Szekszárdi Vasárnap 1998 (8. évfolyam, 1-27. szám)

1998-05-27 / 10. szám

14 SZEKSZÁRDI 1998. MÁJUS 27. S P® RT Élénkülő szekszárdi kézilabdás sportdiplomácia Magyar Kupa Dunaferr-Fradi szuperfmáléval Bemutatkozott az új Ferropatent—Lazúr Igen, hosszú szünet után kellett már a szekszárdi nézőseregnek, ezen belül a kézilabda szép számú híveinek egy igazán nívós esemény. Amikor is a honi legjobbakat láthatja a szekszárdi parketten, közelről tapinthatóan érzékelheti a sportágban Európába is konvertálható minőséget. Azt, amit ma a válogatottak garmadájával teletűzdelt Dunaferr és a Ferencváros produkált a döntőben. Az utóbbi évtized talán legjobb fináléja volt, amelynek drámai fordulatokban bővelkedő végjátéka után olyan eredmény alakult ki (23-23-as eldöntetlen), amire kevesen számítottak. Ilyen is ritkán fordult elő, eddig egy-két kivételtől eltekintve rendes játékidőben is döntésre vitték, a dolgot az érdekelt csapatok, de arra, ami Szekszárdon történt, nemcsak a női vonalon, hanem a férfiaknál sem volt példa. Igen, az új versenykiírás a közvélemény által erősen vitatható passzusa, miszerint döntetlen esetén nincs hosszabbítás - de nagy kár! -, hanem azonnal a büntetők döntenek... És ebben az idegtépő ráadásban a Dunaferr volt a jobb, amely elképesztő idei sikersorozata után (simán megnyerte a bajnokságot, majd a második számú európai kontinentális kupát, az EHF-et is), a Magyar Kupát is hazavitte. Az, hogy jól szórakozott a közönség a döntőn, a nagyszerű „leendő hazai ízeket" is felsorakoztató előjátékának is köszönhető volt. Nem akármilyen ötletnek bizonyult, hogy az évzáró kézilabdás eseményen mutatkozzék be a már körvonalazódó jövő évi Ferropatent-Lazúr SE Szekszárd. Igen, már a továbbra is stabilnak tűnő financiális helyzet jóvoltából az új szerzemények. A két rendkívül fejlődőképes, évekkel ezelőtt az NB I/B-s csapatban Szekszárdon is megfordult átlövő Geiger Kinga és az irányítólövő Czirok Éva visszatéréséről van szó. Aztán a Kiskunhalasban már bizonyított szélső Virág Erika is átköltözik Szekszárdra. De az eddigi nagy durranás a jugoszlávok érkezése. A két válogatott, a kapuvédő Petrovics és a balkezes, még mindig nagyon fiatal átlövő Popov, aki ezen a bemutatkozó derbin tizenhétszer rezegtette meg a belgrádiak hálóját, akit a szekszárdi közönség hatalmas éljenzéssel fogadott. A csapat sztárjelöltjéről van szó. A vadonatúj Lazúr - persze, még nem tekintik lezártnak az átigazolási időszakot, egy irányító-átlövő érkezésének még szükségét érzi a klub - a régi Szekszárd szokásától merőben eltérő módon a végjátékban fordította meg a meccset a jugoszláv bajnokság előkelő ötödikjével szemben és Popov vezérletével 30-28-ra nyert. Ami ez évi keserűségek után feltétlenül fokozza a várakozást a helyi publikumban az ősszel induló új bajnokság iránt. A két nap során a magyar kézilabdasportág számos meghatározó egyénisége, vezetője megfordult a Magyar Kupa okán. Ami egy feltörekvő kiscsapat életében a diplomácia megkezdésének, illetve folytatásának nagy lehetősége is volt. Igen, a szövetség a női vonal egyik újsütetű bázisát látja Szekszárd városában. Nem csupán azért mert erősödni, izmosodni látja a nagy csapatot, hanem ezzel együtt mennyiségi értelemben utánpótlásfronton is elkezdődött ví^J mi, ami manapság kevés hazai NB l-es kézilabdaklub hátországát jellemzi. Hogy ebből a százra taksált gyerekből, akik szervezetten, versenyszerűen kézilabdáznak, hányan lesznek az évek múltával NB l-es szintű játékosok, erre a városon kívül is felettébb kíváncsiak. Az 1997-98. évi női Magyar Kupa végeredménye: 1. Dunaferr, 2. FTC, 3. Ferropatent-Lazúr SE Szekszárd és a Bp. Spartacus. Gyógyítás és menedzselés Dr. Péter József hosszabb távra tervez A jelekből ítélve úgy tűnik, eltűntek azok a viharok, amelyek a megyei kórház egyik legneuralgikusabb osztályát, a füll-orr-gégészetet jellemezték. Remélhetőleg a bő fél évvel ezelőtt pályázat útján Pécsről érkező főorvos, dr. Péter József megjelenésével egy új fejezet veszi kezdetét az osztály történetében. Mondjuk ahhoz hasonló, mint amelyik a Radnai névvel volt fémjelezve. Az ehhez szükséges nyugalom, a légkör adott. Az osztályon dolgozó orvosok, szakalkalmazottak, kisegítők aligha vannak hurráhangulatban, de ez az egészségügy mai általános helyzetéből, nem az osztály belügyeiből következik. Ennek ellenére a pécsi klinikáról a közelmúltban érkező főorvos nem csupán hivatalból, hanem habitusánál fogva is optimista. - Tekintettel arra, hogy az orr-füll-gégészeti osztálynak nem éppen kevés a lemaradása más, hasonló nagyságrendű kórházak ebbéli területével szemben, végül is nem bánta meg, hogy adjunktusként otthagyta a klinikát, a főorvosi pozícióért? - Nem. Részint mert nem a teljesen ismeretlenbe jöttem, többé-kevésbé ismertem a problémákat. Részint pedig azért, mert eldöntöttem, hogy a gyakorlati munkára helyezem a hangsúlyt, az egyetemi karrier lehetősége nem vonzott annyira. Az embernek ebben a szakmában a negyvent elhaladva döntenie kell, én is megtettem ezt. Hogy miért éppen Szekszárd? Ez a sors kifürkészhetetlensége, éppen itt hirdették meg a főorvosi állást. - Önnek nem csupán szakmai koncepciót adó és azt végrehajtó orvosnak kell lennie, hanem - éppen a lemaradása miatt - egyfajta menedzsernek is... - Igen, és hiszem, hogy ha nem is villámgyorsan, de behozzuk azt a majd évtizedes lemaradást ami a műszerezettség területén kialakult. Igen, élni kell a lehetőségekkel, tudni, ismerni kell azpkat mert különböző alapítványi, pályázati pénzek léteznek. No, és az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy a kórház vezetése is partner az elképzeléseink megvalósításában, bizonyos esetekben kaphatunk prioritást. - Hol szorít legjobban a cipő, és hol elfogadható a helyzet? - Azt azért hadd szögezzem le: a műtétek elvégzéséhez adottak a szükséges eszközök, most is biztosított az alapműszerezettség. Tavaly például harmincágyas osztályunkon 2036 műtétet végeztünk el, ebből - igaz - 1200 volt a szakterületünk rutinfeladatának számító mandulaműtét, de elvégeztünk hetven fülműtétet. Tizenhat esetben megtörtént a teljes gége eltávolítása, több más daganat-sebészettel kapcsolatos műtétet is csináltunk. A fülsebészeti eszközökben még azt is mondhatnám, hogy jól állunk, de kétségtelen, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak lennénk, ha azok az eszközök, műszerek meglennének amik másutt már megvannak. -Például? - A kéziműszerekben vagy az orr- és melléküreg-tevékenységhez szükséges jó endoszkóp hiányáról is szólhatnák, - igencsak elkelne egy fülsebészeti operációs mikroszkóp. Fontos lenne a mai kor színvonalán az úgynevezett objektív audiológia megteremtése, ami a beteg közreműködése nélküli vizsgálatot jelenti. Nagyon bízom benne, hogy nem kell egy újabb évtizednek eltelnie, hogy behozzuk a lemaradást. - Eddigi Tolna megyei praxisában találkozott-e valamiféle jellemző, vagy az átlagosnál itt gyakrabban előforduló betegséggel? - Annyira kirívóval nem. De meg kell, hogy említsem: a népesség lélekszámához viszonyítva eléggé soknak tűnik a szájüreg daganatos megbetegedésének száma, ami érzésem szerint az alkohol, ezenbelül az it^ teni emberekre jellemző borfogyasztással függhet ös^B sze. No és a nem éppen kultúrált borfogyasztóknálmég ott van a dohányzás, mint rizikófaktor. - Mi a helyzet a kisgyermekkorban jelentkező fülbetegségek megelőzésével, gyógyításával, mert ez örökzöld témának számít az orr-fül-gégészetben. - Rettentően fontos az idejekorán való felismerés. Mert gyakran előfordul, hogy hallásprobléma csak két-hároméves korban tűnik föl nem egy esetben úgy, hogy a gyerek nem beszél - mert nem hall. Ezért nagyon szeretném, ha valóban rövid időn belül szert tennénk arra az úgynevezett objektív hallásszűrőre, amellyel elvégezhetnénk az újszülöttek vizsgálatát, aminek óriási szerepe lenne a megelőzésben és a gyógyításban. Nem mindegy, hogy az ilyen szempontból valamilyen oknál fogva sérült gyerek már hat-hét hónapos korában megkapja a hallókészüléket vagy csak hároméves korában. - Főorvos úr, ön a bő fél év elteltével is még ingázik Pécs és Szekszárd között, ám hallva terveit, elképzeléseit, gyanítom, hosszabb távon nem tartható fönn ez a helyzet. - Jól sejti. Családostul készülök Szekszárdra. Nem rajtam múlik a dolog, hanem azon, hogy mikor sikerül eladni a házamat és találni egy megfelelőt itt, Szekszárdon. Feleségem röntgenorvos Pécsett, várja már ő is a változást, nemkülönben a három gyerekem, akik közül a legkisebb négy hónapos. Igen várom már azt az időszakot, hogy beilleszkedhessek az itteni városi közéletbe. Bálint György