a döntőn, a nagyszerű „leendő hazai íze­ket" is felsorakoztató előjátékának is köszönhető volt. Nem akármilyen ötlet­nek bizonyult, hogy az évzáró kézilab­dás eseményen mutatkozzék be a már körvonalazódó jövő évi Ferropa­tent-Lazúr SE Szekszárd. Igen, már a továbbra is stabilnak tűnő financiális helyzet jóvoltából az új szerzemények. A két rendkívül fejlődőképes, évekkel ezelőtt az NB I/B-s csapatban Szekszár­don is megfordult átlövő Geiger Kinga és az irányítólövő Czirok Éva visszatéré­séről van szó. Aztán a Kiskunhalasban már bizonyított szélső Virág Erika is át­költözik Szekszárdra. De az eddigi nagy durranás a jugoszlávok érkezése. A két válogatott, a kapuvédő Petrovics és a balkezes, még mindig nagyon fiatal átlö­vő Popov, aki ezen a bemutatkozó der­bin tizenhétszer rezegtette meg a belg­rádiak hálóját, akit a szekszárdi közön­ség hatalmas éljenzéssel fogadott. A csapat sztárjelöltjéről van szó. A vado­natúj Lazúr - persze, még nem tekintik lezártnak az átigazolási időszakot, egy irányító-átlövő érkezésének még szük­ségét érzi a klub - a régi Szekszárd szo­kásától merőben eltérő módon a végjá­tékban fordította meg a meccset a jugo­szláv bajnokság előkelő ötödikjével szemben és Popov vezérletével 30-28-ra nyert. Ami ez évi keserűségek után fel­tétlenül fokozza a várakozást a helyi publikumban az ősszel induló új bajnok­ság iránt. A két nap során a magyar kézilabda­sportág számos meghatározó egyénisé­ge, vezetője megfordult a Magyar Kupa okán. Ami egy feltörekvő kiscsapat éle­tében a diplomácia megkezdésének, il­letve folytatásának nagy lehetősége is volt. Igen, a szövetség a női vonal egyik újsütetű bázisát látja Szekszárd városá­ban. Nem csupán azért mert erősödni, izmosodni látja a nagy csapatot, hanem ezzel együtt mennyiségi értelemben utánpótlásfronton is elkezdődött ví^J mi, ami manapság kevés hazai NB l-es kézilabdaklub hátországát jellemzi. Hogy ebből a százra taksált gyerekből, akik szervezetten, versenyszerűen kézi­labdáznak, hányan lesznek az évek múl­tával NB l-es szintű játékosok, erre a vá­roson kívül is felettébb kíváncsiak. Az 1997-98. évi női Magyar Kupa végeredménye: 1. Dunaferr, 2. FTC, 3. Ferropatent-Lazúr SE Szekszárd és a Bp. Spartacus. Gyógyítás és menedzselés Dr. Péter József hosszabb távra tervez A jelekből ítélve úgy tűnik, eltűntek azok a viharok, amelyek a megyei kórház egyik legneuralgikusabb osz­tályát, a füll-orr-gégészetet jellemezték. Remélhetőleg a bő fél évvel ezelőtt pályázat útján Pécsről érkező fő­orvos, dr. Péter József megjelenésével egy új fejezet veszi kezdetét az osztály történetében. Mondjuk ah­hoz hasonló, mint amelyik a Radnai névvel volt fémje­lezve. Az ehhez szükséges nyugalom, a légkör adott. Az osztályon dolgozó orvosok, szakalkalmazottak, kisegí­tők aligha vannak hurráhangulatban, de ez az egész­ségügy mai általános helyzetéből, nem az osztály bel­ügyeiből következik. Ennek ellenére a pécsi klinikáról a közelmúltban érkező főorvos nem csupán hivatalból, hanem habitusánál fogva is optimista. - Tekintettel arra, hogy az orr-füll-gégészeti osztálynak nem éppen kevés a lemaradása más, hasonló nagyságren­dű kórházak ebbéli területével szemben, végül is nem bán­ta meg, hogy adjunktusként otthagyta a klinikát, a főorvo­si pozícióért? - Nem. Részint mert nem a teljesen ismeretlenbe jöttem, többé-kevésbé ismertem a problémákat. Ré­szint pedig azért, mert eldöntöttem, hogy a gyakorlati munkára helyezem a hangsúlyt, az egyetemi karrier le­hetősége nem vonzott annyira. Az embernek ebben a szakmában a negyvent elhaladva döntenie kell, én is megtettem ezt. Hogy miért éppen Szekszárd? Ez a sors kifürkészhetetlensége, éppen itt hirdették meg a főorvosi állást. - Önnek nem csupán szakmai koncepciót adó és azt végrehajtó orvosnak kell lennie, hanem - éppen a lemara­dása miatt - egyfajta menedzsernek is... - Igen, és hiszem, hogy ha nem is villámgyorsan, de behozzuk azt a majd évtizedes lemaradást ami a mű­szerezettség területén kialakult. Igen, élni kell a lehe­tőségekkel, tudni, ismerni kell azpkat mert különböző alapítványi, pályázati pénzek léteznek. No, és az eddi­gi tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy a kórház vezetése is partner az elképzeléseink megvalósításá­ban, bizonyos esetekben kaphatunk prioritást. - Hol szorít legjobban a cipő, és hol elfogadható a hely­zet? - Azt azért hadd szögezzem le: a műtétek elvégzé­séhez adottak a szükséges eszközök, most is biztosított az alapműszerezettség. Tavaly például harmincágyas osztályunkon 2036 műtétet végeztünk el, ebből - igaz - 1200 volt a szakterületünk rutinfeladatának számító mandulaműtét, de elvégeztünk hetven fülműtétet. Ti­zenhat esetben megtörtént a teljes gége eltávolítása, több más daganat-sebészettel kapcsolatos műtétet is csináltunk. A fülsebészeti eszközökben még azt is mondhatnám, hogy jól állunk, de kétségtelen, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak lennénk, ha azok az esz­közök, műszerek meglennének amik másutt már meg­vannak. -Például? - A kéziműszerekben vagy az orr- és melléküreg-te­vékenységhez szükséges jó endoszkóp hiányáról is szólhatnák, - igencsak elkelne egy fülsebészeti operá­ciós mikroszkóp. Fontos lenne a mai kor színvonalán az úgynevezett objektív audiológia megteremtése, ami a beteg közre­működése nélküli vizsgálatot jelenti. Nagyon bízom benne, hogy nem kell egy újabb évtizednek eltelnie, hogy behozzuk a lemaradást. - Eddigi Tolna megyei praxisában találkozott-e vala­miféle jellemző, vagy az átlagosnál itt gyakrabban előfor­duló betegséggel? - Annyira kirívóval nem. De meg kell, hogy említ­sem: a népesség lélekszámához viszonyítva eléggé sok­nak tűnik a szájüreg daganatos megbetegedésének száma, ami érzésem szerint az alkohol, ezenbelül az it^ teni emberekre jellemző borfogyasztással függhet ös^B sze. No és a nem éppen kultúrált borfogyasztóknál­még ott van a dohányzás, mint rizikófaktor. - Mi a helyzet a kisgyermekkorban jelentkező fülbeteg­ségek megelőzésével, gyógyításával, mert ez örökzöld témá­nak számít az orr-fül-gégészetben. - Rettentően fontos az idejekorán való felismerés. Mert gyakran előfordul, hogy hallásprobléma csak két-hároméves korban tűnik föl nem egy esetben úgy, hogy a gyerek nem beszél - mert nem hall. Ezért na­gyon szeretném, ha valóban rövid időn belül szert ten­nénk arra az úgynevezett objektív hallásszűrőre, amel­lyel elvégezhetnénk az újszülöttek vizsgálatát, aminek óriási szerepe lenne a megelőzésben és a gyógyítás­ban. Nem mindegy, hogy az ilyen szempontból valami­lyen oknál fogva sérült gyerek már hat-hét hónapos korában megkapja a hallókészüléket vagy csak három­éves korában. - Főorvos úr, ön a bő fél év elteltével is még ingázik Pécs és Szekszárd között, ám hallva terveit, elképzeléseit, gyanítom, hosszabb távon nem tartható fönn ez a helyzet. - Jól sejti. Családostul készülök Szekszárdra. Nem rajtam múlik a dolog, hanem azon, hogy mikor sikerül eladni a házamat és találni egy megfelelőt itt, Szek­szárdon. Feleségem röntgenorvos Pécsett, várja már ő is a változást, nemkülönben a három gyerekem, akik közül a legkisebb négy hónapos. Igen várom már azt az időszakot, hogy beilleszkedhessek az itteni városi közéletbe. Bálint György

Next

/
Oldalképek
Tartalom